C‑72/22. PPU. sz. ügy

Valstybės sienos apsaugos tarnyba

(a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (első tanács), 2022. június 30.

„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Menekültügyi és bevándorlási politika – 2011/95/EU irányelv – 4. cikk – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások – 2013/32/EU irányelv – 6. és 7. cikk – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikke – 2013/33/EU irányelv – 8. cikk – A kérelmező őrizetbe vétele – Az őrizetbe vétel oka – A nemzetbiztonság vagy a közrend védelme – A menedékkérőnek az Unió területére való jogellenes belépése miatti őrizetbe vétele”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Feltételek – Szabadságától megfosztott személy – Fogalom – Befogadó állomáson elhelyezett, az elszállásolás helye szerinti területre korlátozott mozgásszabadsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgár – Bennfoglaltság – A jogvita kimenetele, amelynek hatása lehet e szabadságelvonásra – A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazása

   (A Bíróság alapokmánya, 23a. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 107. cikk; a 2008/115, a 2013/32 és a 2013/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

   (lásd: 36., 38., 41–45. pont)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – 2013/33 irányelv – Az őrizet fogalma – A kérelmezőt a mozgásszabadságától megfosztó és a népesség többi részétől elkülönítő, a kérelmezőt korlátozott és zárt területen tartózkodásra kötelező kényszerítő intézkedés

   (2013/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, h) pont)

   (lásd: 39. pont)

3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások – 2013/32 irányelv – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására vonatkozó eljárás – Az eljáráshoz való hozzáférés – Valamely tagállam által hadiállapot kinyilvánítása, vagy rendkívüli állapot, illetve szükségállapot külföldiek tömeges beáramlása miatti kihirdetése – Olyan nemzeti szabályozás, amely gyakorlatilag megfosztja a valamely tagállamban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat attól, hogy e tagállam területén hozzáférjenek az említett eljáráshoz – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 72. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 18. cikk; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6.cikk, 7. cikk, (1) bekezdés, és 43. cikk)

   (lásd: 58., 61–64., 70–72., 74., 226., 75. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok – 2013/33 irányelv – Őrizetbe vétel – Indokok – Valamely tagállam által hadiállapot kinyilvánítása, vagy rendkívüli állapot, illetve szükségállapot külföldiek tömeges beáramlása miatti kihirdetése – Ilyen esetekben azt előíró nemzeti szabályozás, hogy a menedékkérőt pusztán azon oknál fogva őrizetbe lehet venni, hogy jogellenesen tartózkodik a tagállam területén – Megengedhetetlenség

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 6. cikk; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. és 9. cikk, valamint 2013/33 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (15) és (20) preambulumbekezdés, 8. cikk, (2) és (3) bekezdés, és 9. cikk)

   (lásd: 80–84., 86–91., 93. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

Ellentétes az uniós joggal az a litván szabályozás, amelynek értelmében külföldiek tömeges beáramlása esetén a menedékkérőt pusztán jogellenes tartózkodás miatt őrizetbe lehet venni

Mindazonáltal főszabály szerint annak a tagállamnak kell bizonyítania, amelytől a jogellenesen tartózkodó menedékkérő nemzetközi védelmet kér, hogy ez a személy sajátos körülmények miatt veszélyt jelent a nemzetbiztonságra vagy a közrendre, és ez indokolja az őrizetbe vételét

2021. július 2‑án a Litván Köztársaság teljes államterületére vonatkozóan szükségállapotot hirdetett ki. Ezt követően 2021. november 10‑én Litvánia területének egy részére vonatkozóan rendkívüli állapotot hirdettek ki, migránsok – elsősorban Belarusz irányából érkező – tömeges beáramlása miatt.

2021. november 17‑én M. A.‑t, egy harmadik ország állampolgárát Lengyelországban letartóztatták egy csoport Litvániából érkező személlyel együtt, mivel nem rendelkezett az utóbbi tagállamban és az Unióban való tartózkodáshoz szükséges úti okmánnyal, illetve vízummal. M. A.‑t ekkor átadták a litván hatóságoknak, amelyek őt a jogállásáról szóló döntés meghozataláig őrizetbe vették. Az átadást követő napokban azonnal nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelyet 2022 januárjában írásban megismételt. Ezt a kérelmet azonban mint elfogadhatatlant elutasították azzal az indokkal, hogy nem tartották be a nemzetközi védelem iránti kérelmeknek a külföldiek tömeges beáramlása miatt kihirdetett szükségállapot esetén történő benyújtására vonatkozó litván jogszabályok által előírt részletes szabályokat. ( 1 ) E jogszabály értelmében ugyanis a jogellenesen Litvánia területére belépő külföldinek nincs lehetősége arra, hogy e tagállam területén nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesszen elő. Ugyanezen jogszabály azt is előírja, hogy ilyen szükségállapot kihirdetése esetén a külföldi személy őrizetbe vehető pusztán azon oknál fogva, hogy jogellenesen lépett be Litvánia területére.

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez M. A. az őrizetbe vételét elrendelő határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, azt kívánja megállapítani, hogy az „eljárási” ( 2 ) és a „befogadási” ( 3 ) irányelvekkel ellentétes‑e az ilyen szabályozás.

A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban ítélkező Bíróság kimondta, hogy az eljárási irányelvvel ( 4 ) ellentétes az a tagállami szabályozás, amely szerint hadiállapot kinyilvánítása, rendkívüli állapot vagy szükségállapot külföldiek tömeges beáramlása miatti kihirdetése esetén a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok e tagállam területén de facto nem férhetnek hozzá a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására irányuló eljáráshoz. Ezenkívül a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a befogadási irányelvvel ( 5 ) ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint hadiállapot kinyilvánítása, rendkívüli állapot vagy szükségállapot külföldiek tömeges beáramlása miatti kihirdetése esetén a menedékkérőt pusztán azon oknál fogva őrizetbe lehet venni, hogy jogellenesen tartózkodik a tagállam területén.

A Bíróság álláspontja

Először is a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatára irányuló eljárást illetően a Bíróság mindenekelőtt pontosítja, hogy minden harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy jogosult arra, hogy valamely tagállam területén – akár annak határán vagy tranzitzónáiban – nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesszen elő, még akkor is, ha e területen jogellenesen tartózkodik. E jog célja egyrészt a nemzetközi védelem megadására vonatkozó eljáráshoz való hatékony hozzáférés biztosítása, másrészt pedig az Európai Unió Alapjogi Chartája 18. cikkében biztosított menedékjog tényleges érvényesülésének biztosítása. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a szóban forgó litván jogszabályhoz hasonló olyan nemzeti jogszabály alkalmazása, amely azt írja elő, hogy a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt Litvánia területére való belépését követően pusztán e tény miatt megfosztják a nemzetközi védelem iránti kérelem előterjesztésének lehetőségétől, megakadályozza, hogy az említett állampolgár ténylegesen részesüljön a menedékjogban.

Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy az ilyen rendelkezés nem igazolható az EUMSZ 72. cikk alapján, ( 6 ) általánosságban a közrend vagy a belső biztonság harmadik országbeli állampolgárok tömeges beáramlásával okozott megsértésére való hivatkozással.

Végül az eljárási irányelv ( 7 ) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a határaikon alkalmazandó speciális eljárásokat állapítsanak meg a nemzetközi védelem iránti kérelmek elfogadhatóságának értékelésére olyan helyzetekben, amikor a kérelmező magatartása arra utal, hogy kérelme nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű. Ezen eljárások lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az Unió külső határain a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos hatáskörüket anélkül gyakorolják, hogy az EUMSZ 72. cikk szerinti eltérést kellene alkalmazniuk.

Másodszor, ami a harmadik országbeli állampolgár pusztán amiatt történő őrizetbe vételét illeti, hogy jogellenesen lépett be valamely tagállam területére, a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a befogadási irányelv értelmében ( 8 ) a nemzetközi védelmet kérelmező személy csak akkor vehető őrizetbe, ha – eseti értékelés alapján – ez szükségesnek bizonyul, és ha kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések alkalmazása nem lenne hatékony. Ezen irányelv ( 9 ) a továbbiakban kimerítően felsorolja azokat a különböző okokat, amelyek igazolhatják az őrizetbe vételt. Márpedig az a körülmény, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy jogellenesen tartózkodik valamely tagállam területén, nem szerepel ezen indokok között. Következésképpen a harmadik országbeli állampolgárt kizárólag ezen ok miatt nem lehet őrizetbe venni.

Végül, ami azt a kérdést illeti, hogy igazolható‑e ilyen körülménnyel a menedékkérő őrizetbe vétele a nemzetbiztonság vagy a közrend védelmére alapított indok alapján, ( 10 ) a szóban forgó külföldiek tömeges beáramlása következtében kialakult kivételes helyzetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a nemzetbiztonságra vagy a közrendre jelentett veszély csak akkor igazolhatja a kérelmező őrizetbe vételét, ha annak egyéni magatartása olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent, amely a társadalom valamely alapvető érdekére vagy a tagállam belső vagy külső biztonságára hatással van. E tekintetben a nemzetközi védelmet kérelmező tartózkodásának jogellenessége önmagában nem tekinthető úgy, hogy ilyen veszély fennállását bizonyítja. Így az ilyen kérelmező főszabály szerint nem jelenthet veszélyt e tagállam nemzetbiztonságára vagy közrendjére pusztán azon oknál fogva, hogy a kérelmező jogellenesen tartózkodik valamely tagállamban. Ez a megállapítás nem érinti annak lehetőségét, hogy az egyik tagállamban jogellenesen tartózkodó, nemzetközi védelmet kérelmező személyt ilyen veszélyt hordozónak tekintsék olyan sajátos körülmények miatt, amelyek a tartózkodás szabálytalan jellegén túlmenően e személy veszélyességét bizonyítják.

( 1 ) A Lietuvos Respublikos įstatymas „Dėl užsieniečių teisinės padėties” (a Litván Köztársaság külföldiek jogállásáról szóló törvénye) X2. fejezete szabályozza a törvény alkalmazását hadiállapot kinyilvánítása, vagy rendkívüli állapot, illetve szükségállapot külföldiek tömeges beáramlása miatti kihirdetése esetén. Ebben a fejezetben az 14012. cikk (1) bekezdése meghatározza azokat a helyeket, ahol nemzetközi védelem iránti kérelemhez lehet folyamodni.

( 2 ) A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.; a továbbiakban: eljárási irányelv).

( 3 ) A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.; a továbbiakban: befogadási irányelv).

( 4 ) Lásd konkrétabban a nemzetközi védelem megadására irányuló eljáráshoz való hozzáférésről szóló eljárási irányelv 6. cikkét, és 7. cikkének (1) bekezdését, amely annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy minden cselekvőképes nagykorú jogosult legyen saját nevében nemzetközi védelem iránti kérelmet előterjeszteni.

( 5 ) Lásd a befogadási irányelv 8. cikkének (2) és (3) bekezdését a menedékkérők őrizetbe vételére vonatkozóan.

( 6 ) E rendelkezés alapján „e [a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló] cím nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.”

( 7 ) Lásd különösen az eljárási irányelv 43. cikkét.

( 8 ) A befogadási irányelv 8. cikkének (2) bekezdése.

( 9 ) A befogadási irányelv 8. cikkének (3) bekezdése.

( 10 ) A befogadási irányelv 8. cikke (3) bekezdésének e) pontja.