C‑437/22. sz. ügy

R. M.
és
E. M.
ellen folytatott büntetőeljárás

(a Riigikohus [Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (első tanács), 2024. február 29.

„Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – A vidékfejlesztés támogatása az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) – Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – 2988/95/EK, Euratom rendelet – 7. cikk – Közigazgatási intézkedések és szankciók – 1306/2013 rendelet – 54. és 56. cikk – 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet – 35. cikk – A jogalap nélkül kifizetett összegeknek a szabálytalanság elkövetésében részt vevő személyekkel való visszatéríttetése – A »kedvezményezett« fogalma”

1. Mezőgazdaság – Az EMVA általi finanszírozás – Végső elszámolás – A jogalap nélkül kifizetett összegek visszatéríttetése – A visszatérítési kötelezettség adósai – A támogatás kedvezményezettjeinek nem minősülő, a támogatás elnyerése érdekében szándékosan hamis információt szolgáltató személyek – Bennfoglaltság

   (1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (39) preambulumbekezdés, 54. cikk, (1) bekezdés, és 56. cikk, első bekezdés; 2988/95 tanácsi rendelet, 7. cikk; 640/2014 bizottsági rendelet, 35. cikk, (6) bekezdés

   (lásd: 49–54., 60–63. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az EMVA általi finanszírozás – Vidékfejlesztési támogatás – Támogatás megtagadása vagy visszavonása – A támogatás elnyerése érdekében hamis bizonyítékokat szolgáltató kedvezményezett – A „kedvezményezett” fogalma – Egy jogi személy annak érdekében csalárd műveleteket végző képviselője, hogy e jogi személy elnyerjen valamely támogatást – Kizártság – Képviselő, aki megkapja a jogi személy által elért nyereséget – Hatás hiánya

   (640/2014 bizottsági rendelet, 35. cikk, (6) bekezdés)

   (lásd: 67., 68. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

A Bíróság, amelyhez a Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be, megerősíti egy tagállam azon lehetőségét, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott és a kedvezményezett társaság részére jogalap nélkül kifizetett támogatás visszatérítését közvetlenül azon természetes személyektől követelje, akik e társaság jogi képviselői, amennyiben e személyek csalárd műveleteket végeztek e támogatás megszerzése érdekében, még akkor is, ha ők maguk nem tekinthetők a támogatás kedvezményezettjeinek.

Az Y OÜ társasággal egyesült X OÜ társaság a 2007–2013, valamint a 2014–2020 közötti években Észtország vidékfejlesztési programjainak jogcímén támogatásokat kapott.

R. M. és felesége E. M. egymást követően e társaság képviselői voltak.

Az R. M. és E. M. ellen indított büntetőeljárás keretében a Viru Maakohus (virui körzeti bíróság, Észtország), majd a Tartu Ringkonnakohus (tartui fellebbviteli bíróság, Észtország) megállapította, hogy R. M. bűnös az X társaság javára nyújtott támogatásokkal kapcsolatos három csalásban, E. M. pedig társtettesként bűnös e csalások közül kettőben, mivel szándékosan hamis információkat szolgáltattak az illetékes észt hatóságnak a szóban forgó támogatások megszerzése érdekében.

Ezenfelül az említett bíróságok arra kötelezték R. M.‑et és E. M.‑et, hogy fizessék meg ezen, az Észt Köztársaságnak az X társaság által jogtalanul kapott támogatások összegét.

R. M. és E. M. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be e határozattal szemben a Riigikohushoz (legfelsőbb bíróság, Észtország), a kérdést előterjesztő bírósághoz, mivel úgy vélték, hogy egy jogosulatlanul kapott támogatás visszatérítését érvényesen csak annak kedvezményezettjétől lehet követelni, nevezetesen az Y társaságtól, amely az X társaság jogutódja lett e két társaság egyesülését követően.

A kérdést előterjesztő bíróság, miközben helybenhagyja R. M. és E. M. támogatási csalás miatti marasztalását, kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy követelhető‑e tőlük a szóban forgó támogatások visszatérítése.

A kérdést előterjesztő bíróság – többek között – először is azt kívánja megtudni, hogy az uniós jog releváns rendelkezései ( 1 ) lehetővé teszik‑e azt, hogy egy, az EMVA által finanszírozott és csalárd magatartások következtében jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetését nemcsak e támogatás kedvezményezettjével, hanem azokkal a személyekkel szemben is követeljék, akik – anélkül, hogy azokat az említett támogatás kedvezményezettjeinek lehetne minősíteni – részt vettek a támogatás jogosulatlan kifizetéséhez vezető szabálytalanság elkövetésében.

Másodsorban, e bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy ha egy jogi személy a képviselőinek felróható csalárd műveleteket követően részesült mezőgazdasági támogatásban, e képviselők, amennyiben ténylegesen ők részesülnek az e jogi személy által elért nyereségből, minősíthetők‑e ezen támogatás uniós jog ( 2 ) értelmében vett „kedvezményezettjeinek”.

A Bíróság álláspontja

E kérdések megválaszolása érdekében a Bíróság elsősorban a releváns uniós jogi rendelkezések összefüggéseit és céljait elemzi.

Egyfelől, az 1306/2013 rendelet (39) preambulumbekezdése hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok megelőzzék, feltárják, és hatékonyan kezeljék a kedvezményezettek által elkövetett összes szabálytalanságot, és ennek érdekében alkalmazniuk kell a 2988/95 rendeletet. Ezenfelül, az 1306/2013 rendelet 54. cikke (3) bekezdésének b) pontját, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egy szabálytalanság ténye okán ne követeljék a jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetését, ha ez elsősorban „a szabálytalanságért jogi felelősséggel tartozó személyek” fizetésképtelensége miatt lehetetlennek bizonyulna, megfosztanák hatékony érvényesülésétől, ha az érintett támogatás visszatéríttetését nem lenne lehetséges e személyektől követelni.

Másfelől, az a lehetőség, hogy a jogosulatlanul kapott támogatást nemcsak a kedvezményezettől, hanem az annak megszerzése érdekében szándékosan hamis információkat szolgáltató személyektől is visszakövetelhessék, hozzájárul az Unió pénzügyi érdekeinek ( 3 ) védelmére irányuló célkitűzés megvalósításához, különösen akkor, ha a kedvezményezett olyan jogi személy, amely már nem létezik, vagy nem rendelkezik elegendő forrással e támogatás visszatérítésére.

Egyébiránt az a tény, hogy e személyektől egy ilyen, jogalap nélkül kapott támogatás visszatérítését követelik, nem sérti a jogbiztonság elvét, mivel a releváns szabályozás e tekintetben kellően egyértelmű.

Ugyanis, bár az 1306/2013 rendelet 56. cikke nem írja kifejezetten elő a jogosulatlanul megszerzett támogatás visszatérítési kötelezettséget e személyek tekintetében, e cikket e rendelet (39) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni. Ezenfelül, e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja a „szabálytalanság” fogalmának meghatározását illetően kifejezetten a 2988/95 rendeletre utal. Márpedig a 2988/95 rendelet 7. cikke értelmében a támogatás visszafizetése azon személyeket is terhelheti, akik részt vettek a szóban forgó szabálytalanság elkövetésében.

A Bíróság végül megállapítja, hogy egy ilyen elemzésből nem vonható le az a következtetés, hogy egy jogi személy képviselői, akik csalárd műveleteket végeztek annak érdekében, hogy ez utóbbi mezőgazdasági támogatásban részesülhessen, maguk is a támogatás „kedvezményezettjeinek” minősíthetők. E képviselők ugyanis nem minősíthetők e támogatásnak a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében vett „kedvezményezettjeinek”, ha nem tartoznak az e rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdésének 1. pontjában említett három személyi kategória ( 4 ) egyikébe sem, még akkor sem, ha ténylegesen e képviselők részesülnek az e jogi személy által elért nyereségből.

( 1 ) A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1200/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 7. o.) 56. cikkének első bekezdéséről van szó, egyrészt e rendelet 54. cikkével, valamint az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.; helyesbítés: HL 2015. L 209., 48. o.) 35. cikke (6) bekezdésének első mondatával összefüggésben, másrészt az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 7. cikkének fényében értelmezve.

( 2 ) Különösen a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkének az e felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdése 1. pontjával összefüggésben értelmezett (6) bekezdése értelmében.

( 3 ) Amint azt az 1306/2013 rendelet 58. cikke (1) bekezdésének e) pontja előírja. Lásd még a 2988/95 rendelet negyedik preambulumbekezdésében említett, a csalás elleni küzdelem hatékonyságára irányuló célkitűzést.

( 4 ) Tehát a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mezőgazdasági termelő, az 1306/2013 rendelet 92. cikke szerinti kölcsönös megfeleltetésre kötelezett kedvezményezett és/vagy azon kedvezményezett, aki az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.) 2. cikkének (10) bekezdésében említett vidékfejlesztési támogatást kapja.