C-402/05. P. és C-415/05. P. sz. egyesített ügyek

Yassin Abdullah Kadi és Al Barakaat International Foundation

kontra

az Európai Unió Tanácsa

és

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) — Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott korlátozó intézkedések — Egyesült Nemzetek — Biztonsági Tanács — Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján hozott határozatok — A Közösségben való végrehajtás — 2002/402/KKBP közös álláspont — 881/2002/EK rendelet — Az Egyesült Nemzetek valamely szerve által összeállított listára felvett személyekre és szervezetekre irányuló intézkedések — Pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztása — A Biztonsági Tanácsnak az 1267. (1999) számú biztonsági tanácsi határozat 6. pontja által létrehozott bizottsága (Szankcióbizottság) — E személyeknek és szervezeteknek a 881/2002/EK rendelet I. mellékletébe való felvétele — Megsemmisítés iránti kereset — A Közösség hatásköre — Az EK 60., EK 301. és EK 308. cikk által együttesen alkotott jogalap — Alapvető jogok — A tulajdon tiszteletben tartásához való jog, a meghallgatáshoz való jog és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog”

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. január 16.   I - 6363

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2008. január 23.   I - 6387

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2008. szeptember 3.   I - 6411

Az ítélet összefoglalása

1. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

   (EK 57. cikk, (2) bekezdés, EK 60. cikk, EK 133. cikk és EK 301. cikk; 881/2002 tanácsi rendelet)

2. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Az EU-Szerződés külkapcsolatok területén megfogalmazott céljaira vonatkozó közösségi jogi aktusok – EK 308. cikk – Megengedhetetlenség

   (EK 60. cikk, EK 301. cikk és EK 308. cikk; EU 3. cikk)

3. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

   (EK 60. cikk, EK 301. cikk és EK 308. cikk; 881/2002 tanácsi rendelet)

4. Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatait végrehajtó jogi aktus – A Biztonsági Tanács határozatai jogszerűségének járulékos felülvizsgálata – Kizártság

   (EK 220. cikk; 881/2002 tanácsi rendelet)

5. Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény figyelembevétele

   (EK 220. cikk, EK 307. cikk; EU 6. cikk, (1) bekezdés)

6. Nemzetközi közjog – Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya – Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának VII. fejezete alapján hozott biztonsági tanácsi határozatok

7. Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

8. Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

9. Európai Közösségek – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

10. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló rendelet

    (EK 231. cikk)

1.  Az EK 60. és EK 301. cikknek adott azon értelmezés elfogadása, amely szerint az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1390. (2002) számú határozatában előírt és az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen és a továbbiakban: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelettel végrehajtott korlátozó intézkedések harmadik országban lévő vagy ahhoz más módon kötődő személyek vagy szervezetek ellen irányulnak, túlságosan széles terjedelmet adna e rendelkezéseknek, és egyáltalán nem venné figyelembe azt a magából e cikkek szövegéből következő követelményt, hogy az említett rendelkezések alapján meghozott intézkedéseknek harmadik országok ellen kell irányulniuk.

   Egyrészt az EK 301. cikk olyan értelmezése, miszerint az eljárási szempontból áthidalást hoz létre a Közösség és az Európai Unió között, következésképpen ezt a rendelkezést olyan tágan kell értelmezni, mint a vonatkozó közösségi hatásköröket, köztük a közös kereskedelempolitikára és a tőke szabad mozgására vonatkozó hatásköröket, korlátozhatná e rendelkezés alkalmazási körét, következésképpen hatékony érvényesülését, mivel e rendelkezés célja – szövegére tekintettel – a harmadik országokkal fennálló, potenciálisan igen eltérő gazdasági kapcsolatokat érintő intézkedések meghozatala, amelyeket a priori nem lehet olyan más közösségi anyagi jogi hatáskörökbe tartozó területekre korlátozni, mint a közös kereskedelempolitika és a tőke szabad mozgása. Az említett értelmezést az EK 301. cikk szövege sem támasztja alá, amely olyan anyagi jogi hatáskört ruház a Közösségre, amelynek a terjedelme főszabály szerint önálló a többi közösségi hatásköréhez képest.

   Másrészt az említett rendelet céljára és tartalmára tekintettel nem lehet úgy tekinteni, hogy e rendelet kifejezetten a nemzetközi kereskedelmi forgalmat érinti, amennyiben rendeltetése lényegében a kereskedelmi forgalom előmozdítása, megkönnyítése vagy szabályozása, a vitatott rendeletet tehát nem lehetett a közös kereskedelempolitika területére vonatkozó közösségi hatáskörre alapítani. Valamely közösségi jogi aktus ugyanis akkor tartozik az EK 133. cikkben foglalt közös kereskedelempolitikára vonatkozó hatáskörbe, ha kifejezetten a nemzetközi kereskedelmi forgalmat érinti, amennyiben rendeltetése lényegében a kereskedelmi forgalom előmozdítása, megkönnyítése vagy szabályozása, valamint közvetlen és azonnali hatást gyakorol az érintett termékek kereskedelmére vagy kereskedelmi forgalmára. Azt sem lehet megállapítani, hogy az említett rendelet, amennyiben megtiltja a gazdasági erőforrások harmadik országokban lévő magánszemélyeknek való átruházását, a Szerződésnek a szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Mindenekelőtt, ami az EK 57. cikk (2) bekezdését illeti, a szóban forgó korlátozó intézkedések nem tartoznak az e rendelkezésben felsorolt intézkedések egyik kategóriájába sem. Továbbá ami az EK 60. cikk (1) bekezdését illeti, a szóban forgó rendeletet e rendelkezésre sem lehet alapítani, mivel alkalmazási körét az EK 301. cikk határozza meg. Végezetül, ami az EK 60. cikk (2) bekezdését illeti, e rendelkezés e tekintetben nem tartalmaz közösségi hatáskört, mivel csupán arról rendelkezik, hogy a tagállamok bizonyos kivételes okokból egyoldalú intézkedéseket hozhatnak harmadik országgal szemben a tőkemozgásra és a fizetési műveletekre vonatkozóan, de a Tanács előírhatja a tagállamoknak az ilyen intézkedések módosítását vagy eltörlését.

   (vö. 168., 176–178., 183., 185., 187–191., 193. pont)

2.  Azon elgondolás, miszerint az EK 308. cikk az EK 60. és EK 301. cikk sajátos kontextusában lehetővé tenné olyan közösségi jogi aktusok elfogadását, amelyek nem a Közösség valamely célkitűzésére, hanem az EU-Szerződés külkapcsolatok területén megfogalmazott céljaira – amelyek közé a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) tartozik – vonatkoznak, sérti magát az EK 308. cikk szövegét.

   Noha helytálló, hogy a Közösségnek az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elrendelt gazdasági intézkedésekre vonatkozó tevékenységei, valamint az EU-Szerződés külkapcsolatok területén – ideértve a KKBP-t is – megfogalmazott céljai között áthidalás jött létre, sem az EK-Szerződés rendelkezéseinek szövege, sem annak szerkezete nem támasztja alá azt az álláspontot, hogy ezen áthidalás az EK-Szerződés egyéb rendelkezéseire és különösen az EK 308. cikkre is kiterjedne.

   Az EK 308. cikk igénybevételéhez szükséges ugyanis, hogy a tervezett fellépés egyrészt a „közös piac működés[éhez]” kapcsolódjon, másrészt pedig a „Közösség valamely célkitűzése” megvalósítására irányuljon. Márpedig ez utóbbi fogalom, tekintettel egyértelmű és pontos kifejezéseire, semmi esetre sem érthető úgy, mint amely a KKBP céljait is magában foglalja.

   Az Unió és a Közösség integrált, de egymástól elkülönített jogrendszerekként való egymás melletti létezése, valamint a pillérek alkotmányos felépítménye, ahogyan azt a jelenleg hatályban lévő Szerződések szerzői akarták, olyan intézményi jellegű megfontolások, amelyek az említett áthidalásnak az EK-Szerződés azon cikkeitől eltérő cikkeire való kiterjesztése ellen szólnak, amelyekkel az kifejezetten kapcsolatot hoz létre.

   Mindemellett, mivel az EK 308. cikk az átruházott hatáskörök elvén alapuló intézményi rend szerves részét képezi, ennek alapján nem lehet a Közösség hatásköreit az EK-Szerződés rendelkezéseinek összességéből eredő általános kereten túl kiterjeszteni, különös tekintettel a Közösség tevékenységét és feladatait meghatározó rendelkezésekre.

   Ugyanígy az EU 3. cikk és különösen e cikk második bekezdése nem szolgálhat alapul a Közösség hatásköreinek a Közösség célkitűzésein túlmutató kiterjesztésére.

   (vö. 197–204. pont)

3.  Az EK 308. cikk célja, hogy pótolja azon cselekvési hatásköröket, amelyekkel a Szerződés egyedi rendelkezései a közösségi intézményeket kifejezett vagy implicit módon nem ruházzák fel, amennyiben e hatáskörök mégis szükségesek ahhoz, hogy a Közösség elláthassa feladatait az e Szerződésben meghatározott valamely célkitűzés megvalósítása érdekében.

   Az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet ugyanis, amennyiben gazdasági és pénzügyi jellegű korlátozó intézkedéseket ír elő, nyilvánvalóan az EK 60. és EK 301. cikk ratione materiae hatálya alá tartozik. Mivel e cikkek ugyanakkor nem írnak elő kifejezett vagy bennefoglalt cselekvési hatásköröket ilyen intézkedéseknek az említett rendelettel érintetthez hasonló olyan címzettekkel szembeni elrendelésére, akik semmilyen kapcsolatban nem állnak harmadik ország politikai rendszerével, az említett rendelkezések személyi hatályának korlátozásából eredő e hatáskörhiányt pótolni lehet azzal, hogy az e jogi aktust tárgyi hatálya szempontjából megalapozó első két cikken kívül igénybe veszik az említett rendelet jogalapjaként az EK 308. cikket is, feltéve azonban, hogy az EK 308. cikk alkalmazásának egyéb feltételei is teljesültek.

   Márpedig mivel e rendelet célja a terrorista tevékenységek finanszírozásának megakadályozása végett annak azonnali megakadályozása, hogy az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyek bármilyen pénzügyi és gazdasági erőforrással rendelkezzenek, e cél összekapcsolható a Közösségnek az EK 308. cikk szerinti valamely célkitűzésével. Az EK 60. és az EK 301. cikk ugyanis, amennyiben közösségi hatáskört ír elő gazdasági jellegű korlátozó intézkedések elrendelésére a közös kül- és biztonságpolitika keretében elrendelt fellépések végrehajtása érdekében, valamely bennefoglalt és alapul szolgáló célkitűzés – azaz ilyen intézkedések elfogadásának közösségi eszköz hatékony alkalmazásával történő lehetővé tétele – kifejeződését jelenti. E célkitűzést lehet a Közösségnek az EK 308. cikk szerinti valamely célkitűzését képezőnek tekinteni.

   Az ilyen intézkedések közösségi jogszabály megalkotásával történő végrehajtása nem lép túl a Szerződés rendelkezéseinek összességéből eredő általános kereten, mivel az ilyen intézkedések egyébként jellegüknél fogva kapcsolódnak a közös piac működéséhez, és e kapcsolat az EK 308. cikk további alkalmazási feltétele. Ha ugyanis minden egyes tagállam egyoldalúan hozna az említett rendelettel előírtakhoz hasonló gazdasági és pénzügyi intézkedéseket, e nemzeti intézkedések számának túlzott növekedése befolyásolhatná a közös piac működését.

   (vö. 211., 213., 216., 222., 225–227., 229–230. pont)

4.  A Közösség jogközösség, amennyiben sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek-e az alkotmányos alapchartának, azaz a Szerződésnek, és amennyiben ez utóbbi teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy a Bíróságra ruházza az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát. Valamely nemzetközi megállapodás nem sértheti a Szerződések által meghatározott hatásköri rendet, valamint ebből következően a közösségi jogrendszer önállóságát, amelynek tiszteletben tartását az EK 220. cikk értelmében a Bíróság kizárólagos hatáskörrel biztosítja, amely hatáskör a Közösségnek magát az alapját képezi.

   Egy olyan közösségi jogi aktust illetően, mint az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet, amely a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatának végrehajtására irányul, a közösségi bíróságnak nem feladata az EK 220. cikk szerinti kizárólagos hatáskör keretében felülvizsgálni az e nemzetközi szerv által elfogadott ilyen határozat jogszerűségét, még akkor is, ha e felülvizsgálat e határozatnak a ius cogensszel való összeegyeztethetőségének vizsgálatára korlátozódna, hanem a határozat végrehajtására irányuló közösségi jogi aktus jogszerűségének felülvizsgálata.

   A közösségi bíróság azon ítélete, amely megállapítja, hogy az ilyen határozat végrehajtására irányuló közösségi jogi aktus ellentétes a közösségi jogrendbe tartozó magasabb rendű normával, nem jelenti e határozatnak a nemzetközi jog szintjén meglévő elsőbbségének megkérdőjelezését.

   (vö. 281–282., 286–288. pont)

5.  Az alapvető jogok azon általános jogelvek szerves részét képezik, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja. Ennek során a Bíróság a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi szerződések nyújtotta iránymutatásokból merít, amelyek kidolgozásában a tagállamok együttműködtek, vagy amelyekhez csatlakoztak. Az emberi jogok európai egyezménye e tekintetben különös jelentőséggel bír. Az emberi jogok tiszteletben tartása így a közösségi jogi aktusok jogszerűségének feltétele, és nem engedhetők meg olyan intézkedések a Közösségen belül, amelyek összeegyeztethetetlenek ezek tiszteletben tartásával.

   E tekintetben a valamely nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségek nem sérthetik az EK-Szerződés alkotmányos elveit, köztük azt az elvet, hogy valamennyi közösségi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, mivel e tiszteletben tartás jogszerűségük feltétele, amelyet a Bíróságnak kell felülvizsgálnia az e Szerződés által létrehozott teljes jogorvoslati rendszer keretében.

   Az Egyesült Nemzetek révén létrejött nemzetközi jogrendet szabályozó elvekből nem következik az, hogy az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet belső jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő bírósági felülvizsgálata kizárt lenne amiatt, hogy e jogi aktus a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatának végrehajtására irányul. Valamely közösségi jogi aktus ilyen joghatóság alóli mentességének – az Egyesült Nemzetek Alapokmányából eredő kötelezettségeknek, különösen a Biztonsági Tanácsnak az ezen Alapokmány VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányuló kötelezettségeknek a nemzetközi jog szintjén meglévő elsőbbsége elvének szükségszerű következményeként – az EK-Szerződésben semmilyen alapja sincs. Az EK 307. cikk semmilyen esetben sem teheti lehetővé a közösségi jogrend alapjait képező elvek, köztük az EU 6. cikk (1) bekezdésében az Unió alapjaként említett, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása elvének megkérdőjelezését. Ha az EK 300. cikk (7) bekezdése, amely szerint az e cikkben megállapított feltételek mellett megkötött megállapodások kötelezőek a Közösség intézményeire és a tagállamokra, alkalmazható lenne az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, ez utóbbinak biztosítana elsőbbséget a másodlagos közösségi jogi aktusokkal szemben. Mindazonáltal a közösségi jog szintjén ezen elsőbbség nem terjed ki az elsődleges jogra, és különösen nem az általános elvekre, amelyeknek az alapvető jogok a részét képezik.

   A közösségi bíróságoknak tehát az EK-Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi közösségi jogi aktus jogszerűségének a közösségi jog általános elveinek szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve az olyan közösségi jogi aktusokat is, mint a szóban forgó rendelet, amelyek a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányulnak.

   (vö. 283–285., 299., 303–304., 306–308., 326. pont)

6.  A Közösség hatásköreit a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell gyakorolni, és az e hatáskörök alapján elfogadott jogi aktust a nemzetközi jog releváns szabályai alapján kell értelmezni és hatályát behatárolni.

   A Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására az EK 60. és EK 301. cikk alapján elfogadott közösségi jogi aktusok megalkotására vonatkozó hatásköre gyakorlása során a Közösség köteles különös jelentőséget tulajdonítani annak a ténynek, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 24. cikkének megfelelően amikor a Biztonsági Tanács az ezen Alapokmány VII. fejezete alapján fogad el határozatokat, arra a nemzetközi béke és biztonság világviszonylatban történő fenntartása érdekében e nemzetközi szervre ruházott fő felelősség keretében kerül sor, amely felelősség az említett VII. fejezet keretében magában foglalja annak meghatározását, hogy mi jelent fenyegetést a nemzetközi békére és biztonságra nézve, valamint, hogy melyek az azok megőrzéséhez vagy helyreállításához szükséges intézkedések.

   Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya azonban a Biztonsági Tanácsnak az ezen Alapokmány VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtása tekintetében nem ír elő meghatározott formát, mivel e végrehajtásnak az e tekintetben az ENSZ egyes tagjai belső jogrendjében alkalmazandó részletes szabályoknak megfelelően kell megtörténnie. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya ugyanis főszabály szerint az ENSZ tagjaira bízza az ilyen határozatoknak a belső jogrendjükbe való átvételének lehetséges módozatai közötti választást.

   (vö. 291., 293–294., 298. pont)

7.  Ami a védelemhez való jogot és különösen a meghallgatáshoz való jogot illeti, az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet által előírtakhoz hasonló korlátozó intézkedések vonatkozásában a közösségi hatóságok nem kötelesek valamely személynek vagy szervezetnek az ezen intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listájára történő eredeti felvételét megelőzően közölni azon indokokat, amelyeken e felvétel alapul. Ugyanis az ilyen előzetes közlés veszélyeztetheti a pénzeszközök és gazdasági erőforrások e rendelet által előírt befagyasztására vonatkozó intézkedések hatékonyságát. Szintén az említett rendelet által követett célkitűzésre és az általa előírt intézkedések hatékonyságára vonatkozó okok miatt a közösségi hatóságok arra sem voltak kötelesek, hogy a fellebbezőket meghallgassák a nevüknek az e rendelet I. mellékletében szereplő listára történő eredeti felvételét megelőzően. Továbbá a Biztonsági Tanács által a terrorizmus elleni küzdelem keretében elfogadott határozat végrehajtására irányuló közösségi jogi aktust illetően a Közösség és a tagállamai biztonságát és nemzetközi kapcsolatainak folytatását érintő kényszerítő megfontolások megakadályozhatják, hogy az érdekeltekkel bizonyos információkat közöljenek, és így az érdekelteknek az ezen információkról való meghallgatását.

   Nyilvánvalóan nem tartották tiszteletben azonban a védelemhez való jogot, különösen a meghallgatáshoz való jogot, mivel sem a szóban forgó rendelet, sem az Oszáma Bin Ládennel, az Al-Qaida szervezet tagjaival és a Tálibannal [helyesen: az al-Kaida szervezet tagjaival és a Tálibánnal], valamint a velük összeköttetésben álló személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2002/402 közös álláspont, amelyre az említett rendelet utal, nem rendelkeznek az érdekelteknek az említett rendelet I. mellékletébe történő felvételét igazoló tények közlésére és az utóbbiak e felvétellel egyidejűleg vagy azt követően történő meghallgatására vonatkozó eljárásról, továbbá mivel a Tanács nem közölte a fellebbezőkkel a velük szemben előírt korlátozó intézkedések megalapozásához a terhükre rótt körülményeket, és nem is biztosított számukra jogot arra, hogy az ezen intézkedések megállapítását követő ésszerű határidőn belül tudomást szerezzenek az említett körülményekről.

   (vö. 334., 338–339., 341–342., 345., 348. pont)

8.  A hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános közösségi jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amely elvet az emberi jogok európai egyezményének 6. és 13. cikke állapított meg, és amely elv újra megerősítést nyert az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikkében.

   Az azon indokok közlésére vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartása, amelyeken valamely személy vagy szervezet nevének az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet I. mellékletét alkotó listára történő felvétele alapszik, egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e a közösségi bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó közösségi jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, a Szerződés alapján őt megillető felülvizsgálat gyakorlását.

   Ezért mivel az említett személyeket vagy szervezeteket nem tájékoztatják a terhükre rótt körülményekről, tekintettel a védelemhez való jog és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog között fennálló kapcsolatokra, azok nem tudják megfelelő feltételek mellett megvédeni jogaikat az említett körülmények tekintetében a közösségi bíróság előtt, és a közösségi bíróságnak nem áll módjában felülvizsgálni az említett rendelet e személyekre és szervezetekre vonatkozó részének jogszerűségét, így meg kell állapítani az említett hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog megsértését.

   (vö. 335–337., 349., 351. pont)

9.  A valamely közösségi jogi aktus által követett célkitűzések jelentősége igazolhat hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok bizonyos gazdasági szereplők számára jelentősek, beleértve azokat is, akik egyáltalán nem felelősek az érintett intézkedések elfogadását eredményező helyzet bekövetkezéséért, de akik különösen tulajdonhoz való joguk gyakorlásában érintettek.

   A nemzetközi közösség számára olyan alapvető közérdekű célkitűzésre tekintettel, mint az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelő valamennyi eszközzel való küzdelem a nemzetközi béke és biztonság terrorcselekményekkel történő fenyegetése ellen, a Biztonsági Tanács vagy a Szankcióbizottság által Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida szervezettel és a Tálibánnal összeköttetésben állónak minősített személyek pénzkészleteinek, pénzköveteléseinek és egyéb gazdasági erőforrásainak a befagyasztása önmagában nem lehet nem megfelelő vagy aránytalan. E tekintetben az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelettel előírt korlátozó intézkedések a tulajdonhoz való jog korlátozásának minősülnek, amely főszabály szerint igazolható.

   Az alkalmazandó eljárásoknak azonban megfelelő lehetőséget kell biztosítaniuk az érintett személy vagy szervezet számára arra, hogy ügyével az illetékes hatóságokhoz fordulhasson, amint azt az emberi jogok európai egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke megköveteli.

   Következésképpen az említett rendelet által előírt korlátozó intézkedések valamely személlyel vagy szervezettel szemben a rendelet I. mellékletében szereplő listára való felvétele miatt való meghozatala a tulajdonhoz való jogának nem igazolható korlátozását jelenti, mivel e rendeletet anélkül alkották meg, hogy az érintett személynek vagy szervezetnek bármilyen, azt lehetővé tévő garanciát nyújtottak volna, hogy ügyével az illetékes hatóságokhoz fordulhasson, mindezt olyan helyzetben, amikor a tulajdonhoz való jogának korlátozását jelentősnek kell minősíteni azon korlátozó intézkedések általános hatályára és tényleges időtartamára tekintettel, amelynek tárgyát képezte.

   (vö. 361., 363., 366., 368–370. pont)

10.  Amennyiben egy olyan rendeletet, mint az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida [helyesen: al-Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet a fellebbezőkre vonatkozó részében az e rendelettel előírt korlátozó intézkedések elfogadása során követett eljárás keretében alkalmazandó elvek megsértése miatt meg kell semmisíteni, nem zárható ki, hogy az ügy érdemi része szempontjából a fellebbezőkkel szemben ilyen intézkedések elrendelése ugyanakkor indokoltnak bizonyulhat.

    E rendelet azonnali hatállyal történő megsemmisítése ezáltal súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az e rendelettel bevezetett és a Közösség által végrehajtandó korlátozó intézkedések hatékony érvényesülésének területén, mivel az új rendelettel történő esetleges felváltását megelőző időszakban a fellebbezők olyan intézkedéseket hozhatnának, amelyek célja annak elkerülése, hogy rájuk pénzkészlet-befagyasztási intézkedések lehessenek még alkalmazhatók. E körülmények között az EK 231. cikk helyes alkalmazásának minősül az említett rendelet joghatásainak a fellebbezőkre vonatkozó részében történő fenntartása az ítélet kihirdetésétől számított három hónapot meg nem haladó időszakra.

    (vö. 373–374., 376. pont)