C-445/07. P. és C-455/07. P. sz. egyesített ügyek

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Ente per le Ville Vesuviane

és

Ente per le Ville Vesuviane

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés — Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) — Infrastrukturális beruházások a Regione Campania (Olaszország) idegenforgalmának a fejlesztése céljából — Közösségi pénzügyi támogatás lezárása — Megsemmisítés iránti kereset — Elfogadhatóság — Regionális vagy helyi közigazgatási egység — Ezen egységet közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2009. február 12.   I ‐ 7996

A Bíróság ítélete (első tanács), 2009. szeptember 10.   I ‐ 8014

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok

   (EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2. Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Annak szükségessége, hogy a természetes vagy jogi személyek az érvényesség elbírálása érdekében az előzetes döntéshozatalra utalást vegyék igénybe

   (EK 10. cikk, EK 230. cikk, negyedik bekezdés és EK 234. cikk)

1.  Valamely regionális vagy helyi közigazgatási egység, amennyiben a nemzeti jog alapján jogi személyiséggel rendelkezik, az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján eljárást indíthat a neki címzett határozatok, és az olyan határozatok ellen, amelyeket ugyan rendeletként vagy más személyhez címzett határozatként hoztak meg, azonban őt közvetlenül és személyében érintik. Az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két kritérium együttes fennállását kívánja meg, vagyis egyrészt azt, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és másrészt azt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik.

   Az első kritériummal kapcsolatban, valamely regionális vagy helyi közigazgatási egységnek az Európai Regionális Fejlesztési Alap projektje megvalósításáért felelős hatóságként – közösségi pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló határozatban – történő kijelöléséből nem következik, hogy ezen egység maga jogosult az említett támogatásra. Továbbá az a tény, hogy ezen egységet említik a pénzügyi támogatás iránti kérelemért felelős hatóságként, nem jár azzal a következménnyel sem, hogy közvetlen jogviszonyba kerül a közösségi támogatással, amellyel kapcsolatban a támogatás nyújtásáról szóló határozat előírja, hogy a támogatást az érintett tagállam kérelmezte, és annak ítélték oda. Pusztán az a körülmény, hogy az odaítélésről szóló határozatban a különböző közjogi intézmények csoportját – a tagállamot is beleértve – képviselő és a Bizottsághoz semmiféle jogcímen nem kapcsolódó konzorciumot jelölik ki a közösségi támogatás kedvezményezettjének, nem jelenti azt, hogy az az említett támogatás jogosultja.

   A közvetlen érintettség második kritériumával kapcsolatban maga az a tény, hogy a nemzeti hatóságok kifejezték a fent említett konzorciumnak jogalap nélkül folyósított összegek visszatéríttetésével kapcsolatos szándékukat, a közösségi jog alapján e tekintetben fennálló kötelezettségek hiányában a részükről önálló szándék kifejezésének minősül. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti hatóságok a Bizottsághoz intézett levélben kifejezték azon szándékukat, hogy a közösségi támogatás megszüntetéséről szóló esetleges bizottsági határozatnak a pénzügyi következményeit ilyen konzorciumra hárítják, nem elegendő az EK 230. cikk negyedik bekezdésében megkövetelt közvetlen érintettség megállapításához. Az ilyen konzorcium közvetlen érintettsége ugyanis nem vonható le a nemzeti hatóságok arra irányuló szándékának egyszerű, jogilag nem kötelező kifejezéséből, hogy azzal fizettessék vissza a támogatást, mivel többek között nem zárható ki, hogy különös körülmények arra vezetik a tagállamot mint a konzorcium egyik résztvevőjét, hogy mondjon le a szóban forgó támogatás ez utóbbitól történő visszaköveteléséről.

   (vö. 42., 45., 47–49., 54–57., 60. pont)

2.  Bár a magánszemélyek a közösségi jogrendből eredő jogaik hatékony bírói védelmére jogosultak, az ilyen védelemhez való jogra való hivatkozás nem kérdőjelezheti meg az EK 230. cikkben előírt feltételeket. Ugyanis azon természetes vagy jogi személyek bírói jogvédelmét, akik az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek okán nem támadhatják meg közvetlenül a közösségi jogi aktusokat, a nemzeti bíróságok előtti jogorvoslatokkal kell hatékonyan biztosítani. A jóhiszemű együttműködésnek az EK 10. cikkben rögzített elvével összhangban e bíróságoknak, amennyire csak lehetséges, oly módon kell értelmezniük és alkalmazniuk a keresetindításra vonatkozó belső eljárási szabályaikat, ami a természetes és jogi személyek számára lehetővé teszi a közösségi jogi aktusok velük szembeni alkalmazása során hozott bármely határozat vagy egyéb nemzeti intézkedés jogszerűségének bíróság előtti vitatását a közösségi jogi aktus érvénytelenségére hivatkozva, és így e bíróságokat arra késztetve, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések útján a Bírósághoz forduljanak.

   (vö. 65–66. pont)