C‑605/21. sz. ügy

Heureka Group a.s.

kontra

Google LLC

(a Městský soud v Praze [Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. április 18.

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 102. cikk – A tényleges érvényesülés elve – A versenyjogi rendelkezések megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetek – 2014/104/EU irányelv – Az irányelv késedelmes átültetése – Időbeli hatály – 10. cikk – Elévülési idő – A kezdő időpontra vonatkozó szabályok – A jogsértés megszűnése – A kártérítési kereset benyújtásához elengedhetetlen információk ismerete – A versenyszabályok megsértését megállapító európai bizottsági határozat összefoglalójának közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában – A Bizottság még nem jogerős határozatának kötőereje – Az elévülési idő nyugvása vagy megszakadása a Bizottság vizsgálatának időtartamára vagy a bizottsági határozat jogerőre emelkedéséig”

1. Verseny – A versenyszabályok megsértése által okozott kár megtérítése iránti keresetek – 2014/104 irányelv – Időbeli hatály – A kártérítési keresetekre vonatkozó elévülési időt illetően bizonyos követelményeket előíró rendelkezés – Anyagi jogi rendelkezés – Az átültető nemzeti szabályozás visszaható hatályú alkalmazásának tilalma

   (2014/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. és 22. cikk)

   (lásd: 47‐49. pont)

2. Verseny – A versenyszabályok megsértése által okozott kár megtérítése iránti keresetek – 2014/104 irányelv – Időbeli hatály – Az irányelv hatálybalépése előtt megkezdődött, erőfölénnyel való visszaélés okozta kár megtérítése iránti keresetek – Az irányelvnek az elévülési időt illetően bizonyos követelményeket előíró rendelkezésének időbeli alkalmazhatósága – Feltétel – Az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő lejártakor még el nem évült kártérítési igény – Az ezen igényekre vonatkozó elévülési idő kezdetének meghatározása – A nemzeti jog alkalmazhatósága – Korlátok – Az EUMSZ 102. cikknek és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása – Nemzeti elévülési idő, amely nem kezdődhet meg a jogsértés befejezése előtt, és azelőtt, hogy a károsult tudomást szerezne a keresetindításhoz elengedhetetlen információkról – Ezen információkról való tudomásszerzés időpontja, amely főszabály szerint egybeesik a jogsértést megállapító bizottsági határozat összefoglalója közzétételének időpontjával – Még nem jogerős határozat – A relevancia hiánya

   (EUMSZ 102. cikk; 2014/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. és 22. cikk)

   (lásd: 50‐78., 82‐88. pont)

3. Erőfölény – Visszaélés – Tilalom – Közvetlen hatály – A magánszemélyek arra vonatkozó joga, hogy az őket ért kár megtérítését kérjék – Gyakorlási módok – Elévülési idők – Az elévülési időnek a Bizottság vizsgálata alatti nyugvását vagy megszakadását elő nem író nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Az elévülési időnek a bizottsági határozat jogerőre emelkedéséig való nyugvását elő nem író nemzeti szabályozás – Megengedhetőség

   (EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 79., 80. pont)

4. Verseny – A versenyszabályok megsértése által okozott kár megtérítése iránti keresetek – 2014/104 irányelv – A kártérítési igény elévülési ideje – Az elévülési időnek valamely versenyhatóság szóban forgó jogsértéssel kapcsolatos nyomozásra vagy eljárásra vonatkozó aktusa nyomán bekövetkező nyugvása

   (2014/104 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. cikk, (2) és (4) bekezdés)

   (lásd: 90., 91. pont)

5. Intézmények jogi aktusai – Irányelvek – A tagállamok általi végrehajtás – Az irányelvek hatékony érvényesülése biztosításának szükségessége – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége – Terjedelem – A nemzeti jog contra legem értelmezése – Kizártság

   (EUMSZ 288. cikk, harmadik bekezdés)

   (lásd: 93. pont)

Összefoglalás

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában eljáró Bíróság nagytanácsa azokról a követelményekről határoz, amelyeknek az uniós versenyjog megsértése miatt a nemzeti bíróságok előtt indított kártérítési keresetekre alkalmazandó nemzeti elévülési rendszereknek meg kell felelniük. E pontosításokat a Bíróság egy cseh vállalkozás által a Google LLC‑vel szemben az utóbbi és anyavállalata, az Alphabet Inc. által a Cseh Köztársaságban elkövetett erőfölénnyel való visszaélés miatt indított kártérítési keresettel összefüggésben fogalmazza meg.

2017. június 27‑i határozatával ( 1 ) az Európai Bizottság megállapította, hogy a Google 2013 februárja óta megsértette az EUMSZ 102. cikket azáltal, hogy visszaélt az erőfölényével az általános keresés tizenhárom nemzeti piacán, köztük a Cseh Köztársaságban, amennyiben csökkentette az oldalain áthaladó forgalmat a versengő árösszehasonlító szolgáltatások felé, és ezt a forgalmat növelte a saját árösszehasonlító szolgáltatása felé. A határozat összefoglalóját 2018. január 12‑én közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában. ( 2 )

A Google és az Alphabet keresetet terjesztett az említett határozattal szemben a Törvényszék elé, amely azt lényegében elutasította. ( 3 ) Mindazonáltal, mivel a Törvényszék ítélete ellen benyújtott fellebbezés elbírálása a Bíróság előtt folyamatban van, a Bizottság határozata még nem emelkedett jogerőre.

2020 júniusában az értékesítésiár‑összehasonlító szolgáltatások piacán tevékeny cseh Heureka Group a.s. (a továbbiakban: Heureka) társaság keresetet indított a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt, amelyben azt kérte, hogy a Google‑t kötelezzék az EUMSZ 102. cikknek a Bizottság határozatában megállapított és a Cseh Köztársaságban a 2013 februárja és 2017. június 27. közötti időszakban elkövetett megsértéséből eredő kár megtérítésére. A Heureka szerint a Google versenyellenes magatartása csökkentette a Heureka.cz portál látogatottságát.

Ellenkérelmében a Google arra hivatkozott, hogy a Heureka kártérítéshez való joga legalábbis részben elévült.

E tekintetben a prágai városi bíróság pontosítja, hogy a Heureka keresetére alkalmazandó nemzeti szabályozás olyan hároméves elévülési időt ír elő, amely a versenyjogi jogsértésből eredő minden egyes részkár tekintetében önállóan és külön‑külön abban az időpontban kezdődik, amikor a károsult tudomást szerez, vagy úgy tekinthető, hogy tudomást szerzett a részkár bekövetkeztéről, valamint a kártérítésre kötelezett személy kilétéről. Ahhoz, hogy az elévülési idő kezdetét vegye, azonban nem követeli meg, hogy a károsult tudomást szerezzen arról, hogy az adott magatartás versenyjogi jogsértésnek minősül, sem pedig azt, hogy e jogsértés befejezett legyen. Ezenkívül az alkalmazandó nemzeti szabályok nem írják elő az említett elévülési időnek a Bizottság jogsértésre vonatkozó vizsgálata alatti nyugvását vagy megszakadását. Ez az elévülési idő az ugyanezen jogsértést megállapító bizottsági határozat jogerőre emelkedésétől számított legalább egy évig fel sem függeszthető.

A prágai városi bíróság szerint a jelen ügy vonatkozásában ebből az következik, hogy a Google oldalán lefolytatott minden olyan általános keresés, amely a Google árösszehasonlító szolgáltatását előnyt biztosítva helyezi el és jeleníti meg, új, önálló elévülési időt indított meg.

Egyébiránt, mivel a 2014/104 irányelvet ( 4 ) késedelmesen ültették át a cseh jogba, a prágai városi bíróság megjegyzi, hogy a Google‑nak felrótt jogsértés az ezen irányelv átültetési határidejének lejártát, vagyis 2016. december 27‑ét követően, de nyilvánvalóan az átültető jogszabály 2017. szeptember 1‑jei hatálybalépésének időpontja előtt megszűnt.

A fentiek fényében a prágai városi bíróság előzetes döntéshozatal céljából több kérdést terjesztett a Bíróság elé, amelyek lényegében arra irányulnak, hogy a 2014/104 irányelv 10. cikkével és/vagy az EUMSZ 102. cikkel, illetve a tényleges érvényesülés elvével ellentétes‑e az uniós versenyjogi szabályok folyamatos megsértésével kapcsolatos kártérítési keresetekre vonatkozó, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti elévülési szabályozás.

A Bíróság álláspontja

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása érdekében a Bíróság mindenekelőtt a 2014/104 irányelv 10. cikkének időbeli hatályát vizsgálja, amely cikk meghatározza a versenyjogi jogsértések miatti kártérítési keresetekre alkalmazandó elévülési idő minimális időtartamát, és azt az időpontot, amikor az elkezdődhet, valamint azokat a körülményeket, amelyek között ezen elévülési idő nyugszik vagy megszakad.

E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a 2014/104 irányelv 10. cikke anyagi jogi rendelkezés, így ezen irányelv 22. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e cikket átültető rendelkezések ne legyenek visszamenőleges hatállyal alkalmazhatók. Mindazonáltal az ezen irányelv átültetésére előírt határidő lejártát, azaz 2016. december 27‑ét követően a nemzeti jogot ezen irányelv valamennyi rendelkezésével összhangban kell értelmezni.

Ebben az összefüggésben a 2014/104 irányelv 10. cikkének a jelen ügyre történő időbeli alkalmazhatóságának meghatározása érdekében a Bíróság megvizsgálja, hogy az alapügyben szóban forgó jogi helyzet 2016. december 27. előtt megvalósult‑e, vagy ezt követően továbbra is kifejtette joghatásait.

E célból meg kell vizsgálni, hogy 2016. december 27‑én lejárt‑e az alapügyben szóban forgó helyzetre alkalmazandó nemzeti elévülési idő. Ennek keretében azonban figyelembe kell venni azt, hogy az alkalmazandó nemzeti elévülési szabályoknak már a 2014/104 irányelv átültetésére előírt határidő lejárta előtt is tiszteletben kellett tartaniuk az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, és nem hiúsíthatták meg az EUMSZ 102. cikk teljes érvényesülését.

Márpedig az EUMSZ 102. cikk teljes érvényesülése és különösen az ott kimondott tilalom hatékony érvényesülése megköveteli, hogy az e cikk megsértése miatti kártérítési keresetekre alkalmazandó nemzeti elévülési idők nem kezdődhet meg a jogsértés megszűnése előtt, és azelőtt, hogy a károsult személy tudomást szerzett volna, vagy észszerűen úgy volna tekinthető, hogy tudomást szerzett a kártérítési keresetének benyújtásához elengedhetetlen információkról.

A jogsértés megszűnésére vonatkozó első feltételt illetően ugyanis a Bíróság úgy ítéli meg, hogy tekintettel arra, hogy a versenyjogi szabályok megsértésével kapcsolatos jogvitákat főszabály szerint a károsult személy hátrányára fennálló információs aszimmetria jellemzi, és hogy a károsult számára gyakran különösen nehéz az ilyen jogsértés fennállásának és terjedelmének, valamint az abból eredő kárnak a bizonyítása a jogsértés megszűnése előtt, az a követelmény, amely szerint az elévülési idő nem kezdődhet meg az érintett jogsértés megszűnése előtt, szükséges ahhoz, hogy a károsult ténylegesen érvényesíteni tudja az EUMSZ 102. cikkből eredő, a kár teljes körű megtérítéséhez való jogát. Ráadásul, mivel károsult fél a Bizottság vagy valamely nemzeti hatóság e jogsértést megállapító határozatának hiányában általában nehezen tudja bizonyítania e cikk megsértését, az olyan elévülési rendszer, amely azzal a következménnyel járhat, hogy az elévülési idő jóval az ilyen határozat elfogadása előtt lejár, rendkívül nehézzé teheti a teljes körű kártérítés követeléséhez való jogának gyakorlását.

A kártérítési kereset benyújtásához elengedhetetlen információkról való tudomásszerzésre vonatkozó második feltételt illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a versenyjogi jogsértés fennállása, a kár fennállása, az e kár és e jogsértés közötti okozati összefüggés, valamint a jogsértés elkövetőjének kiléte ezen információk közé tartozik.

Bár a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata meghatározni azt az időpontot, amikor a Heureka ezen információkról tudomást szerzett, a Bíróság hasznosnak tartja megjegyezni, hogy főszabály szerint a tudomásszerzés ezen időpontja egybeesik a jogsértést megállapító bizottsági határozat összefoglalójának az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételének időpontjával, függetlenül attól, hogy e határozat jogerőssé vált‑e, vagy sem.

A Bíróság ezenkívül pontosítja, hogy az EUMSZ 102. cikk és a tényleges érvényesülés elve megköveteli az elévülési időnek a Bizottság által folytatott vizsgálat alatti nyugvását vagy megszakadását. Ezzel szemben e cikk és ezen elv nem követeli meg, hogy az elévülési idő nyugodjon mindaddig, amíg a Bizottság határozata jogerőssé nem válik. A károsult ugyanis kártérítési keresetének alátámasztása érdekében hivatkozhat a jogerőre még nem emelkedett bizottsági határozatban szereplő megállapításokra, amennyiben e határozat kötelező erővel bír mindaddig, amíg azt meg nem semmisítik.

A fentiekre tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti elévülési rendszer, amely szerint egyrészt a hároméves elévülési idő az EUMSZ 102. cikk megsértéséből eredő minden egyes részkár tekintetében önállóan és külön‑külön abban az időpontban kezdődik, amikor a károsult tudomást szerez, vagy észszerűen úgy tekinthető, hogy tudomást szerzett a részkárról, valamint a kártérítésre kötelezett személy kilétéről, anélkül hogy szükséges lenne, hogy a jogsértés megszűnt legyen, és hogy e személy tudomást szerezzen arról, hogy az érintett magatartás a versenyszabályok megsértésének minősül, másrészt pedig az említett elévülési idő a Bizottság ilyen jogsértésre vonatkozó vizsgálata alatt nem nyugodhat, és nem is szakadhat meg, nem egyeztethető össze az EUMSZ 102. cikkel és a tényleges érvényesülés elvével, mivel gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi az ugyanezen jogsértés miatt elszenvedett kár megtérítésének követeléséhez való jog gyakorlását.

Következésképpen ezen elévülési rendszernek az EUMSZ 102. cikkel és a tényleges érvényesülés elvével összeegyeztethetetlen elemeitől elvonatkoztatva kell megvizsgálni, hogy a 2014/104 irányelv átültetési határidejének lejártakor, azaz 2016. december 27‑én lejárt‑e a nemzeti jog szerint meghatározott, az alapügy tárgyát képező helyzetre ezen időpontig alkalmazandó elévülési idő.

E tekintetben a Google erőfölénnyel való visszaélését megállapító bizottsági határozatból kitűnik, hogy e jogsértés még nem ért véget e határozat elfogadásának időpontjában, azaz 2017. június 27‑én. Ebből következik, hogy a 2014/104 irányelv átültetési határidejének lejártakor az elévülési idő nemcsak hogy nem járt le, hanem még meg sem kezdődött.

Mivel az alapügyben szóban forgó helyzet nem valósult meg a 2014/104 irányelv átültetési határidejének lejárta előtt, ezen irányelv 10. cikke időbeli hatályánál fogva alkalmazandó. Márpedig a Bíróság megállapítja, hogy e 10. cikk (2) és (4) bekezdésének egyértelmű szövegéből az következik, hogy a szóban forgó nemzeti elévülési rendszer e rendelkezéssel is összeegyeztethetetlen. Megjegyzi többek között, hogy az említett 10. cikk (4) bekezdésének második mondata immár azt követeli meg, hogy az elévülési időnek a kártérítési kereset tárgyát képező versenyjogi jogsértéssel kapcsolatos vizsgálattal vagy eljárással kapcsolatban a versenyhatóság által elfogadott intézkedést követő nyugvása legkorábban a jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedése vagy az eljárás egyéb módon történő befejezése után egy évvel érjen véget. E rendelkezés tehát e tekintetben meghaladja az EUMSZ 102. cikkből és a tényleges érvényesülés elvéből eredő követelményeket.

Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy bár egy át nem ültetett irányelvre nem lehet közvetlenül hivatkozni magánszemélyek közötti jogvitában, az ilyen jogvitában eljáró nemzeti bíróság köteles a nemzeti jogot már az át nem ültetett irányelv átültetési határidejének lejártától kezdve ezen irányelvvel összhangban értelmezni, anélkül azonban, hogy a nemzeti jogot contra legem értelmezné.

( 1 ) A[z EUMSZ 102. cikk] és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39740 – „Google Search [Shopping]” ügy) hozott C(2017) 4444 final határozat.

( 2 ) HL 2018. C 9., 11. o.

( 3 ) 2021. november 10‑i Google és Alphabet kontra Bizottság (Google Shopping) ítélet (T‑612/17, EU:T:2021:763).

( 4 ) A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26‑i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 349., 1. o.).