C‑298/22. sz. ügy

Caixa Geral de Depósitos SA
és Banco Português de Investimento SA (BPI)
és Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo CRL
és Banco Santander Totta SA
és Banco Comercial Português SA
és Banco BPN/BIC Português SA
és Banco Bilbao Vizcaya Argentaria SA, portugáliai fióktelep
és Barclays Bank plc
és Caixa Económica Montepio Geral – Caixa Económica Bancária SA
és Unión de Creditos Imobiliarios SA – Estabelecimento Financeiro de Crédito SOC
és Banco Espírito Santo SA, felszámolás alatt

kontra

Autoridade da Concorrência

(a Tribunal da Concorrência, Regulação e Supervisão által benyújtott
előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2024. július 29.

„Előzetes döntéshozatal – Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Kartelltilalom – EUMSZ 101. cikk – Vállalkozások közötti megállapodások – Cél általi versenykorlátozás – Hitelintézetek közötti információcsere – A kereskedelmi feltételekre és a kihelyezési volumenekre vonatkozó információk – Stratégiai információk”

1. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – Cél általi korlátozás – Elegendő károssági fok – Megfelelő megállapítás

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 33., 35., 36. pont)

2. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A kartell tartalma és célja, valamint kialakulásának gazdasági és jogi háttere – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – A megállapodásban részes feleknek a verseny korlátozására irányuló szándéka – Nem szükséges feltétel – Cél általi jogsértés – Elegendő károssági fok – Értékelési szempontok – A versenyellenes magatartás versenyre gyakorolt hatásai vizsgálatának szükségessége – Hiány

   (EUMSZ 101. cikk)

   (lásd: 37–43. pont)

3. Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – Azon kötelezettséggel összeegyeztethetetlen egyeztetés és együttműködés, hogy minden vállalkozásnak önállóan kell meghatároznia piaci magatartását – Bizalmas és stratégiai információk hitelintézetek közötti cseréje – Az érintett vállalkozások tervezett magatartását illetően fennálló bizonytalanságok megszüntetésére alkalmas információcsere – Cél általi korlátozás – Annak bizonyításának szükségessége, hogy az információcsere résztvevői ténylegesen figyelembe vették az információkat – Hiány

   (EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 44–57., 63., 64., 66., 70–72., 75–77., 79., 81., 84., 85. és 88. pont)

Összefoglalás

A Tribunal da Concorrência, Regulação e Supervisão (versenyjogi, szabályozási és felügyeleti bíróság, Portugália) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában eljáró Bíróság azokról a feltételekről határoz, amelyek mellett az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi korlátozásnak” minősíthető az „önálló” információcsere, vagyis egy olyan információcsere, amely nem járulékos eleme a versenykorlátozó összehangolt magatartásnak.

A jelen ügyben az Autoridade de Concorrência (versenyhatóság, Portugália; a továbbiakban: AdC) megállapította, hogy több hitelintézet megsértette a nemzeti versenyjogi rendelkezéseket, valamint az EUMSZ 101. cikket azáltal, hogy 2002 májusa és 2013 márciusa között a verseny korlátozására irányuló összehangolt magatartásban vettek részt a lakáshitelek piacán, a fogyasztási hitelek piacán és a vállalati hitelpiacon.

Ezen összehangolt magatartás „önálló” információcsere formáját öltötte, amely a hitelműveletekre alkalmazandó feltételekre, különösen a hitelfelárakra és a kockázati változókra, valamint ezen információcsere résztvevőinek egyedi kihelyezési adataira vonatkozott.

Következésképpen az AdC a 2019. szeptember 9‑i határozatával bírságot szabott ki az említett hitelintézetekkel szemben. Ez utóbbiak többsége keresetet indított e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

A kérdést előterjesztő bíróság, mivel úgy ítélte meg, hogy az erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokon megvalósuló ezen információcsere hozzájárulhat a versenytársak piaci stratégiai magatartásával kapcsolatos kereskedelmi nyomás és bizonytalanság csökkentéséhez, ami a versenyt korlátozó informális koordinációt eredményezhet, úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul az ilyen információcsere EUMSZ 101. cikkel való összeegyeztethetőségét illetően.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a versenytársak közötti információcsere az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett, akár cél általi versenykorlátozásnak minősülhet, ha az egyeztetés olyan formája körébe tartozik, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely az érintett információcserével összefüggésben káros a rendes verseny megfelelő működésére.

Először is a tartalmát illetően ez magában foglalja, hogy ezen információcsere olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek révén a vállalkozások közötti olyan egyeztetéshez kapcsolódik, amely alkalmas olyan versenyfeltételek kialakítására, melyek nem felelnek meg a szóban forgó piac rendes feltételeinek. Márpedig a rendes verseny valamely piacon való megfelelő működése bizonyos átláthatóságot feltételez az e piacon aktuálisan fennálló helyzet tekintetében. A piac ugyanis csak ezzel a feltétellel lehet hatékony. Így a gazdasági szereplők közötti átláthatóság legalábbis egy nem oligopol piacon hozzájárulhat az ajánlattevők közötti verseny fokozásához. Ezzel szemben ahhoz, hogy valamely piac rendes körülmények között működjön, minden gazdasági szereplőnek egyrészt önállóan kell meghatároznia az egységes piacon folytatni kívánt politikáját, másrészt pedig bizonytalan helyzetben kell lenniük legalábbis a versenytársaik piaci magatartása jövőbeli megváltozásának időpontját, mértékét és módjait illetően.

Továbbá a szóban forgó információcsere összefüggéseit illetően az szükséges, hogy ezen összefüggések között az említett információcseréhez hasonló jellemzőket mutató bármely egyeztetés csak olyan versenyfeltételekhez vezethessen, amelyek nem felelnének meg az érintett piac rendes működési feltételeinek, figyelembe véve a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellegét, a piac működésének tényleges feltételeit és annak szerkezetét.

Végül, ami az említett információcsere által követett „objektív célokat” illeti, cél általi korlátozásnak minősülhet az olyan információcsere, amely – noha formálisan nem tűnik úgy, mint amely versenyellenes célra irányul – tekintettel a formájára és megvalósulásának összefüggéseire nem magyarázható másként, mint a szabad verseny elvét alkotó elemek valamelyikével ellentétes cél követésével.

Ebből következik, hogy mivel minden gazdasági szereplőnek bizonytalanságban kell maradnia az említett piac más szereplőinek jövőbeli magatartását illetően, az ilyen bizonytalanság megszüntetését lehetővé tévő információcsere a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájának tekinthető, amely jellegénél fogva káros a rendes verseny megfelelő működésére.

E tekintetben még azt sem szükséges bizonyítani, hogy ezen információcsere összefüggései között a kicserélt információk szükségszerűen arra vezetik ezen információcsere megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő résztvevőit, hogy hallgatólagosan azonos magatartást kövessenek azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon kialakult a verseny.

Elegendő ugyanis, hogy a kicserélt információk egyrészt bizalmasak legyenek vagyis, amelyek még nem ismertek az érintett piacon aktív minden gazdasági szereplő számára, másrészt stratégiai jellegűek, vagyis amelyek adott esetben az információcsere résztvevői által már ismert más információkkal kombinálva felfedhetik azt a stratégiát, amelyet bizonyos résztvevők követni kívánnak egy vagy több olyan paraméter vonatkozásában, amelyre tekintettel az érintett piacon fennálló verseny kialakult.

Pontosabban a „stratégiai információk” fogalma tág fogalom, amely magában foglal minden olyan, a gazdasági szereplők által még nem ismert adatot, amely az ilyen információcsere összefüggései között csökkentheti valamely résztvevő bizonytalanságát a többi résztvevő jövőbeli magatartását illetően azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellege, a piac tényleges működési feltételei és szerkezete miatt mi képez egy vagy több olyan paramétert, amely alapján a szóban forgó piacon fennálló verseny kialakul.

Végül, ha a kicserélt információk nem az információcsere résztvevőinek a szóban forgó piacon tanúsított magatartása megváltoztatására irányuló szándékra, hanem aktuális vagy múltbeli tényekre vonatkoznak, ezeket akkor is stratégiai jellegűnek lehet tekinteni, ha a szóban forgó információcsere valamely résztvevője kellő pontossággal következtethet az információcsere többi résztvevőjének jövőbeli magatartására vagy az esetleges stratégiai piaci mozgásra adott reakcióikra.

E megfontolások fényében a Bíróság rámutat arra, hogy erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokon a hitelintézetek közötti, az e piacokon végrehajtott hitelműveletekre alkalmazandó feltételekre vonatkozó információcserét cél általi versenykorlátozásnak kell minősíteni, ha az többek között az ezen információcsere többi résztvevőjének jövőbeli szándékaira vonatkozó stratégiai információkat tartalmaz azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az említett piacokon a verseny kialakul.