C-201/08. sz. ügy

Plantanol GmbH & Co. KG

kontra

Hauptzollamt Darmstadt

(a Hessisches Finanzgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2003/30/EK irányelv — A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdítása — 2003/96/EK irányelv — Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási kerete — Növényi olaj, adalékanyag és üzemanyag keveréke — Bioüzemanyag — Nemzeti szabályozás — Adómentesség — A mentesség helyettesítése az üzemanyagok minimális bioüzemanyag-részének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséggel — A 2003/30/EK és a 2003/96/EK irányelvnek való megfelelés — A jogbiztonság és a bizalomvédelem általános elve”

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2009. szeptember 10.   I ‐ 8346

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet – A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdítása – 2003/30 irányelv

   (2003/30 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk)

2. Környezet – A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdítása – 2003/30 irányelv

   (2003/30 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

1.  A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló 2003/30 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az általa a bioüzemanyagok javára előírt adómentességi rendszerből kizárja a növényi olaj, fosszilis dízelüzemanyag és különleges adalékanyagok keverékéből nyert terméket.

   Egyrészt ugyanis ezen irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy bár az adómentességi rendszer az említett irányelvben előírt célok eléréséhez a tagállamok rendelkezésére álló eszközök egyike, más olyan eszközök is elképzelhetők, mint a feldolgozóiparnak nyújtott pénzügyi támogatások vagy az olajtársaságok számára kötelező bioüzemanyag-hányad előírása.

   Másrészt a 2003/30 irányelv 3. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az irányelv által előírt célok elérése érdekében támogatandó termékeket illetően, így az említett államok a támogatásnál elsőbbséget biztosíthatnak bizonyos típusú üzemanyagoknak, figyelembe véve azok teljes éghajlati és környezeti mérlegét, jövedelmezőségét, csakúgy mint a versenyképességet és az ellátási biztonságot.

   (vö. 36., 37., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló 2003/30 irányelv keretében a jogbiztonság és a bizalomvédelem általános elvével főszabály szerint nem ellentétes, hogy valamely tagállam a növényi olaj, fosszilis dízelüzemanyag és különleges adalékanyagok keverékéből nyert termék vonatkozásában a nemzeti szabályozásban eredetileg előírt lejárati idő előtt megszünteti az e termékre alkalmazandó adómentességi rendszert. Mindenesetre az ilyen megszüntetéshez nem szükséges rendkívüli körülmények fennállta. Ugyanakkor a nemzeti bíróságnak az alapügyben releváns körülmények összességét figyelembe véve, in concreto és átfogó értékelés keretében kell azt megvizsgálnia, hogy az alapügyben az említett elveket tiszteletben tartották-e.

   (vö. 68. pont és a rendelkező rész 2. pontja)