C‑173/22. sz. ügy

MG

kontra

Európai Beruházási Bank

A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. november 30.

„Fellebbezés – Közszolgálat – Az Európai Beruházási Bank (EBB) személyi állománya – Az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések – Díjazás – Családi támogatások – Csak a kizárólagos szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő részére teljesített kifizetés – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 41. cikk (2) bekezdés – A meghallgatáshoz való jog – Az igazgatási rendelkezésekkel kapcsolatos jogellenességi kifogás – Az egyenlő bánásmód elve – Az arányosság elve – Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset”

1. Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Az érintettnek a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőző meghallgatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

   (lásd: 21–24., 32. pont)

2. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Díjazás – Családi támogatások – Az adminisztráció határozata, amellyel a családi támogatásokat az egyik szülőtől a másik szülőhöz irányítják át – A határozat anélkül való elfogadása, hogy a családi támogatásoktól megfosztott szülő előzetesen lehetőséget kapna észrevételei előterjesztésére – A meghallgatáshoz való jog megsértése – Következmények

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)

   (lásd: 28., 31., 33–41. pont)

3. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó támogatás – A biztosítás feltételei – Tényleges eltartás – A Bank belső szabályai, amelyek kizárólag a gyermek felügyeletét ellátó szülő számára biztosítják az eltartott gyermek után járó támogatást – Az egyenlő bánásmód elvének és az arányosság elvének megsértése

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, I. melléklet)

   (lásd: 45–56. pont)

4. Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – A megsemmisítéssel teljes mértékben helyre nem hozható, a jogellenességtől független nem vagyoni kár – Bizonyítási teher

   (Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

   (lásd: 64. pont)

Összefoglalás

A fellebbező, MG, 1998 óta az Európai Beruházási Bank (EBB) alkalmazottja. A fellebbező 2003‑ban házasságot kötött A.‑val, aki szintén az EBB alkalmazottja. Öt gyermekük van.

2017‑ben A. házasság felbontása iránti keresetet indított a fellebbezővel szemben a tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) előtt. E bíróság a gyermekek lakóhelyét A. lakcímén jelölte ki. A bíróság a fellebbező számára kapcsolattartási jogot és elhelyezési jogot biztosított minden második hétvégén és az iskolai szünet felében. 2018. július 20‑i végzésével az ideiglenes intézkedésről határozó luxemburgi bíró elrendelte, hogy a fellebbező fizessen A. részére minden gyermekük után havi 300 euró összegű tartásdíjat, valamint bizonyos további költségeket.

2018. október 11‑i levelében (a továbbiakban: 2018. október 11‑i levél) az EBB arról tájékoztatta a fellebbezőt, hogy a továbbiakban nem jogosult családi támogatásra, eltartott gyermek után járó támogatásra és iskoláztatási támogatásra (a továbbiakban együttesen: családi támogatások), valamint a származtatott pénzügyi jogosultságokra, mivel e támogatásokat A. részére állapították meg. E levél az A. kérelmére az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikke ( 1 ) alapján megindított békéltetési eljárást követően született, anélkül hogy erről az eljárásról a fellebbezőt tájékoztatták volna.

A fellebbező keresetet indított lényegében a 2018. október 11‑i levél megsemmisítése iránt. E keresetet a Törvényszék a 2021. december 21‑i MG kontra EBB ítéletével ( 2 ) elutasította.

A fellebbezés alapján eljáró Bíróság hatályon kívül helyezi a Törvényszék ítéletét azzal az indokkal, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a fellebbező meghallgatáshoz való jogát nem sértették meg, valamint hogy nem sértik az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések, amelyek úgy rendelkeznek, hogy ahhoz, hogy egy gyermeket a személyi állomány valamely tagja által eltartott gyermeknek lehessen tekinteni, az szükséges, hogy e gyermeket ténylegesen ez utóbbi tartsa el, és az ilyen tényleges eltartáshoz többek között igazolni kell, hogy a gyermek az ő háztartásában él.

A Bíróság álláspontja

Először is a Bíróság emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a megfelelő ügyintézés elve magában foglalja többek között azt a mindenkit megillető jogot, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

Ez a rendelkezés, amint az magából a szövegéből következik, általánosan alkalmazandó. Ebből az következik, hogy a meghallgatáshoz való jogot tiszteletben kell tartani minden olyan eljárásban, amely sérelmet okozó aktus elfogadásához vezethet, még akkor is, ha az alkalmazandó szabályozás nem ír elő kifejezetten ilyen alakszerűséget.

Egy adminisztratív eljárás kontextusában a meghallgatáshoz való jogból az következik, hogy az érintettnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a hatóság által kezdeményezett szóbeli és/vagy írásbeli egyeztetés keretében megfelelően ismertethesse a határozattervezettel kapcsolatos álláspontját, ennek bizonyítására pedig e hatóság köteles. Ezen belül az érdekeltet kifejezetten tájékoztatni kell a határozattervezetről, és fel kell hívni arra, hogy tegye meg észrevételeit. Csak a tervezett határozat következményeinek tudatában lehet abban a helyzetben, hogy befolyásolja a szóban forgó döntéshozatali folyamatot.

Márpedig a jelen ügyben az EBB nem biztosított lehetőséget a fellebbezőnek arra, hogy megfelelő időben előterjeszthesse észrevételeit, és következésképpen befolyásolhassa a szóban forgó döntéshozatali folyamatot.

A Bíróság hozzáteszi, hogy ahhoz, hogy az érintett meghallgatáshoz való jogának megsértése valamely közigazgatási hatóság egyedi, az érintett számára esetleg hátrányos határozatának megsemmisítését eredményezze, e hatóságnak mérlegelési mozgástere kell, hogy legyen a szóban forgó határozat meghozatalakor.

A jelen ügyben ez a helyzet. A Bíróság elutasítja az EBB azon állítását, amely szerint az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezésekre tekintettel nem volt lehetséges a családi támogatásoknak a fellebbező és volt házastársa közötti eltérő megosztása. A Bíróság ugyanis rámutat, hogy a Törvényszék által tett megállapításokból kitűnik, hogy az EBB másként is értelmezhette volna saját igazgatási rendelkezéseit, tehát mérlegelési mozgástérrel rendelkezett, így a szóban forgó eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, ha a fellebbezőnek lehetősége lett volna a 2018. október 11‑i levél elfogadását megelőzően előterjeszteni észrevételeit.

A Bíróság ezenkívül megállapítja, hogy az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét sértik az EBB személyi állományára alkalmazandó igazgatási rendelkezések, mivel azok értelmezése semmilyen körülmények között nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az a szülő, akinek nem biztosítottak kizárólagos szülői felügyeleti jogot, ténylegesen hozzájárul a gyermek eltartásához.

Az eltartott gyermek után járó támogatás ugyanis szociális célkitűzésnek felel meg, amelyet a gyermek létezéséhez és eltartásának ténylegességéhez kapcsolódó fennálló és bizonyos szükségességből eredő költségek igazolnak. E célra tekintettel annak eldöntéséhez, hogy a kizárólagos szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő az eltartott gyermek után járó támogatás kifizetése szempontjából összehasonlítható helyzetben van‑e a szülői felügyeleti joggal nem rendelkező szülővel, az a releváns szempont, hogy a szülők mennyiben járulnak hozzá anyagilag a gyermekeik eltartásához.

Következésképpen azok a szülők, akik mind a ketten ténylegesen hozzájárulnak a gyermekük eltartásához, az eltartott gyermekek után járó támogatások kifizetése szempontjából összehasonlítható helyzetben vannak, és főszabály szerint e támogatásoknak csak az egyikük számára történő kifizetése olyan eltérő bánásmódnak minősül, amelyet objektív módon igazolni kell.

E tekintetben abból a körülményből, hogy ténylegesen az egyik szülő gyakorolja a kizárólagos szülői felügyeleti jogot a vele közös háztartásban élő gyermek fölött, főszabály szerint az következik, hogy e szülő kénytelen a gyermek eltartásához ténylegesen hozzájárulni. Ez a körülmény azonban semmiképpen sem zárja ki, hogy a másik szülő, még ha nem is ő gyakorolja a kizárólagos felügyeleti jogot, szintén ténylegesen hozzájáruljon a gyermek eltartásához, különös tekintettel a gyermek – Charta 24. cikkének (3) bekezdésében foglalt – azon jogára, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes.

Ebben az összefüggésben fontos az arányosság elvének tiszteletben tartása is, amely megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, így amikor több megfelelő intézkedés közül lehet választani, a kevésbé korlátozó intézkedést kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokra tekintettel.

Ezzel összefüggésben a nemzeti bíróság által hozott olyan bírósági határozat léte, amely megállapítja a gyermektartás költségeihez való hozzájárulás elvált alkalmazott által fizetendő összegét, olyan ténynek minősül, amelyet az intézménynek figyelembe kell vennie, és e tény nem mentesíti az intézményt, hogy saját maga gyakorolja mérlegelési jogkörét annak meghatározása érdekében, hogy ezen alkalmazott ténylegesen hozzájárul‑e a gyermek eltartásához.

( 1 ) Az EBB igazgatótanácsa által 1960. április 20‑án elfogadott EBB személyzeti szabályzat 2019. december 31‑ig alkalmazandó változatának 41. cikke a következőképpen rendelkezett:

„[…] A [Bíróság] előtt benyújtott keresettől függetlenül valamennyi jogvita esetében – a 38. cikkben szabályozott intézkedésekre vonatkozó jogviták kivételével – egyeztetési eljárást kell lefolytatni a Bank egyeztető bizottsága előtt.”

( 2 ) 2021. december 21‑iMG kontra EBB ítélet (T‑573/20, EU:T:2021:915).