C‑601/22. sz. ügy

Umweltverband WWF Österreich
és
ÖKOBÜRO – Allianz der Umweltbewegung
és
Naturschutzbund Österreich
és
Umweltdachverband
és
Wiener Tierschutzverein

kontra

Tiroler Landesregierung

(a Landesverwaltungsgericht Tirol [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (első tanács), 2024. július 11.

„Előzetes döntéshozatal – Érvényesség és értelmezés – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43/EGK irányelv – A 12. cikk (1) bekezdése – Állatfajok szigorú védelmi rendszere – IV. melléklet – Canis lupus (farkas) – A tagállamok közötti egyenlő bánásmód – A 16. cikk (1) bekezdése – A canis lupus fajhoz tartozó vadon élő állatpéldány elejtésének nemzeti engedélyezése – Az érintett faj populációi védettségi állapotának értékelése – Földrajzi hatály – A kár meghatározása – Más megfelelő megoldás”

1. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – A canis lupus szigorú védelme – Az e mellékletben felsorolt egyes tagállamok területén található farkaspopulációk kizárása – Ausztriában élő farkaspopuláció, amely nem tartozik e kizárás hatálya alá – Érvényesség a tagállamok közötti egyenlőség elvére tekintettel

   (EUSZ 4. cikk, (2) bekezdés; 92/43 tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés, és IV. melléklet)

   (lásd: 32–39., 42–46. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Az érvényesség megítélése – Uniós intézmény mulasztásának megállapítása iránti kérelem – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 265. és EUMSZ 267. cikk)

   (lásd a 41. pontot)

3. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – Eltérések – Feltételek – Az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartása – E fajok védettségi állapotának értékelése – A helyi és a nemzeti szint, valamint adott esetben a határokon átnyúló szint figyelembevétele

   (EUMSZ 191. cikk, (2) bekezdés; 92/43 tanácsi irányelv, 1. cikk, i) pont, 12–14. cikk, 15. cikk, a) és b) pont, és 16. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 49–66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – Eltérések – Termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú tulajdont érintő súlyos károk megelőzése – A súlyos károk fogalma – Olyan jövőbeni közvetett károk, amelyek nem az eltérés tárgyát képező állatfaj példányának tudhatók be – Kizártság

   (92/43 tanácsi irányelv, 12. cikk, 16. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és IV. melléklet, a) pont)

   (lásd: 69–75. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – Eltérések – Feltételek – Más megfelelő megoldás hiánya – A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által végzett értékelés – Az elképzelhető megoldás gazdasági következményeinek figyelembevétele – Korlátok – Az érintett állatfaj kedvező védettségi állapotának fenntartására vagy helyreállítására irányuló általános célkitűzéssel szemben történő mérlegelés

   (92/43 tanácsi irányelv, 2. cikk, (3) bekezdés, 12. cikk, és 16. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 78–86. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

Összefoglalás

A Landesverwaltungsgericht Tirol (tiroli regionális közigazgatási bíróság, Ausztria) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróság egyrészt megerősíti az élőhelyvédelmi irányelv ( 1 ) 12. cikkének és IV. mellékletének érvényességét, amelyek bizonyos állatfajok szigorú védelmi rendszerét vezetik be, másrészt pedig pontosítja az e védelemtől eltérést engedő, ugyanezen irányelv 16. cikkében megállapított szabályok alkalmazásának feltételeit.

2022‑ben Tirol tartományban egy canis lupus (farkas) állatfajhoz tartozó vadon élő példány számos támadást követett el juhok ellen. Mivel a Tiroler Landesregierung (tiroli tartományi kormány, Ausztria) úgy ítélte meg, hogy ez a farkas közvetlen veszélyt jelent a legeltetésre szánt állatokra és a mezőgazdasági növényekre, engedélyezte e farkas elejtését, kizárva azt abból a szigorú védelemből, amelyben ezen állatfaj az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke és IV. melléklete alapján részesül.

Ebben az összefüggésben több állat‑ és környezetvédelmi szervezet indított keresetet a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozva, hogy az elejtést engedélyező határozat nem felel meg az ezen irányelv 16. cikkében írt eltérési feltételeknek.

E bíróság, mivel úgy véli, hogy Ausztriában a farkaspopuláció az élőhelyvédelmi irányelv hatálybalépése óta fejlődött, egyrészt arra keresi a választ, hogy érvényes‑e ezen irányelv IV. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikkének (1) bekezdése a tagállamok közötti egyenlőség elvére tekintettel, mivel e melléklet az ezen irányelv 12. cikke által bevezetett szigorú védelmi rendszerből egyes más tagállamok területén található farkaspopulációkat kivesz, ám az Ausztriában lévő farkaspopulációt nem. Másrészt e bíróság arra is keresi a választ, hogy milyen feltételek mellett engedélyezhető a szigorú védelemtől való, ugyanezen irányelv 16. cikke szerinti eltérés.

A Bíróság álláspontja

Először is a Bíróság emlékeztet arra, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét a szóban forgó szabályozás elfogadásának időpontjában az uniós jogalkotó rendelkezésére álló információk alapján kell értékelni. A jelen ügyben az Osztrák Köztársaság az Unióhoz való 1995. január 1‑jei csatlakozásakor nem fogalmazott meg semmilyen fenntartást a területén élő farkaspopulációnak az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletébe történő felvételével kapcsolatban, és nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy hasonló helyzetben volt, mint más olyan tagállamok, amelyek farkaspopulációja ugyanezen időpontban kivételt képezett a szigorú védelmi rendszer alól.

Továbbá a farkaspopuláció osztrák területen e csatlakozás óta tapasztalt kedvező alakulása pontosan megfelel az élőhelyvédelmi irányelv által követett célok egyikének, és figyelembe vehető ezen összetett, fejlődő jellegű technikai keret kiigazítása érdekében. E tekintetben, noha az élőhelyvédelmi irányelv lehetővé teszi IV. mellékletének a műszaki és tudományos fejlődéshez történő hozzáigazítását, ( 2 ) és, még ha feltételezzük is, hogy az uniós jogalkotó köteles lett volna ebben az értelemben eljárni annak érdekében, hogy Ausztriában a farkaspopulációt kivonja a szigorú védelmi rendszerből, e jogalkotó esetleges mulasztása az előzetes döntéshozatali eljárás keretében nem minősíthető az ezen irányelv IV. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikke érvénytelenségi okának.

A farkas szigorú védelem alatt áll az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló Berni Egyezmény ( 3 ) alapján is, amelynek az Unió részes fele, és amely a nemzetközi jog alapján köti az Uniót. Továbbá, mivel az élőhelyvédelmi irányelv a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapota helyreállításának és fenntartásának biztosítására irányul, az ezen irányelv 12. cikkében előírt védelem az ilyen védettségi állapotot elérő fajokra is vonatkozik, mivel azokat ezen állapot bármely romlásával szemben kell védeni.

E megfontolásokra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy nem állnak fenn olyan tényezők, amelyek érinthetnék az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletével összefüggésben értelmezett 12. cikke (1) bekezdésének érvényességét.

Másodszor, az élőhelyvédelmi irányelv által létrehozott szigorú védelmi rendszertől való eltérés engedélyezésének feltételeit illetően, a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy ezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára az ezen irányelvtől való eltérést, feltéve hogy ez az eltérés nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását a természetes elterjedési területükön.

E tekintetben a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladata, hogy először is meghatározza az érintett fajok populációinak védettségi állapotát, másodszor pedig azt, hogy ezen eltérés milyen hatást gyakorolhat arra. Az e két szakaszban végzett értékelést elsősorban és szükségszerűen helyi és nemzeti szinten kell elvégezni, ahol az eltérés következményei általában a legközvetlenebbül érzékelhetők. Ez az értékelés másodsorban kiterjeszthető a határokon átnyúló szintre – már amennyiben a rendelkezésre álló adatok ezt lehetővé teszik –, de csak akkor, ha az érintett állatfaj védettségi állapota helyi és nemzeti szinten kedvezőnek bizonyul.

Továbbá az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke a szigorú védelmi rendszertől való eltéréseket tesz lehetővé termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése érdekében. Noha e rendelkezés nem követeli meg súlyos károknak az eltérési intézkedések elfogadása előtti bekövetkezését, e károk nem lehetnek pusztán hipotetikusak, és legalábbis nagyrészt az eltéréssel érintett állatfajnak kell betudhatónak lenniük. Ebből következik, hogy tekintettel arra az okozati összefüggésre, amelynek egyrészt az eltérés engedélyezése, másrészt pedig az ezen állatfaj által okozott kár között fenn kell állnia, az említett rendelkezés értelmében vett „súlyos kár” fogalma nem terjed ki az olyan jövőbeni közvetett károkra, amelyek nem az eltérés tárgyát képező állatfaj példányának tudhatók be.

Végül az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke szerinti eltérés azt feltételezi, hogy nincs olyan más megfelelő megoldás, amely lehetővé tenné az eltérés alátámasztására hivatkozott célok elérését. Ez a feltétel tehát, mint az arányosság elvének sajátos kifejeződése, az összes érintett érdek és figyelembe veendő szempont – így például az ökológiai, a gazdasági és a társadalmi előnyök és hátrányok – mérlegelését követeli meg. E célból a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak meg kell vizsgálniuk az olyan, halált nem okozó megelőző eszközök alkalmazásának lehetőségét, amelyek többek között a nyájak elleni támadások megelőzésére szolgáló intézkedések végrehajtásából, valamint a konfliktusok alapjául szolgáló emberi gyakorlatok lehetőség szerinti kiigazítására irányuló intézkedések elfogadásából állnak a farkaspopuláció, a nyájak és a mezőgazdasági termelők együttélése kultúrájának előmozdítása érdekében.

Más megfelelő megoldás meghatározása során e hatóságok a rendelkezésre álló legjobb tudományos és műszaki ismeretek alapján kötelesek értékelni a többi elképzelhető megoldást, figyelembe véve többek között azok gazdasági következményeit – ám e gazdasági következményeknek döntő jelentőséget nem tulajdonítva –, és mérlegelve azokat az érintett állatfaj kedvező védettségi helyzetének fenntartására vagy helyreállítására irányuló általános célkitűzéssel szemben.

( 1 ) A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv).

( 2 ) Az élőhelyvédelmi irányelv 19. cikke.

( 3 ) Az 1979. szeptember 19‑én Bernben aláírt, az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény (HL 1982. L 38., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 14. kötet, 282. o.).