C‑583/22. PPU. sz. ügy

MV

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2023. január 12.

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2008/675/IB kerethatározat – A 3. cikk (1) bekezdése – Valamely más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek egyenértékűségének elve – Arra irányuló kötelezettség, hogy az e büntetőítéletekhez a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező hatály fűződjön – Az összbüntetésbe foglalásra vonatkozó nemzeti szabályok – Bűnhalmazat – Az összbüntetés meghatározása – A határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetésekre vonatkozó tizenöt éves felső határ – A 3. cikk (5) bekezdése – Kivétel – A másik tagállamban történő ítélethozatalt vagy végrehajtást megelőzően elkövetett bűncselekmény”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Feltételek – A Bíróság általi, hivatalból történő vizsgálat – Szabadságától megfosztott személy – A jogvita kimenetele, amelynek hatása lehet e szabadságelvonásra

   (A Bíróság alapokmánya, 23a. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 107. cikk)

   (lásd: 38–48. pont)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevétele – 2008/675 kerethatározat – A más tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteknek a korábbi nemzeti büntetőítéletekkel való egyenértékűségének elve – Kivétel – Feltételek – Az új eljárás alapjául szolgáló, a más tagállamban hozott korábbi büntetőítélet meghozatala előtt elkövetett bűncselekmény – Ezen büntetőítéletek figyelembevétele, amely akadályozná a nemzeti bíróságot végrehajtható büntetés kiszabásában

   (2008/675 tanácsi kerethatározat, (3), (5)–(8) preambulumbekezdés, és 3. cikk, (1), (2) és (5) bekezdés)

   (lásd: 50., 51., 55., 58–64., 66–68., 71., 72. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevétele – 2008/675 kerethatározat – A más tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteknek a korábbi nemzeti büntetőítéletekkel való egyenértékűségének elve – Kivétel – A más tagállamban hozott korábbi büntetőítéletek figyelembevétele – A nemzeti bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy konkrétan megállapítsa és indokolja az abból eredő hátrányt, hogy a korábbi nemzeti büntetőítéletek tekintetében előírt összbüntetésbe foglalás nem lehetséges – Hiány

   (2008/675 tanácsi kerethatározat, 3. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés)

   (lásd: 74–78., 81. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

2003. október 10‑én a francia állampolgárságú MV egy németországi egyetemen elrabolt egy egyetemi hallgatót, és megerőszakolta. Bár MV‑vel szemben Németországban korábban nem hoztak büntetőítéletet, Franciaországban több alkalommal elítélték, többek között tizenöt év szabadságvesztés‑büntetésre. Mindezeket a büntetőítéleteket a francia bíróságok a 2003 októbere előtt elkövetett bűncselekmények vonatkozásában az említett időpontot követően hozták.

Miután Franciaországban 17 év, 9 hónapot töltött fogva tartásban, MV‑t 2021 júliusában átadták a német hatóságoknak. A Landgericht Freiburg im Breisgau (Freiburg im Breisgau‑i regionális bíróság, Németország) 2022 februárjában MV‑t a 2003 októberében Németországban elkövetett bűncselekmény miatt elmarasztalta, szexuális erőszak minősítette esetének elkövetésében bűnösnek találta, és hat év szabadságvesztés‑büntetésre ítélte. E bíróság úgy ítélte meg, hogy az MV által Németországban elkövetett cselekményekre tekintettel „ténylegesen arányos” büntetés hét év szabadságvesztés lenne. Tekintettel azonban arra, hogy a Franciaországban kiszabott büntetésekkel nem lehet összbüntetésbe foglalni, az említett bíróság e büntetést „méltányosságból” egy évvel enyhítette.

Az ezen ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljáró, kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az ítélet összeegyeztethető‑e a 2008/675 kerethatározatnak ( 1 ) egyrészt a más tagállamokban hozott büntetőítéletek egyenértékűségének elvét, ( 2 ) másrészt pedig az ezen elv alóli kivételt ( 3 ) előíró rendelkezéseivel.

Ebben az összefüggésben e bíróság megjegyzi, hogy az MV‑vel szemben Franciaországban hozott büntetőítéletek főszabály szerint figyelembe vehetők lennének az összbüntetésbe foglalás szempontjából, ha azokat a Németországban hozott büntetőítéletekkel egyenértékűen kezelnék. Az összbüntetésbe foglalás keretében azonban figyelembe kell venni a német jog szabályai szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés‑büntetésekkel kapcsolatban előírt tizenöt éves felső határt. Márpedig a Franciaországban MV‑vel szemben hozott büntetőítéletek egyenértékű kezelése esetén e felső határt már akkor elérték, amikor az érintettel szemben e tagállamban tizenöt év szabadságvesztés‑büntetést szabtak ki. Következésképpen a Németországban vele szemben kiszabott büntetés gyakorlatilag nem hajtható végre.

A kérdést előterjesztő bíróság ezért a fent említett elvnek a jelen ügyben való alkalmazhatóságával kapcsolatban tesz fel kérdést a Bíróságnak. Amennyiben ez az elv nem alkalmazandó, e bíróság arra is választ vár, hogy a belföldön elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetés kiszabásakor konkrétan meg kell‑e állapítani és indokolni kell‑e az abból eredő hátrányt, hogy az összbüntetésbe foglalás nem lehetséges.

Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság pontosítja a más tagállamokban hozott büntetőítéletek egyenértékűségének elve alóli kivétel hatályát, valamint a tagállamokra ezen elv végrehajtása során háruló kötelezettségeket.

A Bíróság álláspontja

Először is, a Bíróság kimondja, hogy a 2008/675 kerethatározat ( 4 ) értelmében a tagállam a valamely személlyel szemben indított büntetőeljárásban nem köteles az e személlyel szemben egy másik tagállamban eltérő cselekmények alapján hozott korábbi büntetőítéletekhez a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező, az érintett nemzeti jogszabályokban az összbüntetésbe foglalásra vonatkozóan előírt hatályt fűzni, amennyiben egyrészt az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt a korábbi büntetőítéletek meghozatala előtt követték el, másrészt pedig e korábbi büntetőítéleteknek e nemzeti jogszabályoknak megfelelő figyelembevétele megakadályozná az említett eljárást lefolytató nemzeti bíróságot abban, hogy az érintett személlyel szemben végrehajtható büntetést szabjon ki.

E következtetés levonásához a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy ez a kerethatározat ( 5 ) főszabály szerint arra kötelezi a tagállamokat, hogy a valamely személlyel szemben indított büntetőeljárásban figyelembe vegyék az ugyanezen személlyel szemben eltérő cselekmények alapján egy másik tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteket. Mindazonáltal az ezen elv alóli kivétel értelmében, ( 6 ) amennyiben az új eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt a korábbi büntetőítélet meghozatala vagy teljes végrehajtása előtt követték el, a tagállamok nem kötelesek a büntetéskiszabásra vonatkozó nemzeti szabályaikat alkalmazni, amennyiben e szabályoknak a külföldi büntetőítéletekre való alkalmazása korlátozná a bírót a büntetéskiszabásban az új eljárás során.

A Bíróság ezt követően megjegyzi, hogy mivel az e kivétel által előírt időbeli feltétel az alapeljárás körülményei között teljesül, e körülmények e kivétel hatálya alá tartozhatnak. E tekintetben a Bíróság pontosítja egyrészt, hogy a német jog összbüntetésbe foglalásra vonatkozó szabályai a „büntetéskiszabásra vonatkozó nemzeti szabályoknak” minősülnek, másrészt pedig, hogy e szabályoknak a Franciaországban hozott korábbi büntetőítéletekre vonatkozó alkalmazása megakadályozná a nemzeti bíróságot abban, hogy végrehajtható büntetést szabjon ki. Ennélfogva az, ha a jelen ügyben a Franciaországban hozott korábbi büntetőítéletekhez a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező hatály fűződne, azzal a következménnyel járna, hogy „korlátozná a bírót a büntetéskiszabásban az új eljárás során”. Következésképpen az említett kivétel a jelen ügy körülményei között alkalmazandó, és ezáltal mentesíti a nemzeti bíróságot azon kötelezettség alól, hogy az összbüntetésbe foglalásra vonatkozó szabályoknak megfelelően a Franciaországban hozott korábbi büntetőítéletekhez a nemzeti büntetőítéletekével megegyező hatályt fűzzön.

Másodszor, a Bíróság kimondja, hogy a valamely másik tagállamban hozott korábbi büntetőítéleteknek a 2008/675 kerethatározat ( 7 ) értelmében vett figyelembevétele nem követeli meg, hogy a nemzeti bíróság konkrétan megállapítsa és indokolja az abból eredő hátrányt, hogy a korábbi nemzeti büntetőítéletek tekintetében előírt összbüntetésbe foglalás nem lehetséges.

A Bíróság ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a fent említett kivétel hatálya alá tartozó valamennyi büntetőeljárásban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy „a bíróságaik ilyen esetekben egyébként figyelembe vehessék a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéleteket”. Mindazonáltal az e kivételt előíró rendelkezésből semmilyen kötelezettség nem vezethető le a nemzeti bíróságok által e tekintetben tiszteletben tartandó konkrét anyagi jogi vagy eljárási szabályokat illetően. Így e rendelkezésből nem vezethető le az ügy érdemében határozó bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az alapeljárás körülményei között számszerűsített módon meghatározza az abból eredő hátrányt, hogy nem lehet alkalmazni a nemzeti büntetőítéletek esetében előírt összbüntetésbe foglalásra vonatkozó nemzeti szabályokat, és hogy ezt követően e számítás alapján enyhítse a büntetést.

( 1 ) Az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló, 2008. július 24‑i 2008/675/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 220., 32. o.).

( 2 ) Ezt az elvet a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdése állapítja meg, amely szerint „[m]inden tagállam biztosítja, hogy a valamely személy ellen folytatott büntetőeljárás folyamán az ugyanazon személy ellen más cselekmények miatt más tagállamban hozott olyan büntetőítéleteket, amelyekkel kapcsolatban a kölcsönös jogsegélyről vagy a bűnügyi nyilvántartásból származó információk cseréjéről szóló hatályos eszközök értelmében információkat szereztek, a korábbi nemzeti büntetőítéletekkel azonos mértékben figyelembe veszik, és hogy azokhoz a korábbi nemzeti büntetőítéletekével megegyező hatály fűződik, összhangban a nemzeti jogszabályokkal.”

( 3 ) Ezt a kivételt a 2008/675 kerethatározat 3. cikke (5) bekezdésének első albekezdése határozza meg, amely szerint „[a]mennyiben a bűncselekményt, amellyel kapcsolatban az új eljárás folyik, a korábbi büntetőítélet kiszabása vagy teljes végrehajtása előtt követték el, az (1) és (2) bekezdés nem járhat azzal, hogy a tagállamok kötelesek legyenek a büntetéskiszabásra vonatkozó nemzeti szabályaikat alkalmazni, ami azt eredményezné, hogy ezen szabályoknak a külföldi büntetőítéletekre való alkalmazása korlátozná a bírót a büntetéskiszabásban az új eljárás során.”

( 4 ) Különösen a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) és (5) bekezdéséről van szó.

( 5 ) Lásd a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (1) bekezdését.

( 6 ) Lásd a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (5) bekezdését.

( 7 ) A Bíróság a 2008/675 kerethatározat 3. cikke (5) bekezdésének második albekezdésére hivatkozik, amely előírja, hogy „[a] tagállamoknak ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy bíróságaik ilyen esetekben egyébként figyelembe vehessék a más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéleteket.”