C-185/07. sz. ügy

Allianz SpA, korábban Riunione Adriatica Di Sicurtà SpA

és

Generali Assicurazioni Generali SpA

kontra

West Tankers Inc.

(a House of Lords [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása — 44/2001/EK rendelet — Hatály — Tagállami bíróság annak megtiltására irányuló hatásköre, hogy az egyik fél más tagállam bírósága előtt indítson vagy folytasson eljárást, azzal az indokolással, hogy ez választottbírósági megállapodással ellentétes lenne — New York-i Egyezmény”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. szeptember 4.   I ‐ 666

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2009. február 10.   I ‐ 686

Az ítélet összefoglalása

Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtása – 44/2001 rendelet – Hatály

(44/2001 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés, d) pont és 5. cikk, 3) pont)

Ha a tagállami bíróság olyan intézkedést fogad el, amellyel megtiltja valakinek, hogy másik tagállam bíróságai előtt eljárást indítson vagy folytasson, azzal az indokolással, hogy az ilyen eljárás választottbírósági megállapodással ellentétes lenne, úgy az összeegyeztethetetlen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelettel.

Ha ugyanis ez az eljárás a jogvita tárgyánál fogva, azaz az eljárásban védeni kívánt jogok természete miatt – például kártérítési igény esetében – a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozik, akkor a választottbírósági megállapodás alkalmazhatóságára és különösen érvényességére vonatkozó előzetes kérdés szintén e rendelet hatálya alá tartozik.

Következésképpen valamely választottbírósági megállapodás fennállása folytán a joghatóság hiányára alapított kifogás, ideértve a választottbírósági megállapodás érvényességének kérdését is, az említett rendelet hatálya alá tartozik, és ezért e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja és 5. cikkének 3. pontja alapján kizárólag a bíróságnak kell döntenie erről a kifogásról és saját joghatóságáról.

Így annak „anti-suit injunction” kibocsátásával történő megakadályozása, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján a jogvita eldöntésére szabály szerint joghatósággal rendelkező tagállami bíróság a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján határozzon arról, hogy a rendelet alkalmazható-e az elé terjesztett jogvitára, szükségszerűen azt jelenti, hogy ezt a bíróságot megfosztják arra irányuló jogkörétől, hogy az említett rendelet alapján saját joghatósága felől határozzon.

Ebből először is az következik, hogy az „anti-suit injunction” nem tartja tiszteletben azt az általános elvet, amely szerint valamennyi bíróság jogosult a rá alkalmazandó szabályok alapján megvizsgálni, hogy rendelkezik-e joghatósággal az elé terjesztett jogvita eldöntésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet – néhány korlátozott kivételtől eltekintve – nem engedi meg, hogy a tagállami bíróság joghatóságát más tagállam bírósága felülvizsgálja.

Továbbá az ilyen „anti-suit injunction” azáltal, hogy megakadályozza a másik tagállam bíróságát abban, hogy a 44/2001 rendelet által ráruházott jogköröket gyakorolja, azaz hogy a rendelet tárgyi hatályára vonatkozó szabályok – köztük a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja – alapján eldöntse, hogy alkalmazható-e az említett rendelet, ellentétben áll a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságszolgáltatási szervei iránt tanúsított kölcsönös bizalommal, amelyen a 44/2001 rendelet joghatósági rendszere alapul.

Végül ha az „anti-suit injunction” megakadályozná a nemzeti bíróságot abban, hogy maga vizsgálja meg a választottbírósági megállapodás érvényességének vagy alkalmazhatóságának előzetes kérdését, az egyik fél pusztán a választottbírósági megállapodásra való hivatkozással kivonhatná magát az eljárás alól, és a felperes, aki szerint ez a megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető, nem vehetné igénybe azt az állami bíróságot, amelyhez a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján fordult, és ezzel megfosztanák az őt megillető bírói jogvédelem egyik formájától.

Ezt a megállapítást támasztja alá a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én New York-ban aláírt egyezmény II. cikkének (3) bekezdése is, amely szerint valamely szerződő állam bírósága utasítja az egyik fél kérelmére választottbírósági eljárásra a feleket, ha olyan ügyben indítottak pert előtte, amelynek tárgyában a felek választottbírósági megállapodást kötöttek, kivéve ha megállapítja, hogy az említett megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető.

(vö. 26–31., 33., 34. pont és a rendelkező rész)