C‑333/21. sz. ügy

European Superleague Company SL

kontra

Nemzetközi Labdarúgó‑szövetség (FIFA)
és
Európai Labdarúgó‑szövetség (UEFA)

(a Juzgado de lo Mercantil de Madrid [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2023. december 21.

„Előzetes döntéshozatal – Verseny – Belső piac – A nemzetközi sportszövetségek által bevezetett szabályozások – Hivatásos labdarúgás – Szabályozási, ellenőrzési, döntéshozatali és szankcionálási hatáskörrel rendelkező magánjogi szervezetek – A versenyek előzetes engedélyezésére, a labdarúgóklubok és játékosok e versenyeken való részvételére, valamint az említett versenyekre vonatkozó kereskedelmi és médiajogok hasznosítására vonatkozó szabályok – Gazdasági tevékenységek párhuzamos gyakorlása – A versenyek szervezése és értékesítése – A kapcsolódó kereskedelmi és médiajogok hasznosítása – Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése – A vállalkozások társulása által hozott versenytorzító döntés – A versenyellenes »cél« és »hatás« fogalma – Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentesség – Feltételek – EUMSZ 102. cikk – Erőfölénnyel való visszaélés – Igazolás – Feltételek – EUMSZ 56. cikk – A szolgáltatásnyújtás szabadságának akadályai – Igazolás – Feltételek – Bizonyítási teher”

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival való összhangja – Nem a Bíróság által végzendő vizsgálat

   (EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 56., 57. pont)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Előzetes döntéshozatal szükségessége és az előterjesztett kérdések relevanciája – A nemzeti bíróság általi értékelés – A feltett kérdések relevanciájának vélelme

   (EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 64–66. pont)

3. Európai uniós jog – Hatály – A sport gazdasági tevékenységként való gyakorlása – Bennfoglaltság – A sportszövetségek által bevezetett szabályok, amelyek a sportágak versenyeinek szervezésére, valamint azok megfelelő lebonyolítására és a sportolók részvételére vonatkoznak – Megengedhetőség – Korlátok – Az uniós jog által magánszemélyeknek biztosított jogok és szabadságok gyakorlása

   (EUMSZ 45., EUMSZ 49., EUMSZ 56., EUMSZ 63., EUMSZ 101., EUMSZ 102. és EUMSZ 165. cikk)

   (lásd: 75., 83., 85–88., 101. pont)

4. Európai uniós jog – Hatály – A sport gazdasági tevékenységként való gyakorlása – Bennfoglaltság – Kizárólag nem gazdasági okokból elfogadott és kizárólag sportjellegű kérdésekre vonatkozó szabályok – Kizártság – A sportszövetségek által az előzetes engedélyezési rendszer létrehozása, a labdarúgóklubok és játékosok e versenyeken való részvételének szabályozása, valamint az említett versenyekhez kapcsolódó kereskedelmi és médiajogok hasznosítása érdekében hozott szabályok – A gazdasági tevékenységekre vonatkozó szabályok – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 45., EUMSZ 49., EUMSZ 56., EUMSZ 63., EUMSZ 101., EUMSZ 102. és EUMSZ 165. cikk)

   (lásd: 84., 89–94. pont)

5. Európai uniós jog – Hatály – A sport gazdasági tevékenységként való gyakorlása – Bennfoglaltság – A sportszövetségek által az előzetes engedélyezési rendszer létrehozása, a labdarúgóklubok és játékosok e versenyeken való részvételének szabályozása, valamint az említett versenyekhez kapcsolódó kereskedelmi és médiajogok hasznosítása érdekében hozott szabályok – Korlátozás – Igazolás – A sporttevékenység sajátos jellemzőinek figyelembevétele

   (EUMSZ 45., EUMSZ 49., EUMSZ 56., EUMSZ 63., EUMSZ 101., EUMSZ 102. és EUMSZ 165. cikk)

   (lásd: 96–100. és 102–106. pont)

6. Verseny – Uniós szabályok – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági tevékenység gyakorlása – Az Unió területén a klubok közötti labdarúgóversenyek sportszövetségek általi szervezése és értékesítése, valamint az ezekhez kapcsolódó jogok hasznosítása – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 112–115. pont)

7. Erőfölény – Visszaélés – Tilalom – Cél – A hatékony versenyszerkezet veszélyeztetésével a fogyasztóknak való, akár közvetett károkozásra alkalmas magatartások szankcionálása

   (EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 124. pont)

8. Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Azon magatartást jelentő objektív fogalom, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja a piac szerkezetét, és amelynek hatása a verseny fenntartásának vagy fejlődésének korlátozása – Az erőfölényben lévő vállalkozásra háruló kötelezettségek – Az egyedül az érdemeken alapuló verseny működése – Értékelési szempontok

   (EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 125–130. pont)

9. Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – Versenykorlátozó képesség és kiszorító hatás – Olyan magatartások, amelyek célja, illetve tényleges vagy lehetséges hatása a potenciális versenytárs vállalkozások piacra lépésének megakadályozása – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 102. cikk)

   (lásd: 131. pont)

10. Erőfölény – Visszaélés – Sportversenyek szervezése és értékesítése területén gazdasági tevékenységet folytató sportszövetség alapszabály szerinti célja – Sportversenyek szervezésével és kereskedelmi hasznosításával foglalkozó sportszövetség, amely jogosult meghatározni más vállalkozások részvételét ebben a gazdasági tevékenységben – A tényleges vagy potenciális versenytársak tekintetében az említett tevékenységek gyakorlása feltételeinek előzetes engedélyezésére és meghatározására vonatkozó jogkör – Megengedhetőség – Feltétel – Az erőfölénnyel való visszaélés kockázatának kizárására alkalmas szabályozás

    (EUMSZ 102. cikk)

    (lásd: 132–138. pont)

11. Erőfölény – Visszaélés – Fogalom – A nemzetközi hivatásos labdarúgó‑versenyekkel összefüggésben az előzetes engedélyezésre, a részvételre és a büntetésre vonatkozó diszkrecionális szabályokat megállapító sportszövetségek – Az átláthatóságot, objektivitást, pontosságot, hátrányos megkülönböztetéstől mentességet és arányosságot biztosító érdemi kritériumok és eljárási szabályok hiánya – Bennfoglaltság

    (EUMSZ 102. cikk)

    (lásd: 143–152. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

12. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – Cél általi korlátozás – Elegendő károssági fok – Megfelelő megállapítás

    (EUMSZ 101. cikk (1) bekezdés)

    (lásd: 159., 161–163. pont)

13. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A kartell tartalma és célja, valamint kialakulásának gazdasági és jogi háttere – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – A megállapodásban részes feleknek a verseny korlátozására irányuló szándéka – Nem szükséges feltétel – Cél általi jogsértés – Elegendő károssági fok – Értékelési szempontok – A versenyellenes magatartás versenyre gyakorolt hatásai vizsgálatának szükségessége – Hiány

    (EUMSZ 101. cikk)

    (lásd: 165–168. pont)

14. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A cél általi és a hatás általi korlátozások megkülönböztetése – Hatás általi korlátozás – A vitatott megállapodás hiányában fennálló verseny vizsgálata

    EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés

    (lásd: 169., 170. pont)

15. Kartellek – Versenytorzítás – Vállalkozások társulásai által hozott döntések – Sportversenyek szervezése és értékesítése területén gazdasági tevékenységet folytató sportszövetség alapszabály szerinti célja – A nemzetközi hivatásos labdarúgóversenyekkel kapcsolatos előzetes engedélyezési, részvételi és szankcionálási szabályok – Az említett szabályok és szankciók átlátható, objektív, pontos, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos jellegét biztosító érdemi kritériumok és eljárási szabályok hiánya – Cél általi korlátozás

    EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés

    (lásd: 171–179. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

16. Kartellek – Versenytorzítás – Vállalkozások társulásai által hozott döntések – A nemzetközi hivatásos labdarúgóversenyekkel kapcsolatos előzetes engedélyezési, részvételi és szankcionálási szabályok – Jogszerű közérdekű célokra tekintettel való igazolás – Feltétel – Cél általi korlátozás hiánya – Mentesítés – Feltételek

    (EUMSZ 101. cikk, (1) és (3) bekezdés, EUMSZ 102. cikk)

    (lásd: 183–188. pont)

17. Kartellek – Tilalom – Mentesítés – Feltételek – Az áruk termelésének vagy forgalmazásának javítása, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához való hozzájárulás – A megállapodás által a versenyben okozott hátrányokat ellentételezni képes, érzékelhető objektív előnyök – A szóban forgó magatartás nélkülözhetetlen vagy szükséges jellege – A hatékony verseny teljes megszüntetésének hiánya az érintett áruk vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében – Bizonyítási teher – A mentességi feltételek kumulatív jellege

    EUMSZ 101. cikk, (3) bekezdés

    (lásd: 189–200. pont)

18. Erőfölény – Visszaélés – A nemzetközi hivatásos labdarúgóversenyekkel kapcsolatban az előzetes engedélyezésre, a részvételre és a szankciókra vonatkozó diszkrecionális szabályokat megállapító sportszövetségek – Visszaélésszerű jelleg – Objektív igazolás – Feltételek – A bizonyítási teher terjedelme

    (EUMSZ 102. cikk)

    (lásd: 201–209. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

19. Kartellek – Versenytorzítás – Olyan szabályokat megállapító sportszövetségek, amelyek kizárólagos jogkört biztosítanak az említett szövetségeknek a hatáskörükbe tartozó hivatásos labdarúgóversenyekből esetlegesen eredő jogok értékesítése terén – Cél általi korlátozás – Mentesítés – Feltételek

    (EUMSZ 101. cikk, (1) és (3) bekezdés)

    (lásd: 217–228., 230–241. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

20. Erőfölény – Visszaélés – Olyan szabályokat megállapító sportszövetségek, amelyek kizárólagos jogkört biztosítanak az említett szövetségeknek a hatáskörükbe tartozó labdarúgóversenyekből esetlegesen eredő jogok értékesítése terén – Visszaélésszerű jelleg – Objektív igazolás – Feltételek

    (EUMSZ 102. cikk)

    (lásd: 231–241. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

21. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – A nemzetközi hivatásos labdarúgóversenyekkel kapcsolatban az előzetes engedélyezésre, a részvételre és a szankciókra vonatkozó diszkrecionális szabályokat megállapító sportszövetségek – Az átláthatóságot, objektivitást, pontosságot, hátrányos megkülönböztetéstől mentességet és arányosságot biztosító érdemi kritériumok és eljárási szabályok hiánya – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

    (EUMSZ 56. cikk)

    (lásd: 247–257. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

Összefoglalás

A Nemzetközi Labdarúgó‑szövetség (FIFA) svájci jog szerinti szövetség, amelynek célja többek között a labdarúgásra és az azzal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó szabályok és rendelkezések megállapítása, valamint világszinten a labdarúgás bármely formájának ellenőrzése, továbbá a saját nemzetközi versenyeinek szervezése. A FIFA‑t azok a nemzeti labdarúgó‑szövetségek alkotják, amelyek tagjai a FIFA által elismert hat kontinentális konföderáció valamelyikének, köztük az Európai Labdarúgó‑szövetségnek (UEFA), amely svájci jog szerinti szövetség, és amelynek fő feladata az európai szintű labdarúgás minden formájának figyelemmel kísérése és ellenőrzése. A FIFA és az UEFA tagjaiként e nemzeti szövetségek kötelesek különösen biztosítani, hogy saját tagjaik vagy a hozzájuk tartozó szervezetek betartsák a FIFA és az UEFA alapszabályát, szabályzatait, irányelveit és határozatait, valamint kötelesek gondoskodni arról, hogy ezeket a labdarúgás minden szereplője, különösen a hivatásos ligák, klubok és játékosok betartsák.

Alapszabályuknak megfelelően a FIFA és az UEFA hatáskörrel rendelkezik nemzetközi hivatásos labdarúgóversenyek, és különösen valamely nemzeti szövetséghez tartozó labdarúgóklubok közötti versenyek (vagy „klubok közötti labdarúgóversenyek”) lebonyolításának engedélyezésére. Ők is jogosultak ilyen versenyek szervezésére, és az azokhoz kapcsolódó különböző jogok hasznosítására.

Az European Superleague Company, SL (a továbbiakban: ESLC) egy spanyol jog szerint működő vállalat, amelyet több hivatásos labdarúgóklub hozott létre azzal a céllal, hogy „Szuperliga” néven új, évente megrendezésre kerülő európai klubok közötti labdarúgóversenyt szervezzen.

A részvényesi és befektetési megállapodás, amely kötelező a projekt ötletgazdáira, a Szuperliga létrehozását attól teszi függővé, hogy azt a FIFA vagy az UEFA az alapszabályukkal összeegyeztethető új versenyként ismerje el.

A Szuperliga létrehozásának bejelentését követően a FIFA és az UEFA 2021. január 21‑én közös nyilatkozatot adott ki, amelyben megtagadták az új verseny elismerését, és figyelmeztettek arra, hogy az e versenyben részt vevő játékosokat és klubokat kizárják a FIFA és az UEFA által szervezett versenyekből. Egy másik közleményben az UEFA és több nemzeti szövetség emlékeztetett arra, hogy a Szuperliga résztvevőivel szemben fegyelmi intézkedéseket hozhatnak, egyes fontos európai és világversenyekről való kizárásukat is ideértve.

E körülmények között az ESLC keresetet nyújtott be a Juzgado de lo Mercantil no 17 de Madridhoz (madridi 17. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország), amelyben lényegében egyrészt e bejelentések, másrészt azon magatartások jogellenességének és hátrányos jellegének megállapítását kérte, amelyek a FIFA, az UEFA és az UEFA tagságát alkotó nemzeti szövetségek részéről e bejelentések kifejeződési formái lehetnek.

E bíróság szerint a FIFA és az UEFA monopolhelyzetben vagy legalábbis erőfölényes helyzetben van a nemzetközi labdarúgóversenyek szervezésének és értékesítésének piacán, valamint az azokhoz kapcsolódó különböző jogok hasznosításának piacán. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a FIFA és az UEFA alapszabályának bizonyos rendelkezései összeegyeztethetők‑e az uniós joggal, különösen az EUMSZ 101. cikkel és az EUMSZ 102. cikkel, valamint az EUM‑Szerződés által biztosított különböző alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezésekkel.

Az uniós gazdasági jognak a nemzetközi és nemzeti sportszövetségek által bevezetett szabályokra történő alkalmazására vonatkozó két másik ítélettel ( 1 ) azonos napon hozott ítéletében a nagytanácsban eljáró Bíróság részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a FIFA és az UEFA által egyrészt a nemzetközi klubok közötti labdarúgóversenyek előzetes engedélyezésére, a labdarúgóklubok és játékosok e versenyeken való részvételére vonatkozóan bevezetett szabályok, valamint az e szabályokat kiegészítő szankciók, másrészt pedig az e versenyekhez kapcsolódó különböző jogok hasznosítása úgy tekinthető, hogy azok az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek, valamint az EUMSZ 101. cikk értelmében vett versenyellenes kartellnek minősülnek. A Bíróság határoz továbbá ezen előzetes engedélyezési, részvételi és szankcionálási szabályoknak az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségéről is.

A Bíróság álláspontja

Elöljáróban a Bíróság három csoport észrevételt fogalmaz meg.

Először is kifejti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések kizárólag a FIFA és az UEFA által elfogadott szabályokra vonatkoznak, amelyek egyrészt a nemzetközi klubok közötti labdarúgóversenyek előzetes engedélyezésére, és a hivatásos labdarúgóklubok és azok játékosai e versenyeken való részvételére, másrészt az e versenyekhez kapcsolódó különböző jogok hasznosítására vonatkoznak. A Bíróságnak tehát sem a versenyszabályok, sem pedig az EUMSZ‑ben biztosított gazdasági szabadságok fényében nem kell állást foglalnia magának a FIFA‑nak és az UEFA‑nak a létezéséről, vagy az e két szervezet által elfogadott egyéb szabályok érvényességéről, vagy akár magának a Szuperliga projektnek a létezéséről vagy jellemzőiről.

Ezt követően a Bíróság megjegyzi, hogy az EUM‑Szerződés versenyjogi, valamint a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozik minden olyan szabály, amelyről a Bíróságot kérdezik. E tekintetben emlékeztet arra, hogy mivel valamely sport gyakorlása gazdasági tevékenységnek minősül, az uniós jog azon rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, amelyek ilyen tevékenység esetén alkalmazandók, kivéve bizonyos, kizárólag nem gazdasági okokból elfogadott, és csak a sportot önmagában érintő kérdésekre vonatkozó különös szabályokat. A szóban forgó szabályok azonban – akár a FIFA, akár az UEFA fogadta el azokat – nem tartoznak e kivétel hatálya alá, mivel azok a labdarúgás mint gazdasági tevékenység gyakorlására vonatkoznak.

Végül, ami az EUMSZ 165. cikkhez fűződő esetleges következményeket illeti – amely cikk meghatározza mind az Unió sporttal kapcsolatos tevékenységének céljait, mind pedig az e célok eléréséhez való hozzájárulás érdekében alkalmazható eszközöket – a Bíróság megjegyzi, hogy e rendelkezés nem minősül olyan különös szabálynak, amely a sportot mentesítené az elsődleges uniós jog valamennyi vagy bizonyos egyéb, arra alkalmazható rendelkezése alól, vagy amely megkövetelné, hogy a sport az ilyen rendelkezés alkalmazása során különleges bánásmódban részesüljön. A Bíróság emlékeztet továbbá arra, hogy relevanciájuk esetén figyelembe vehetők a sporttevékenységek tagadhatatlan sajátosságai is – egyéb tényezők mellett – az EUM‑Szerződés versenyjogra és szabad mozgásra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásakor, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy e figyelembevételre csak az egyes rendelkezésekben meghatározott alkalmazási feltételekkel és kritériumokkal összefüggésben és azok betartásával kerülhet sor.

Ezen észrevételek fényében, és miután megállapította, hogy a FIFA és az UEFA az európai versenyjog értelmében vett „vállalkozásnak” minősül – mivel olyan gazdasági tevékenységet folytatnak, mint a labdarúgóversenyek szervezése és az ehhez kapcsolódó jogok hasznosítása – a Bíróság mindenekelőtt azt a kérdést vizsgálja, hogy a FIFA és az UEFA által bevezetett, a klubok közötti labdarúgóversenyek előzetes engedélyezésére és az azokon való részvételre vonatkozó, szankciókat kilátásba helyező szabályok egyrészt az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek, másrészt az EUMSZ 101. cikk értelmében vett versenyellenes megállapodásnak tekinthetők‑e.

E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a hivatásos labdarúgás sajátosságai, különösen annak társadalmi, kulturális és médiabeli jelentősége, valamint az a tény, hogy ez a sportág a nyitottságon és a sportbeli érdemeken alapul, lehetővé teszik annak megállapítását, hogy jogszerű a nemzetközi hivatásos labdarúgóversenyek szervezését és lebonyolítását olyan közös szabályokhoz kötni, amelyek célja egy átfogó versenynaptáron belül e versenyek homogenitásának és összehangoltságának biztosítása, valamint bizonyos esélyegyenlőségen és érdemeken alapuló sportversenyek megrendezésének előmozdítása. Ezen túlmenően jogszerű e közös szabályok betartását olyan szabályok révén biztosítani, mint amilyeneket a FIFA és az UEFA az említett versenyek előzetes engedélyezésére, valamint a klubok és a játékosok részvételére vonatkozóan hozott. Ebből következik, hogy a hivatásos labdarúgás és az e sportág gyakorlásával kapcsolatos gazdasági tevékenységek sajátos összefüggésében főszabály szerint és általánosságban sem e szabályok elfogadása, sem azok végrehajtása nem minősíthető az EUMSZ 102. cikk értelmében vett „erőfölénnyel való visszaélésnek”. Ugyanez vonatkozik az e szabályokat kiegészítéseként bevezetett szankciókra is, mivel az ilyen szankciók főszabály szerint jogszerűek az említett szabályok tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében.

Ezzel szemben e sajátosságok egyike alapján sem lehet jogszerűnek tekinteni azon szabályok és az azokat kiegészítő szankciók elfogadását és alkalmazását, amelyekre nem vonatkoznak olyan érdemi kritériumok és eljárási szabályok, amelyek alkalmasak az átlátható, objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos jellegük biztosítására. Pontosabban arra van szükség, hogy e kritériumok és e feltételek a szóban forgó szabályok bármilyen alkalmazását megelőzően, hozzáférhető formában kerüljenek meghatározásra. Ezenkívül annak érdekében, hogy az említett kritériumok és feltételek hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek minősüljenek, a harmadik személyek versenyeinek szervezését és értékesítését, valamint a klubok és a játékosok azokon való részvételét nem köthetik olyan követelményekhez, amelyek vagy eltérnek a döntéshozó szervezet által szervezett és értékesített versenyekre vonatkozó követelményektől, vagy pedig azokkal azonosak, illetve azokhoz hasonlóak ugyan, de a gyakorlatban nem vagy túlságosan nehezen teljesíthetőek egy olyan vállalkozás által, amelynek nincs a szövetséggel azonos jogállása vagy jogköre, és amely ezért más helyzetben van, mint az említett szervezet. Végül, annak biztosítása érdekében, hogy az e szabályokat kiegészítő szankciók ne legyenek diszkrecionálisak, azokra olyan kritériumoknak kell irányadónak lenniük, amelyek nemcsak átláthatóak, objektívek, pontosak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesek, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy e szankciók minden egyes konkrét esetben az arányosság elvének megfelelően kerülnek meghatározásra, különös tekintettel a megállapított jogsértés jellegére, időtartamára és súlyosságára.

Ebből következik, hogy abban az esetben, ha az előzetes engedélyezés, a részvétel és a szankciók szabályaira nem vonatkoznak olyan érdemi kritériumok és eljárási szabályok, amelyek alkalmasak az átlátható, objektív, pontos, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos jellegük biztosítására, e szabályok elfogadása és alkalmazása az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

Az EUMSZ 101. cikknek az említett szabályokra való alkalmazását illetően a Bíróság megállapítja, hogy noha a klubok közötti labdarúgóversenyek előzetes engedélyezésére vonatkozó szabályok elfogadását indokolhatják bizonyos jogszerű célok – mint például a hivatásos labdarúgás alapjául szolgáló elvek, értékek és játékszabályok betartásának biztosítása – ezek a szabályok arra adnak felhatalmazást a FIFA‑nak és az UEFA‑nak, hogy engedélyezzék, ellenőrizzék vagy feltételekhez kössék bármely potenciálisan versenytárs vállalkozásnak az érintett piacra való belépését, és így meghatározzák mind azon verseny mértékét, amely ezen a piacon fennállhat, mind pedig azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen verseny esetleg gyakorolható.

Ezen túlmenően a klubok és játékosok ilyen versenyeken való részvételére vonatkozó szabályok alkalmasak a versenyellenes cél erősítésére, amely minden olyan előzetes engedélyezési mechanizmus velejárója, amelyhez nem társulnak olyan korlátok, kötelezettségek és ellenőrzés, amelyek az átlátható, objektív, pontos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes jelleget garantálnák, mivel megakadályozzák, hogy bármely, versenyt szervező potenciálisan versenytárs vállalkozás hatékonyan igénybe vehesse a piacon rendelkezésre álló erőforrásokat, nevezetesen a klubokat és a játékosokat, ez utóbbiak pedig, ha olyan versenyen vesznek részt, amely nem kapta meg a FIFA és az UEFA előzetes engedélyét, olyan szankcióknak teszik ki magukat, amelyekre nem vonatkozik semmilyen érdemi kritérium vagy eljárási szabály, amely alkalmas volna az átlátható, objektív, pontos, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos jellegük biztosítására.

Ebből következik, hogy ha azokra nem vonatkoznak ilyen kritériumok és eljárási szabályok, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szabályok a jellegüknél fogva elegendő károssági fokot mutatnak a verseny tekintetében, így azok célja a verseny megakadályozása. Következésképpen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartoznak, és a tényleges vagy potenciális hatásaik vizsgálatára nincs is szükség.

Másodsorban a Bíróság azt a kérdést vizsgálja, hogy a szóban forgó előzetes engedélyezési, részvételi és szankcionálási szabályok mentesíthetők‑e, vagy igazoltnak tekinthetők‑e. E tekintetben a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a bizonyos konkrét magatartások, mint például a szövetség által elfogadott etikai vagy szakmai szabályok, nem tartozhatnak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, még akkor sem, ha azok eredendően versenykorlátozó hatásúak, feltéve, hogy azokat olyan közérdekű jogszerű célok követése indokolja, önmagukban nem versenyellenesek, és hogy az e célból alkalmazott eszközök szükségessége és arányossága megfelelően bizonyított. Ugyanakkor megállapítja, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem vonatkozik azokra a magatartásokra, amelyek természetüknél fogva sértik az EUMSZ 102. cikket, vagy amelyek annyira károsak, hogy úgy tekinthető, hogy azok „célja” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása az EUMSZ 101. cikk értelmében.

Másodszor, ami az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében előírt mentességet illeti, az arra hivatkozó félnek négy együttes feltétel teljesülését kell bizonyítania. Így a szóban forgó magatartásnak kellő valószínűséggel lehetővé kell tennie a hatékonyság növelését, ugyanakkor a felhasználóknak méltányos részesedést kell biztosítani a hatékonyság növeléséből származó előnyből, anélkül hogy olyan korlátozásokat írna elő, amelyek nem nélkülözhetetlenek e hatékonyságnövelés eléréséhez, és anélkül, hogy az érintett termékek vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében megszüntetné a hatékony versenyt.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárás felei által szolgáltatott bizonyítékok alapján értékelje, hogy e feltételek a jelen ügyben teljesülnek‑e. Mindemellett a hatékony verseny fennmaradására vonatkozó végső feltételt illetően a Bíróság megjegyzi, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy az előzetes engedélyezésre, részvételre és szankciókra vonatkozó szabályokra nem vonatkoznak olyan érdemi kritériumok és eljárási szabályok, amelyek alkalmasak az átlátható, objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellegük biztosítására, és ez a helyzet alkalmas arra, hogy az említett szabályokat elfogadó szervezetek megakadályozhassák a versenyt az Unión belüli klubok közötti labdarúgóversenyek szervezésének és értékesítésének piacán.

Következésképpen a Bíróságnak az EUMSZ 102. cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartása mentesülhet az e rendelkezésben foglalt tilalom alól, ha az érintett vállalkozás bizonyítja, hogy magatartását objektíve igazolják a vállalkozáson kívüli körülmények és magatartása arányos volt ezzel az igazolással, vagy pedig a magatartás hatásait a fogyasztók számára is előnyös hatékonysági előnyök ellensúlyozzák, sőt meghaladják.

A jelen ügyben egyrészt, ami az esetleges objektív igazolást illeti, a FIFA és az UEFA által bevezetett szabályoknak az a céljuk, hogy minden ilyen jellegű verseny szervezését e szervezetek számára tartsanak fenn, ami azzal a kockázattal jár, hogy a harmadik vállalkozások részéről minden versenyt megszüntetnek, így az ilyen magatartás az EUMSZ 102. cikk által tiltott, és műszaki és kereskedelmi szükségletekkel nem igazolt erőfölénnyel való visszaélésnek minősül. Másrészt, ami a hatékonysági előnyöket illeti, e két sportszövetségnek kell a kérdést előterjesztő bíróság előtt bizonyítania, hogy magatartása lehetővé teheti a hatékonyságnövelés megvalósítását, hogy e hatékonyságnövelés semlegesíti a magatartásnak az érintett piacokon a versenyre és a fogyasztói érdekekre gyakorolt feltehetően hátrányos hatásait, hogy az említett magatartás nélkülözhetetlen az ilyen hatékonyságnövelés megvalósításához, és hogy nem szünteti meg a hatékony versenyt azáltal, hogy a fennálló vagy potenciális verseny meglévő forrásainak egészét vagy nagy részét megszünteti.

Harmadsorban, ami a FIFA‑nak és az UEFA‑nak az e szervezetek által szervezett klubok közötti hivatásos labdarúgóversenyekből esetlegesen eredő jogokra vonatkozó szabályait illeti, a Bíróság megállapítja, hogy e szabályok, tekintettel tartalmukra, a verseny tekintetében objektíve elérni kívánt céljaikra, valamint a gazdasági és jogi környezetükre, nemcsak arra alkalmasak, hogy megakadályozzanak a FIFA‑ és az UEFA‑tag nemzeti labdarúgó‑szövetségekhez tartozó hivatásos labdarúgóklubok közötti bármilyen versenyt az azon mérkőzésekhez kapcsolódó különböző jogok értékesítése során, amelyeken részt vesznek, hanem az ezen értékesítés utáni valamennyi downstream médiapiacon működő harmadik vállalkozások számára hátrányos módon a verseny működését is befolyásolni tudják, a fogyasztók és a televíziónézők kárára.

Ebből következik, hogy az ilyen szabályok célja az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a verseny megakadályozása vagy korlátozása a különböző érintett piacokon, és az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való „visszaélésnek” minősülnek, kivéve ha jellegük különösen a hatékonyságnövelés megvalósítására, valamint a felhasználóknak fenntartott előnyre tekintettel igazolható. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát egyrészt annak megállapítása, hogy az említett jogoknak a két kizárólagos eladótól történő megvételéről folytatott tárgyalások lehetővé teszik‑e a meglévő vagy potenciális vásárlók számára, hogy csökkentsék a tranzakciós költségeket és azt a bizonytalanságot, amellyel akkor néznének szembe, ha a részt vevő klubokkal esetről esetre kellene tárgyalniuk, másrészt pedig annak megállapítása, hogy az említett jogok központosított eladásából származó nyereség bizonyíthatóan biztosít‑e a labdarúgáson belül egyfajta szolidáris újraelosztást, amely valamennyi felhasználó számára előnyös.

Negyedszer és utolsósorban a Bíróság megállapítja, hogy az előzetes engedélyezésre, a részvételre és a szankciókra vonatkozó szabályok az EUMSZ 56. cikkben foglalt szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősülnek. E szabályok ugyanis – azáltal, hogy lehetővé teszik a FIFA és az UEFA számára, hogy belátásuk szerint ellenőrizzék bármely harmadik vállalkozás lehetőségét arra, hogy az Unió területén klubok közötti labdarúgóversenyeket szervezzen és értékesítsen, bármely hivatásos labdarúgóklub lehetőségét arra, hogy e versenyeken részt vegyen, valamint közvetve bármely más vállalkozás lehetőségét arra, hogy e versenyek szervezéséhez vagy értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtson – nem csupán zavarhatják vagy kevésbé vonzóvá tehetik a különböző érintett gazdasági tevékenységeket, hanem valójában akadályozzák is azokat, mivel korlátozzák az újonnan érkezők e tevékenységekhez való hozzáférését. Egyébiránt az e szabályokra vonatkozó objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert kritérium hiánya miatt nem tekinthető úgy, hogy e szabályok elfogadását közérdekű jogos céllal igazolni lehetne.

( 1 ) 2023. december 21‑i International Skating Union kontra Bizottság ítélet (C‑124/21); 2023. december 21‑i Royal Antwerp Football Club ítélet (C‑680/21).