C‑318/24. PPU. sz. [Breian] ( i ) ügy

P. P. R.

(a Curtea de Apel Braşov [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2024. július 29.

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – A keresett személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok tiszteletben tartása – A kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok – A bírák általi eskütételre vonatkozó bizonyítékok hiányával kapcsolatos hiányosságok – Az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma – A kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények – A végrehajtó igazságügyi hatóság általi értékelés – Az európai elfogatóparancs végrehajtásának a végrehajtó igazságügyi hatóság általi megtagadása – E megtagadásnak más tagállam végrehajtó igazságügyi hatóságára nézve fennálló joghatása”

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Az európai elfogatóparancsot végrehajtó igazságügyi hatóság kötelezettségeire vonatkozó, a kibocsátó igazságügyi hatóság által előterjesztett kérdések – Elfogadható kérdések

   (EUMSZ 267. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat)

   (lásd: 30–32. pont)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – A kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok – A bírói hatalom tagjainak kinevezésére vonatkozó eljárást érintő hiányosságok – A tisztességes eljáráshoz való alapvető jog sérelmének veszélye – A végrehajtó igazságügyi hatóság általi vizsgálat – Terjedelem – Következmények

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 37., 38., 76–82. pont)

3. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az európai elfogatóparancs végrehajtásának a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog sérelmének veszélye miatti megtagadása – A megtagadó határozat joghatása – Más tagállamok végrehajtó hatóságaira nézve fennálló joghatás – Ezen elfogatóparancs végrehajtásának megtagadására vonatkozó kötelezettség – Hiány – Az egyes végrehajtó hatóságok azon kötelezettsége, hogy megvizsgálják az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadását igazoló ok fennállását

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés, 3. cikk, 2. pont, és 15. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 39–46., 55. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az európai elfogatóparancs végrehajtásának a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog sérelmének veszélye miatti megtagadása – A megtagadó határozat joghatása – A kibocsátó hatóságra nézve fennálló joghatás – A kibocsátó hatóságnak ezen elfogatóparancs fenntartására vonatkozó lehetősége – Feltételek

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 47–49., 52–55. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

5. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – A kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok – A tisztességes eljáráshoz való alapvető jog sérelme veszélyének értékelése – Az európai elfogatóparanccsal érintett személyre vonatkozó nemzetközi körözés törlése – Az elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását önmagában nem igazoló körülmény – Ezen értékelés keretében figyelembe vehető körülmény

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 59–61. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

6. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Értelmezési kérdések – Előterjesztési kötelezettség – Terjedelem – Az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása – Ezen elfogatóparancs fenntartásáról vagy visszavonásáról dönteni hivatott kibocsátó igazságügyi hatóság – Az előterjesztési kötelezettség hiánya – Feltétel – Ezen hatóságnak a nemzeti jog értelmében jogorvoslattal megtámadható határozata

   (EUMSZ 267. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat)

   (lásd: 65–69. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

7. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – A kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok – A bírói hatalom tagjainak kinevezésére vonatkozó eljárást érintő hiányosságok – A bíróság ítélkező testületének tagjai általi eskütétel szabályszerűségét illető bizonytalanság – Az elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását önmagukban nem igazoló körülmények

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 84–88. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

8. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – A kölcsönös elismerés és a jóhiszemű együttműködés elve – Az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság joga arra, hogy félként részt vegyen az ezen elfogatóparancs végrehajtására irányuló, a végrehajtó igazságügyi hatóság előtti eljárásban – Hiány

   (A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 15. és 19. cikk)

   (lásd: 90., 93., 95., 96. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

9. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az európai elfogatóparanccsal érintett személlyel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmód veszélye megállapításának következményei

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 4. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 101. és 102. pont)

10. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az elítélt vagy gyanúsított személyeknek a kibocsátó igazságügyi hatóságok részére történő átadása – Az alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – A kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények – Az embertelen vagy megalázó bánásmód veszélye – A végrehajtó igazságügyi hatóság általi vizsgálat – Terjedelem – A kibocsátó igazságügyi hatóságtól a fogvatartási körülményekkel kapcsolatos kiegészítő információk kérésére vonatkozó kötelezettség – A fogvatartási körülmények vonatkozásában az Alapjogi Chartában biztosítottnál magasabb szintű követelmények alkalmazása megkövetelhetőségének hiánya

    (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 4. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (3) bekezdés, 15. cikk, (2) és (3) bekezdés)

    (lásd: 103‑112., 114–117., 119–122. pont és a rendelkező rész 6. pontja)

Összefoglalás

A Curtea de Apel Braşov (brassói ítélőtábla, Románia) előzetes döntéshozatal iránti kérelme alapján eljáró Bíróság sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében pontosítja az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának – az érintett személy alapvető jogai megsértésének a román hatóságoknak való átadása esetén fennálló veszélyével kapcsolatos – okára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

2020. december 17‑én a brassói ítélőtábla szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából európai elfogatóparancsot bocsátott ki P. P. R.‑rel szemben. P. P. R.‑t, akit Franciaországban fogtak el, azonban nem adták át a román hatóságoknak. A 2023. november 29‑i ítéletével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) megtagadta az európai elfogatóparancs végrehajtását amiatt, hogy fennáll a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság előtti tisztességes eljáráshoz való alapvető jog ( 1 ) megsértésének veszélye. E bíróság szerint Romániában az igazságszolgáltatást érintő rendszerszintű és általános hiányosságok állnak fenn, mivel a bírák eskütételéről készült jegyzőkönyvek megőrzésének helye bizonytalan, ami kétséget ébreszt e tagállam bíróságainak szabályos összetételét illetően. Ezenkívül a jelen ügyben a szabadságvesztés‑büntetést kiszabó ítélkező testület egyik bírájának eskütételéről készült jegyzőkönyv nem volt fellelhető, míg ugyanezen ítélkező testület egy másik bírája csupán az ügyészi kinevezésekor tett esküt. Egyébiránt, az Interpol aktáinak ellenőrzésével foglalkozó bizottság (CCF) kérelmeket elbíráló egységének határozata alapján a P. P. R.‑re vonatkozó nemzetközi körözést törölték az Interpol adatbázisából, azzal az indokkal, hogy a rá vonatkozó adatok nem felelnek meg az Interpol személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályainak. Ez komoly aggályok fennállására világított rá többek között az alapvető jogoknak a P. P. R.‑rel szemben Romániában folytatott eljárás során való tiszteletben tartásával kapcsolatban.

2024. április 29‑én P. P. R.‑t a vele szemben kibocsátott európai elfogatóparancs alapján Máltán elfogták. Ugyanezen a napon a máltai végrehajtó igazságügyi hatóság kiegészítő információkat kért a kérdést előterjesztő bíróságtól, jelezve, hogy P. P. R. a párizsi fellebbviteli bíróság 2023. november 29‑i ítéletére hivatkozott.

Ezt követően, 2024. május 20‑án a máltai bíróság úgy határozott, hogy P. P. R.‑t nem adja át a román hatóságoknak, mivel úgy ítélte meg, hogy a romániai fogvatartási körülményekre vonatkozóan rendelkezésére álló információk alapján nem tudja megállapítani, hogy P. P. R. román hatóságoknak való átadása esetén tiszteletben tartanák‑e az embertelen és megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek a Charta 4. cikkében előírt tilalmát.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából több kérdést terjeszt a Bíróság elé, lényegében az alábbiakra vonatkozóan: mindenekelőtt a végrehajtó hatóságnak az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadó határozata következtében a más végrehajtó hatóságokra és a kibocsátó hatóságra nézve kifejtett joghatásokra; továbbá a francia és a máltai végrehajtó hatóságnak a kibocsátó hatóság által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadó határozatai alapjául szolgáló indokokra; végül arra vonatkozóan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság köteles‑e az ilyen megtagadást követően előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz, illetve jogosult‑e arra, hogy részt vegyen az európai elfogatóparancsot végrehajtó hatóság előtti eljárásban.

A Bíróság álláspontja

Elsősorban, az európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadó határozatnak más végrehajtó hatóságokra nézve fennálló joghatásait illetően a Bíróság megjegyzi, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat ( 2 ) egyetlen rendelkezése sem írja elő valamely tagállam végrehajtó hatósága számára az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának lehetőségét vagy kötelezettségét kizárólag azzal az indokkal, hogy annak végrehajtását egy másik tagállam végrehajtó hatósága megtagadta, anélkül hogy az előbbi hatóság maga megvizsgálná, hogy fennáll‑e a végrehajtásának megtagadását igazoló valamely ok. Ekképpen valamely tagállam végrehajtó hatósága nem köteles megtagadni egy európai elfogatóparancs végrehajtását, ha egy másik tagállam végrehajtó hatósága korábban megtagadta ezen elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy az érintett személy átadása sértheti a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogot. Mindazonáltal a végrehajtás megtagadása okának fennállására vonatkozó saját vizsgálata keretében e hatóságnak figyelembe kell vennie az első végrehajtó hatóság által hozott megtagadó határozat alapjául szolgáló indokokat.

E határozatnak a kibocsátó hatóságra nézve fennálló joghatását illetően a Bíróság megjegyzi, hogy a 2002/584 kerethatározat nem zárja ki annak lehetőségét, hogy e hatóság az európai elfogatóparancs alapján történő átadás iránti kérelmét az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása ellenére is fenntartsa. Márpedig, bár a kibocsátó hatóság nem köteles e megtagadás nyomán visszavonni az európai elfogatóparancsot, mindazonáltal a végrehajtást megtagadó határozat körültekintésre kell, hogy ösztönözze. Különösen a körülmények megváltozása hiányában nem tarthatja fenn az európai elfogatóparancsot, ha valamely végrehajtó igazságügyi hatóság jogszerűen tagadta meg ( 3 ) annak végrehajtását a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog megsértésének valós veszélye miatt. Ezzel szemben, ha – többek között a körülmények megváltozását követően – nem áll fenn ilyen veszély, önmagában az, hogy a végrehajtó hatóság megtagadta az említett elfogatóparancs végrehajtását, nem képezheti akadályát annak, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság ezt az elfogatóparancsot fenntartsa. Egyébiránt e hatóság feladata annak vizsgálata, hogy az adott eset sajátosságaira tekintettel az európai elfogatóparancs fenntartása arányos‑e.

Másodsorban, ami a francia és a máltai végrehajtó hatóságnak a szóban forgó európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadó határozatait alátámasztó indokokat illeti, a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy annak meghatározásához, hogy fennáll‑e a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatási rendszerének működését érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságok okán a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog megsértésének valós veszélye, a végrehajtó hatóság vizsgálatának az e rendszer működésével kapcsolatos objektív, megbízható, pontos és kellően naprakész adatokon, valamint a keresett személy egyéni helyzetének konkrét és pontos elemzésén kell alapulnia. Ennélfogva a CCF‑nek az európai elfogatóparanccsal érintett személy helyzetére vonatkozó határozata ( 4 ) nem elegendő ezen európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának igazolásához. Ezen igazságügyi hatóság ellenben figyelembe veheti az ilyen határozatot annak eldöntése érdekében, hogy meg kell‑e tagadni az említett elfogatóparancs végrehajtását.

Másodszor, a Bíróság megállapítja, hogy a büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsot végrehajtó igazságügyi hatóság nem tagadhatja meg ezen elfogatóparancs végrehajtását azon okra hivatkozással, hogy az e büntetést kiszabó egyik bíró eskütételéről készül jegyzőkönyv nem fellelhető, vagy arra a körülményre hivatkozással, hogy ugyanezen ítélkező testület egy másik bírája csak az ügyészi kinevezésekor tett esküt. Ugyanis nem minden olyan szabálytalanság, amely valamely bíró kinevezésére irányuló eljárás során vagy hivatalba lépésekor merül fel, alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen e bíró függetlenségét és pártatlanságát, ennélfogva pedig az érintett bíró részvételével működő ítélkező testületnek az uniós jog értelmében vett, „törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak” minősülését illetően. Konkrétabban, nem minősülhet az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságnak az a körülmény, hogy valamely tagállam belső joga esetlegesen azt írja elő, hogy egy ügyésznek, aki a hivatalba lépésekor esküt tett, a bírói tisztségbe történő későbbi kinevezésekor nem kell újból esküt tennie. Ráadásul, a valamely tagállam bíráinak eskütételéről készült jegyzőkönyvek megőrzési helyét illető bizonytalanság vagy e jegyzőkönyvek fellelhetetlensége, különösen ha az érintett bíró eskütétele óta több év eltelt, önmagában és egyéb releváns valószínűsítő körülmények hiányában nem alkalmas annak alátámasztására, hogy az érintett bírák a feladataikat anélkül látták el, hogy az előírt esküt valaha is letették volna. Mindenesetre az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy valamely tagállam bírái hivatalba lépésüket megelőzően letették‑e a belső jog által előírt esküt, nem tekinthető az e tagállam igazságszolgáltatásának függetlenségét érintő rendszerszintű vagy általános hiányosságnak, ha a belső jog biztosít olyan hatékony jogorvoslati lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a valamely meghatározott ítéletet meghozó bírák eskütételének esetleges elmaradására való hivatkozást, és ily módon ezen ítélet hatályon kívül helyezését. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a román jogban léteznek‑e ilyen jogorvoslati lehetőségek.

Harmadszor a Bíróság megállapítja, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság a kibocsátó tagállamban fennálló fogvatartási körülmények vizsgálata során nem tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását a kibocsátó tagállam büntetés‑végrehajtási intézeteiben fennálló fogvatartási körülményekre vonatkozó olyan információk alapján, amelyeket ő maga szerzett, és amelyek tekintetében nem kért kiegészítő információkat a kibocsátó igazságügyi hatóságtól. Ezenkívül a végrehajtó igazságügyi hatóság a fogvatartási körülmények tekintetében nem alkalmazhat a Charta 4. cikke által biztosítottaknál magasabb szintű követelményeket. E tekintetben a „pontos büntetés‑végrehajtási terv” vagy „meghatározott végrehajtási rendszer megállapítására szolgáló pontos kritériumok” meghatározásának hiánya nem tartozik a Charta 4. cikke értelmében vett „embertelen vagy megalázó bánásmód” fogalmának körébe.

Feltételezve, hogy a végrehajtó tagállamban szükség van ilyen terv vagy ilyen szempontok kidolgozására, emlékeztetni kell arra, hogy a kölcsönös bizalom elve értelmében a tagállamok kötelesek lehetnek arra, hogy feltételezzék, hogy a többi tagállam tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és így nem lehetséges többek között az, hogy valamely másik tagállamtól az alapvető jogok uniós jog által biztosított védelmi szintjénél magasabb nemzeti védelmi szintet követeljenek meg. Következésképpen a végrehajtó igazságügyi hatóság nem tagadhatja meg a keresett személy átadását pusztán azzal az indokkal, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság nem közölt vele „pontos büntetés‑végrehajtási tervet” vagy a „meghatározott végrehajtási rendszer megállapítására szolgáló pontos kritériumokat”.

Harmad‑ és utolsósorban, a kibocsátó igazságügyi hatóság kötelezettségeit és jogait illetően a Bíróság kifejti egyrészt, hogy e hatóság nem köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz, mielőtt – azon okokra tekintettel, amelyek alapján a végrehajtó igazságügyi hatóság az elfogatóparancs végrehajtását megtagadta – az elfogatóparancs visszavonásáról vagy fenntartásáról döntene, kivéve ha az általa meghozandó határozat ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, amely esetben főszabály szerint köteles a Bírósághoz fordulni. E hatóság csak abban az esetben mentesülhet e kötelezettség alól, ha megállapítja, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó uniós jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár. Másrészt a Bíróság úgy véli, hogy az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság nem jogosult arra, hogy félként részt vegyen az ezen elfogatóparancs végrehajtására irányuló, a végrehajtó igazságügyi hatóság előtti eljárásban. Az ilyen részvétel ugyanis nem elengedhetetlen az európai elfogatóparancs mechanizmusának működését alátámasztó kölcsönös elismerés és lojális együttműködés elve tiszteletben tartásának biztosításához.

( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.

( 1 ) Ezt a jogot az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének második bekezdése biztosítja.

( 2 ) A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: 2002/584 kerethatározat).

( 3 ) A 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdése értelmében, amely a következőképpen rendelkezik: „E kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.”

( 4 ) A jelen ügyben a CCF a határozatával elrendelte a P. P. R.‑re vonatkozó nemzetközi körözés törlését az Interpol személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályainak megsértése miatt.