C‑351/21. sz. ügy

ZG

kontra

Beobank SA

(a justice de paix du canton de Forest [forest‑i körzeti békebíróság, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2023. március 16.

„Előzetes döntéshozatal – Jogszabályok közelítése – Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások – 2007/64/EK irányelv – A 47. cikk (1) bekezdésének a) pontja – A fizetési megbízás átvételét követően a fizető félnek nyújtandó tájékoztatás – Az 58., 60. és 61. cikk – A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége nem engedélyezett műveletek vonatkozásában – E szolgáltató azon kötelezettsége, hogy e fizető félnek visszatérítse a nem engedélyezett műveleteket – Keretszerződések – Az említett szolgáltató azon kötelezettsége, hogy közölje az említett fizető féllel az érintett kedvezményezettre vonatkozó információkat”

1. Jogszabályok közelítése – Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások – 2007/64 irányelv – A pénzforgalmi szolgáltató felelőssége nem engedélyezett műveletek vonatkozásában – A fizetési szolgáltatások igénybe vevője által felelősség megállapítása iránt indított kereset – A fizetési műveletek visszatérítése iránti kereset – Amiatt indított kereset, hogy az érintett szolgáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének – Megengedhetetlenség

   (2007/64 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 47. cikk, (1) bekezdés, a) pont, 58., 59. cikk, 60. cikk, (1) bekezdés és 86. cikk (1) bekezdés)

   (lásd: 37–40. pont)

2. Jogszabályok közelítése – Belső piaci pénzforgalmi szolgáltatások – 2007/64 irányelv –Keretszerződések – A fizető fél számára egyedi fizetési műveletekre vonatkozóan nyújtott információk – A kedvezményezettre vonatkozó információk – A fizető fél fizetésiszolgáltatás‑nyújtójának kötelezettségei – Olyan információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettség, amelyek lehetővé teszik a fizető félnek azon természetes vagy jogi személy azonosítását, aki vagy amely azon fizetési művelet kedvezményezettje volt, amellyel e fizető fél számláját megterhelték

   (2007/64 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 47. cikk, 1. pont, a) pont)

   (lásd: 53., 56–60., 64. pont és rendelkező rész)

Összefoglalás

A belga illetőségű ZG Belgiumban a Beobanknál bankszámlával és ahhoz tartozó betéti kártyával rendelkezik. 2017. április 20‑ról 21‑re virradó éjszaka egy valenciai (Spanyolország) telephelyen e kártyával 100 euró fizetést teljesített. Ezt követően e kártyával és ugyanazon mobil fizetési terminálon két további fizetésre került sor, mégpedig 991 euró, illetve 993 euró összegben.

ZG a kérdést előterjesztő bíróságnál többek között e két utóbbi kifizetés visszatérítését kéri, amelyeket „nem engedélyezettnek” tart. Előadja, hogy már nem emlékszik sem a létesítmény nevére és címére, sem pedig arra, hogy fogyasztását követően mi történt az érintett létesítményben, továbbá azt állítja, hogy kábítószer felhasználásával elkövetett csalás áldozata lett. A Beobank azonban megtagadja e kifizetések visszatérítését, mivel úgy véli, hogy ZG ténylegesen engedélyezte azokat, vagy legalábbis „súlyos gondatlansággal” járt el.

Ezt követően e bank kizárólag a kifizetéshez használt terminál elektronikus azonosító számát és földrajzi helymeghatározását közölte ZG‑vel anélkül, hogy a vitatott kifizetések kedvezményezettjének személyazonosságát – a „COM SU VALENCIA ESP” megnevezésen túl – megadta volna. A vitatott kifizetések kedvezményezettjének bankja viszont megtagadja ez utóbbi azonosító adatainak Beobankkal való közlését.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen terjedelmű a pénzforgalmi szolgáltatónak a 2007/64 irányelv ( 1 ) egyik rendelkezésében előírt azon kötelezettsége, hogy a fizető félnek „adott esetben” a fizetési művelet kedvezményezettjére vonatkozó információkat nyújtson. A Bíróság e kérdésre adott válasza lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy következtetéseket vonjon le a Beobanknak a vitatott kifizetések visszafizetésére vonatkozó kötelezettségével kapcsolatban.

Ítéletében a Bíróság kimondja, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója ugyanezen rendelkezés értelmében köteles ezen előbbivel közölni azon információkat, amelyek lehetővé teszik azon természetes vagy jogi személy azonosítását, aki vagy amely azon fizetési művelet kedvezményezettje volt, amellyel e fizető fél számláját megterhelték, és nem csak azon információkat, amelyekkel e szolgáltató a legnagyobb erőfeszítéseinek megtételét követően e fizetési műveletet illetően rendelkezik.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság előzetesen emlékeztet arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak a nem engedélyezett fizetési műveletek tekintetében fennálló, a 2007/64 irányelv 60. cikkének (1) bekezdésében előírt felelősségének rendszerét teljes mértékben harmonizálták. Ennélfogva összeegyeztethetetlen az említett irányelvvel mind az ugyanazon a tényálláson alapuló párhuzamos felelősségi rendszer, mind azon versengő felelősségi rendszer, amely lehetővé teszi a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője számára, hogy e felelősség megállapítását más tényállás alapján kérje.

Márpedig a nemzeti bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül az említett irányelvben a fizetési műveletek tekintetében aszerint tett különbségtételt, hogy azok engedélyezettek, vagy sem. Következésképpen az ilyen bíróság nem dönthet az olyan kifizetések visszatérítése iránti kérelemről, mint az alapügyben szóban forgó kifizetések, anélkül hogy e kifizetéseket előzetesen engedélyezettnek vagy nem engedélyezettnek minősítené. A 2007/64 irányelv fent hivatkozott 60. cikkének a 86. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével ( 2 ) ugyanis ellentétes, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője e pénzforgalmi szolgáltatások nyújtója felelősségének megállapítását kérheti annak alapján, hogy e szolgáltató nem tett eleget az ezen irányelv 47. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti tájékoztatási kötelezettségének, amennyiben e felelősség a fizetési műveletek visszatérítésére vonatkozik.

Mindazonáltal, mivel a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben szóban forgó kifizetések engedélyezett vagy nem engedélyezett jellegének általa végzett értékelése keretében szükségesnek tartja, hogy megismerje azon információk jellegét és terjedelmét, amelyeket az érintett fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának a 2007/64 irányelv 47. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján e fizető fél számára szolgáltatnia kell, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapügy megoldása szempontjából fennálló relevanciája nem kérdőjelezhető meg.

Ami konkrétan az e rendelkezésben előírt tájékoztatási kötelezettségek jellegét és terjedelmét illeti, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy tekintettel arra, hogy a 2007/64 irányelv teljes harmonizációt valósít meg, e kötelezettségek szükségképpen olyan kötelezettségeknek minősülnek, amelyeket a tagállamoknak anélkül kell teljesíteniük, hogy eltérhetnének azoktól, vagy anélkül, hogy azokat akár azáltal enyhíthetnék, hogy gondossági kötelezettségeknek, nem pedig eredménykötelezettségeknek minősítik azokat. E 47. cikk rendszerében semmi nem enged arra következtetni, hogy az uniós jogalkotó a meghozandó intézkedéseket pontosan meghatározó kötelezettségek előírásával kizárólag arra törekedett, hogy e tekintetben erőfeszítéseket tegyenek.

Egyébiránt a 2007/64 irányelv 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „adott esetben” fordulatot úgy kell érteni, mint amely azt jelenti, hogy a pénzforgalmi szolgáltató által az érintett fizető fél részére a fizetési művelet kedvezményezettjére vonatkozóan azt követően nyújtandó információk, hogy a fizetési művelet összegével megterhelték e fizető fél számláját, vagy az ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdése alapján megállapított időpontban nyújtandó információk magukban foglalják azokat az információkat, amelyekkel e pénzforgalmi szolgáltató rendelkezik, vagy amelyekkel az uniós jognak megfelelően rendelkeznie kell. Ezen értelmezést megerősíti az irányelv által követett cél, amely többek között annak biztosítására irányul, hogy e szolgáltatások igénybe vevői „mindenütt ugyanolyan magas színvonalú, egyértelmű információkkal” rendelkezve könnyen azonosítani tudják a fizetési műveleteket. Az érintett műveletek teljes mértékben integrált és automatizált feldolgozásának biztosítása, valamint a kifizetések hatékonyságának és gyorsaságának javítása érdekében ezen információknak mind a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés, mind maguk a fizetési műveletek tekintetében szükségesnek és elégségesnek kell lenniük, továbbá arányosnak kell lenniük ezen igénybe vevők igényeivel.

A jelen ügyben e követelmények teljesítéséhez azoknak az információknak, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltatónak a 2007/64 irányelv 47. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az érintett fizető fél rendelkezésére kellett bocsátania, kellően pontosnak és kifejezőnek kell lenniük. Ilyen minőség hiányában ugyanis a fizető fél nincs abban a helyzetben, hogy ezen információk segítségével bizonyossággal azonosítsa az érintett fizetési műveletet. Márpedig a 2007/64 irányelv 47. cikke (1) bekezdése a) pontjának első tagmondatában szereplő, „a fizető fél számára minden egyes fizetési művelet azonosítását lehetővé tevő hivatkozás” nem teszi lehetővé az érintett fizető fél számára, hogy az említett hivatkozást egy meghatározott fizetési művelethez kapcsolja. Az érintett fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának tehát szükségszerűen az e 47. cikk (1) bekezdése a) pontjának második tagmondatában említett kiegészítő elem, vagyis a „kedvezményezettre vonatkozó információk” keretében kell e fizető fél rendelkezésére bocsátania az ahhoz szükséges információkat, hogy teljes mértékben megfeleljen az e rendelkezésből eredő követelményeknek.

( 1 ) E kötelezettséget a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2007. L 319., 1. o.; helyesbítés: HL 2009. L 187., 5. o.) 47. cikke (1) bekezdésének a) pontja írja elő.

( 2 ) E rendelkezés a tagállamokra nézve az ugyanezen irányelv által megvalósított teljes harmonizáció következményeit szabályozza.