C‑554/21., C‑622/21. és C‑727/21. sz. egyesített ügyek

Financijska agencija

kontra

Hann‑Invest d.o.o.,
Mineral‑Sekuline d.o.o.
Udruga KHL Medveščak Zagreb

(a Visoki trgovački sud Republike Hrvatske által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. július 11.

„Előzetes döntéshozatal – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Hatékony bírói jogvédelem az uniós jog által szabályozott területeken – Bírói függetlenség – Törvény által megelőzően létrehozott bíróság – Tisztességes eljárás – Bírósági határozatok nyilvántartásba vételéért felelős szolgálat – Nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a másodfokú bíróságokon nyilvántartásba vételt elrendelő bírót kell alkalmazni, aki a gyakorlatban jogosult az ítélet kihirdetésének felfüggesztésére, az ítélkezési testületek utasítására és kollégiumi értekezlet összehívásának a kérelmezésére – Nemzeti szabályozás, amely valamely bíróság kollégiumának vagy valamennyi bírájának értekezlete számára olyan jogkört ír elő, amelynek keretében a már elbírált ügyekre vonatkozóan is kötelező »jogi álláspontot« bocsáthat ki”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy a hatékony bírói jogvédelem biztosítása érdekében kialakítsák a szükséges jogorvoslati lehetőségeket – Olyan nemzeti bíróságot érintő kérdések, amely az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó kérdésekről határozhat – Bennfoglaltság

   (EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 35–38. pont)

2. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – Törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – Az ítélkező testületek összetételére vonatkozó nemzeti szabályok – Feltételek

   (EUSZ 2. cikk, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés, és 52. cikk, (3) bekezdés)

   (lásd: 44–59. pont)

3. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – Nemzeti bíróság belső mechanizmusa, amely a bírósági határozatnak a felek részére való kiküldését ahhoz a feltételhez köti, hogy a tartalmát jóvá kell hagynia egy olyan bírónak, aki nem tartozik az ítélkező testülethez – Megengedhetetlenség

   (EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 61–69., 81. pont és a rendelkező rész)

4. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – Nemzeti bíróság olyan belső mechanizmusa, amely a bíróság bíráinak értekezlete számára olyan jogkört ír elő, amelynek keretében az ítélkezési testületet a már elfogadott bírósági határozat tartalmának a módosítására kötelezheti – Megengedhetetlenség

   (EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés)

   (lásd: 70–79., 81. pont és a rendelkező rész)

5. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A bírói függetlenség elvének tiszteletben tartása – A törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás joga – Az ítélkezési gyakorlat eltéréseinek kiküszöbölését vagy orvoslását célzó nemzeti intézkedések – Eljárási mechanizmus, amely lehetővé teszi egy nemzeti bíróságnak az ítélkező testületben részt nem vevő bírája számára, hogy az ügyet ezen bíróság kibővített testülete elé utalja – Megengedhetőség – Feltételek

   (EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés)

   (lásd: 80. pont)

Összefoglalás

A Bíróság nagytanácsa megállapítja, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való joghoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelményekkel összeegyeztethetetlen a nemzeti bíróság olyan belső mechanizmusa, amely e bíróság ítélkezési gyakorlata koherenciájának biztosítása érdekében a bíróság más bíráinak az ügyben eljáró ítélkező testület döntéshozatali eljárásába való beavatkozását írja elő.

A Bírósághoz ezzel kapcsolatban a Visoki trgovački sud (kereskedelmi fellebbviteli bíróság, Horvátország) fordult, amelyhez három fellebbezést nyújtottak be fizetésképtelenségi eljárások keretében hozott végzésekkel szemben. A három bíróból álló ítélkező testületekben eljáró, kérdést előterjesztő bíróság megvizsgálta e három fellebbezést, és azokat egyhangúlag elutasította, ezáltal helybenhagyva az első fokon hozott határozatokat. E bíróság bírái aláírták az ítéleteiket, majd továbbították azokat a bírósági határozatok nyilvántartásba vételéért felelős, e bíróságon működő szolgálatnak. ( 1 )

A nyilvántartásba vételért felelős szolgálat bírája (a továbbiakban: nyilvántartásba vételt elrendelő bíró) azonban megtagadta e három bírósági határozat nyilvántartásba vételét, és azokat visszautalta az egyes ítélkező testületekhez egy olyan levél kíséretében, amelyben közölte, hogy nem ért egyet az elfogadott megoldásokkal. Ezen ügyek közül kettőben (C‑554/21. és C‑622/21. sz. ügy) e bíróság a kérdést előterjesztő bíróság más olyan határozatait említette, amelyek az alapügyekben elfogadottaktól eltérő megoldásokat fogadtak el. A harmadik ügyben (C‑727/21. sz. ügy) jelezte, hogy nem ért egyet az ítélkező testület által elfogadott jogi értelmezéssel, anélkül azonban, hogy bármilyen bírósági határozatra hivatkozott volna.

Ezt követően a C‑727/21. sz. ügyben az ítélkező testület újabb tanácskozást tartott. A fellebbezésnek és a nyilvántartásba vételt elrendelő bíróság véleményének felülvizsgálatát követően úgy határozott, hogy a korábbi megoldását nem változtatja meg. Így új bírósági határozatot hozott, és azt továbbította a nyilvántartásba vételért felelős szolgálatnak.

A nyilvántartásba vételt elrendelő bíró, aki eltérő jogi megoldást támogatott, az említett alapügyet továbbította a kérdést előterjesztő bíróság kereskedelmi peres ügyekkel és más jogvitákkal foglalkozó kollégiumának. Ez a kollégium ezt követően „jogi álláspontot” fogadott el, amelyben a nyilvántartásba vételt elrendelő bíró által támogatott megoldás mellett foglalt állást. Ezt követően ugyanezen alapügyet visszautalták az érintett ítélkező testület elé, hogy az e „jogi álláspontnak” megfelelően határozzon.

A kérdést előterjesztő bíróság, mivel kétségeket táplál azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal az olyan mechanizmus, amely a nyilvántartásba vételt elrendelő bírónak és a bíróságnak a „jogi álláspontokat” elfogadó más bíráinak a döntéshozatali eljárásába való beavatkozását írja elő, úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság először is hangsúlyozza, hogy minden olyan nemzeti intézkedésnek vagy gyakorlatnak, amely az ítélkezési gyakorlat eltéréseinek elkerülésére vagy orvoslására, és így a jogállamiság elvéhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság biztosítására irányul, meg kell felelnie az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményeknek.

Először is a Bíróság e követelményekre tekintettel megvizsgálja az olyan gyakorlatot, amelynek során az ügyben eljáró ítélkező testület által hozott bírósági határozat csak akkor tekinthető véglegesnek, és csak akkor küldhető ki a feleknek, ha annak tartalmát a nyilvántartásba vételt elrendelő bíró, aki ezen ítélkező testületnek nem tagja, jóváhagyta.

E tekintetben megjegyzi, hogy bár a nyilvántartásba vételt elrendelő bíró az érintett ügyben eljáró ítélkező testület értékelését a saját értékelésével nem válthatja fel, ténylegesen megakadályozhatja az elfogadott bírósági határozat nyilvántartásba vételét, és így meggátolhatja a döntéshozatali eljárás befejezését és e határozatnak a felekkel való közlését. Ezt követően az ügyet visszautalhatja ezen ítélkező testület elé az említett határozatnak a saját jogi észrevételei alapján történő felülvizsgálata céljából, és amennyiben az említett ítélkező testülettel való egyet nem értés fennmarad, az érintett kollégium elnökét felkérheti, hogy hívjon össze kollégiumi értekezletet olyan „jogi álláspontnak” az értekezlet általi elfogadása érdekében, amely kötelező lesz többek között az említett ítélkező testületre nézve. Az ilyen gyakorlat a hatását tekintve lehetővé teszi a nyilvántartásba vételt elrendelő bírónak az érintett ügybe való beavatkozását, amely ahhoz vezethet, hogy e bíróság befolyásolja az ezen ügyben elfogadandó végleges megoldást.

Márpedig először is úgy tűnik, hogy az alapügyek tárgyát képező nemzeti szabályozás nem írja elő a nyilvántartásba vételt elrendelő bíróság ilyen jellegű beavatkozását. Másodszor, e beavatkozásra azt követően kerül sor, hogy az az ítélkező testület, amelynek az érintett ügyet kiosztották, a tanácskozásainak eredményeképpen elfogadta a bírósági határozatát, jóllehet e bíró nem tartozik ezen ítélkező testülethez, tehát nem vett részt az e határozat meghozatalához vezető eljárás korábbi szakaszaiban. Harmadszor, úgy tűnik, hogy a nyilvántartásba vételt elrendelő bíró beavatkozási jogkörét nem határolják körül olyan, egyértelműen meghatározott objektív kritériumok, amelyek konkrét igazolást tükröznek, és alkalmasak a mérlegelési jogkör gyakorlásának elkerülésére.

E körülményekre tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy e nyilvántartásba vételt elrendelő bíró beavatkozása nem egyeztethető össze a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra vonatkozó követelményekkel.

Másodszor a bíróság megvizsgálja az olyan nemzeti szabályozást, amely a nemzeti bíróság kollégiumi értekezletét feljogosítja arra, hogy „jogi álláspont” kibocsátásával az ügyben eljáró ítélkező testületet az általa korábban elfogadott bírósági határozat tartalmának módosítására kötelezze, jóllehet e kollégiumi értekezleten az említett ítélkezési testület bíráin kívül más bírák, valamint adott esetben az érintett bíróságon kívül álló személyek is részt vesznek, akik előtt a feleknek nem volt lehetőségük az érveik előterjesztésére.

E tekintetben megállapítja, hogy a kollégiumi értekezlet beavatkozása ténylegesen lehetővé teszi, hogy az ezen értekezleten részt vevő számos bíró beavatkozzon a hatáskörrel rendelkező ítélkező testület által korábban már mérlegelt és eldöntött ügy végleges megoldásába, amelyet még nem vettek nyilvántartásba, és nem küldtek ki. Ezen ítélkező testület számára ugyanis annak a kilátása, hogy amennyiben a nyilvántartásba vételt elrendelő bíró által képviselttől eltérő jogi álláspontot tart fenn, a bírósági határozatát kollégiumi értekezlet vizsgálja felül, valamint az említett ítélkező testület azon kötelezettsége, hogy a tanácskozásokat követően, amelyeket pedig már lezártak, tiszteletben kell tartania az ezen kollégiumi értekezlet által meghatározott „jogi álláspontot”, befolyásolhatja e határozat végleges tartalmát.

Márpedig egyrészt nem tűnik úgy, hogy az alapügyek tárgyát képező kollégiumi értekezlet beavatkozási jogkörét kellően behatárolnák objektív és önmagukban alkalmazott kritériumok. Konkrétabban a kollégiumi értekezlet összehívását előíró rendelkezésből ( 2 ) nem tűnik ki, hogy ez az ülés – ahogyan a C‑727/21. sz. ügyben – összehívható lenne pusztán azon az alapon, hogy a nyilvántartásba vételt elrendelő bíró nem osztotta a hatáskörrel rendelkező ítélkező testület jogi álláspontját. Másrészt a kollégiumi értekezlet összehívását, és azt, hogy olyan „jogi álláspontot” bocsátott ki, amely kötelező többek között az ezen ügyben eljáró ítélkező testület számára, semmilyen időpontban nem hozzák a felek tudomására. Úgy tűnik tehát, hogy e feleknek nincs lehetőségük arra, hogy az ilyen kollégiumi értekezlet előtt gyakorolják eljárási jogaikat.

E körülményekre tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás nem egyeztethető össze a hatékony bírói jogvédelemhez való jogból, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogból eredő követelményekkel.

A Bíróság pontosítja továbbá, hogy az ítélkezési gyakorlatbeli eltérések elkerülése vagy orvoslása, valamint a jogállamiság elvének szerves részét képező jogbiztonság biztosítása érdekében az olyan eljárási mechanizmus, amely lehetővé teszi valamely nemzeti bíróságnak a hatáskörrel rendelkező ítélkező testülethez nem tartozó bírája számára, hogy az ügyet e bíróság kibővített tanácsa elé utalja, nem sérti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményeket, feltéve hogy az ügyben az eredetileg kijelölt ítélkező testület még nem kezdte meg a tanácskozást, az alkalmazandó jog egyértelműen meghatározza azokat a körülményeket, amelyek között ilyen utalásra sor kerülhet, és az említett utalás nem fosztja meg az érintett személyeket attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek az e kibővített ítélkező testület előtti eljárásban. Ezenkívül az eredetileg kijelölt ítélkező testület mindig dönthet az ilyen utalásról.

( 1 ) A Sudski poslovnik (a bírósági eljárási szabályzat) 177. cikkének (3) bekezdése értelmében: „Másodfokon eljáró bíróság előtt egy ügy a nyilvántartásba vételért felelős szolgálattól való visszaérkezését követően, a határozatnak a bíróság hivatalából történő kiküldésének időpontjában tekinthető lezártnak. A nyilvántartásba vételért felelős szolgálat az iratanyag kézhezvételének napjától számított lehető legrövidebb időn belül köteles azt a bíróság hivatalához visszaküldeni. Ezt követően, további nyolcnapos határidőn belül kerül sor a határozat kiküldésére.”

( 2 ) A Zakon o sudovima (bírósági szervezetről szóló törvény) 40. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy kollégiumi vagy bírói értekezlet összehívására kerül sor, ha megállapítják, hogy a jogalkalmazással kapcsolatos kérdésekben értelmezési különbségek vannak az egyes kollégiumok, tanácsok vagy bírák között, vagy ha valamely kollégium tanácsa vagy bírája eltér a korábban kialakított jogi állásponttól.