C‑566/22. sz. ügy

Inkreal s.r.o.

kontra

Dúha reality s.r.o.

(a Nejvyšší soud České republiky [legfelsőbb bíróság, Cseh Köztàrsasàg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (első tanács), 2024. február 8.

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012/EU rendelet – Hatály – 25. cikk – Joghatóság kikötéséről szóló megállapodás – Ugyanabban a tagállamban letelepedett szerződő felek – Joghatóság biztosítása egy másik tagállam bíróságai számára az e szerződésből eredő jogviták elbírálása tekintetében – Külföldi vonatkozás”

Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012 rendelet – Hatály – Külföldi elem megléte – Megállapodás joghatóságról – Joghatóság kikötéséről szóló megállapodás – Ugyanabban a tagállamban letelepedett szerződő felek – Joghatóság biztosítása egy másik tagállam bíróságai számára az e szerződésből eredő olyan jogviták elbírálására tekintetében, amelynek nincs egyéb kapcsolata ezzel a másik tagállammal – Bennfoglaltság

(1896/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés; 1215/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (3) és (26) preambulumbekezdés, és 25. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 17–25., 28., 32., 33., 39. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A joghatósági összeütközéssel kapcsolatos jogvitában előzetes döntéshozatal keretében eljáró Bíróság pontosítja a „Brüsszel Ia” rendeletnek ( 1 ) a joghatóságot kikötő megállapodásokra való alkalmazhatóságát a külföldi elem megléte szempontjából.

2016 és 2017 között a Szlovákiában lakóhellyel rendelkező FD és a szlovák jog szerinti, Szlovákiában székhellyel rendelkező Dúha reality társaság olyan joghatóságot kikötő megállapodást tartalmazó két pénzkölcsönszerződést kötött, amely szerint minden olyan jogvitát, amelyet nem lehet megoldani egyeztetés útján, azt „a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező cseh bíróság fogja elbírálni”.

2021‑ben FD a pénzkölcsönszerződésekből eredő követeléseket engedményezte a szlovák jog szerinti, Szlovákiában székhellyel rendelkező Inkreal társaságra. Mivel a Dúha reality nem fizette vissza a pénzkölcsönöket, az Inkreal keresetet nyújtott be a Nejvyšší soudhoz (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) többek között azért, hogy határozza meg az ügy elbírálására illetékes bíróságot. Az említett keresetet a pénzkölcsönszerződésekben foglalt, joghatóságot kikötő megállapodás alapján terjesztette elő, amelyet az Inkreal a „Brüsszel Ia” rendelet alapján érvényesnek tart.

Az említett legfelsőbb bíróság pontosítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a „Brüsszel Ia” rendelet alkalmazhatósága a külföldi elem fennállásától függ. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével ez az első bíróság annak meghatározását kéri a Bíróságtól, hogy e rendelet alkalmazható‑e az alapügyben szóban forgó helyzetre, amelyben a külföldi elem a felek székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságait érintő, joghatóságot kikötő megállapodásra korlátozódik.

A Bíróság álláspontja

Először is a Bíróság megjegyzi, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 25. cikke (1) bekezdésének szövege, amely a joghatóságot kikötő megállapodásokat ( 2 ) szabályozza, nem képezi akadályát annak, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozzon az olyan megállapodás, amellyel az ugyanazon tagállamban székhellyel rendelkező szerződő felek egy másik tagállam bíróságainak joghatóságát kötik ki az e szerződésből eredő jogviták elbírálására, még akkor is, ha az említett szerződésnek nincs egyéb kapcsolata ezzel a másik tagállammal.

Ezt követően, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe e rendelkezés illeszkedik, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a „Brüsszel Ia” rendelet joghatósági szabályainak alkalmazásához külföldi elem megléte szükséges, amelyet azonban a rendelet nem határoz meg.

A „határokon átnyúló ügyek” megfelelő fogalmára támaszkodva, amelyet az 1896/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése ( 3 ) úgy határoz meg, mint olyan jogvita, „amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel”, a Bíróság megállapítja egyrészt, hogy az alapeljárás megfelel e fogalommeghatározásnak, mivel a jogvitában részt vevő felek a szóban forgó joghatóságot kikötő megállapodás alapján eljáró bíróság tagállamától eltérő tagállamban telepedtek le. Másrészt a Bíróságnak a külföldi elem fennállására vonatkozó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az alapeljárás a joghatóság meghatározására vonatkozó kérdést vet fel, pontosabban azt, hogy az e jogvita elbírálására a Cseh Köztársaság vagy a Szlovák Köztársaság bíróságai rendelkeznek‑e joghatósággal.

E körülmények között az olyan megállapodás megléte, amely a szerződő felek letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam bíróságai joghatóságát köti ki, önmagában bizonyítja az alapeljárás határokon átnyúló vonatkozását.

Végül a Bíróság rámutat, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 25. cikke (1) bekezdésének azon értelmezése, amely szerint az alapügyben szereplőhöz hasonló, joghatóságot kikötő megállapodás e rendelkezés hatálya alá tartozik, megfelel az e rendelet által követett jogbiztonság célkitűzésének. Ezzel szemben e célt veszélyeztetné, ha az említett rendelkezés csak azzal a feltétellel lenne alkalmazható, ha – a joghatóságot valamely másik tagállam bíróságai javára kikötő megállapodáson túl – olyan további elemek állnak fenn, amelyek bizonyítják az érintett jogvita határokon átnyúló vonatkozását. Ugyanis nemcsak a szerződő felek számára lenne kevésbé előrelátható, hogy melyik bíróság rendelkezik jogvitájuk elbírálására joghatósággal, hanem bonyolultabbá válna az eljáró bíróság saját joghatóságának vizsgálata is.

Ennélfogva a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó egy olyan, joghatóságot kikötő megállapodásra, amellyel az ugyanazon tagállamban székhellyel, illetve lakóhellyel rendelkező szerződő felek megállapodnak abban, hogy alávetik magukat egy másik tagállam bíróságai joghatóságának az e szerződésből eredő jogviták elbírálására, még akkor is, ha a szerződésnek nincs egyéb kapcsolata ezzel a másik tagállammal.

( 1 ) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12 i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o., a továbbiakban: „Brüsszel Ia” rendelet).

( 2 ) E rendelkezés értelmében: „Ha a felek – lakóhelyükre való tekintet nélkül – egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal, feltéve, hogy a szóban forgó tagállam joga értelmében a megállapodás az anyagi érvényességet illetően nem minősül semmisnek. […]”

( 3 ) Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 399., 1. o., helyesbítés: HL 2016. L 33., 39. o.)