C-263/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Olasz Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Környezet — 75/442/EGK és 91/156/EGK irányelv — A »hulladék« fogalma — Ártalmatlanítási vagy hasznosítási műveletekre szánt anyagok vagy tárgyak — Ismételt felhasználásra alkalmas termelési maradékanyagok”

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2007. december 18.   I - 11748

Az ítélet összefoglalása

1. Környezet – Hulladékok – 75/442 irányelv – A hulladék fogalma

   (EK 174. cikk, (2) bekezdés; a 91/156 irányelvvel módosított 75/442 tanácsi irányelv, 1. cikk, a) pont)

2. Környezet – Hulladékok – 75/442 irányelv – A hulladék fogalma

   (a 91/156 irányelvvel módosított 75/442 tanácsi irányelv, 1. cikk, a) pont)

3. Környezet – Hulladékok – 75/442 irányelv – Hatály

   (a 91/156 irányelvvel módosított 75/442 tanácsi irányelv, 1. cikk, a) pont, és 2. cikk, (1) bekezdés)

1.  Valamely anyagnak vagy tárgynak a 91/156 irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett „hulladékká” minősítése mindenekelőtt a birtokos magatartásán és a „megválni” kifejezés jelentésén alapul. E kifejezéseket nemcsak az irányelv alapvető célkitűzésére figyelemmel kell értelmezni, amely a harmadik preambulumbekezdés értelmében az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen, hanem az EK 174. cikk (2) bekezdése alapján is, amely szerint a Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, és ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén alapul. Következésképp az említett kifejezéseket és a hulladék fogalmát nem lehet megszorítóan értelmezni.

   (vö. 32–33. pont)

2.  Azt, hogy valóban a 91/156 irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett „hulladékról” van szó, valamennyi körülményre figyelemmel kell ellenőrizni, figyelembe véve az irányelv célkitűzését, és ügyelve arra, hogy annak hatékony érvényesülése ne sérüljön.

   Bizonyos körülmények tehát utalhatnak anyagtól vagy tárgytól való „megválást” jelző cselekedet, szándék vagy kötelezettség meglétére az említett rendelkezés értelmében. Ez a helyzet különösen, ha az anyag termelési vagy fogyasztási maradékanyag, azaz olyan termék, amelynek nem ez volt a rendeltetése, mivel az anyag feldolgozási módja vagy felhasználási módja nem meghatározó abból a szempontból, hogy hulladéknak minősül-e, vagy sem.

   Az anyag termelési maradékanyag jellegén alapuló szemponton kívül az anyag előzetes átalakítási művelet nélküli ismételt felhasználásának valószínűségi foka is releváns szempontnak minősül annak értékeléséhez, hogy az említett anyag az irányelv értelmében hulladék-e, vagy sem. Ha az érintett anyag ismételt felhasználásának egyszerű lehetőségén túlmenően a birtokosnak gazdasági előnye származik belőle, az ismételt felhasználás valószínűsége magas. Ilyen esetben a kérdéses anyag már nem lehet olyan teher, amelytől a birtokosa megválni szándékozna, hanem valódi termék.

   Ugyanakkor kizárólag az a körülmény, hogy valamely anyagot ismételt felhasználásra szánnak, vagy alkalmas arra, nem lehet meghatározó abból a szempontból, hogy hulladéknak minősül-e, vagy sem. A javak, anyagok vagy nyersanyagok, amelyek nem termelési célú gyártás során keletkeztek, nem tekinthetők olyan melléktermékeknek, amelyektől a birtokosuk csak akkor kíván megválni, ha azok ismételt felhasználása, beleértve az azt előállító gazdasági szereplőktől eltérő gazdasági szereplők igényeinek kielégítését is, nem egyszerűen esetleges, hanem biztos, nem tesz szükségessé előzetes átalakítást, és illeszkedik a termelési vagy felhasználási folyamatba.

   (vö. 34–35., 38., 40., 49–50. pont)

3.  Mivel a 91/156 irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló 75/442 irányelv semmilyen döntő szempontot nem határoz meg arra vonatkozóan, hogyan állapítható meg a birtokos arra irányuló szándéka, hogy az adott tárgytól vagy anyagtól megváljon, közösségi rendelkezések hiányában a tagállamok szabadon választhatnak a nemzeti jogba átültetett irányelvekben megállapított tényállási elemek bizonyításának módozatai között, ami azonban nem veszélyeztetheti a közösségi jog hatékony érvényesülését. Így a tagállamok meghatározhatnak például különféle hulladékkategóriákat, különösen azok kezelése szervezésének és ellenőrzésének megkönnyítése céljából, amennyiben az irányelvből vagy az ezen hulladékokra vonatkozó egyéb közösségi jogi rendelkezésekből eredő kötelezettségeiket teljesítik, és az irányelvből eredő kötelezettségeket átültető szövegek hatálya alól kizárt esetleges kategóriák megfelelnek az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak.

   (vö. 41. pont)