T‑275/20. sz. ügy

Westfälische Drahtindustrie és társai

kontra

Bizottság

 A Törvényszék ítélete (kibővített hetedik tanács), 2022. november 23.

„Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset – Verseny – Kartellek – A feszített acél európai piaca – Az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző jogsértést megállapító határozat – A bankgarancia‑nyújtási kötelezettség felfüggesztése – Az ideiglenes kifizetések részletekben történő megfizetése – A határozatot részben megsemmisítő és az eredetileg kiszabott bírsággal azonos összegű bírságot kiszabó ítélet – Az ideiglenes kifizetések beszámítása – Késedelmi kamatok – Az EUMSZ 266. cikk első bekezdése – Jogalap nélküli gazdagodás – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Jogosulatlan kifizetés visszatérítése – Jogalap hiánya – Jogellenesség”

1.      Európai uniós jog – Elvek – Az Unió jogalap nélküli gazdagodása tilalmának elve – Jogorvoslat – Kártérítési kereset – Feltétel

(EUMSZ 268. cikk és EUMSZ 340. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

(lásd: 48–50. pont)

2.      Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti keresethez képesti önállóság – Korlátok – A Bizottság határozatát megsemmisítő ítélet téves végrehajtásából eredő kár megtérítése iránti kérelem – A Bizottság határozatának megsemmisítéséhez vezető keresettel nem azonos eredmény elérésére irányuló kérelem – Elfogadhatóság – Az ítéletben foglaltak teljesítése tárgyában folytatott előzetes levélváltás létezése – Hatás hiánya

(EUMSZ 263. cikk, EUMSZ 268. cikk és EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

(lásd: 57–64. pont)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Az intézmény mérlegelési mozgástere az aktus elfogadása során

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

(lásd: 67. pont)

4.      Verseny – Bírságok – A Bizottság mérlegelési jogköre – Terjedelem – A bírságok megfizetésére vonatkozó feltételek rögzítésére vonatkozó jogkör – Késedelmi kamat fizetésére kötelezés – Terjedelem

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 90. pont)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre – Terjedelem – A Bizottság határozatát részben megsemmisítő és az eredetileg kiszabott bírsággal azonos összegű bírságot kiszabó ítélet – Az uniós bíróság által kiszabott bírság után a bizottsági határozat meghozatalának időpontjától járó kamatok

(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 261. cikk és EUMSZ 263. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés és 31. cikk)

(lásd: 98–127. pont)

Összefoglalás

A 2010. szeptember 30‑i határozattal módosított 2010. június 30‑i határozatával (a továbbiakban együtt: vitatott határozat) az Európai Bizottság bírságot szabott ki a Westfälische Drahtindustrie GmbH (a továbbiakban: WDI), a Westfälische Drahtindustrie Verwaltungsgesellschaft mbH & Co. KG és a Pampus Industriebeteiligungen GmbH & Co. KG társaságokkal szemben amiatt, hogy versenytársaikkal a feszített acél európai piacán fennálló verseny korlátozására irányuló összehangolt megállapodásokban vettek részt.(1)

A vitatott határozat szerint a bírságot a közlésétől számított három hónapon belül kellett megfizetni. E határidő lejártakor automatikusan az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletek esetében alkalmazott kamatláb 3,5 százalékponttal növelt mértéke szerinti kamatot kellett fizetni. A vitatott határozat azt is előírta, hogy abban az esetben, ha valamely szankcionált vállalkozás keresetet nyújt be, ez a vállalkozás vagy bankgarancia nyújtásával, vagy a bírság ideiglenes megfizetésével fedezheti a bírságot.

A felperesek a vitatott határozat megsemmisítése iránti kereset előterjesztését követően ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be, lényegében e határozat végrehajtásának az alapügyben hozott ítélet kihirdetéséig való felfüggesztése iránt.

2011. április 13‑i végzésével a Törvényszék elnöke részben helyt adott az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek, és elrendelte a felperesekre háruló, az azonnali behajtás elkerülése érdekében a Bizottság számára való bankgarancia nyújtására vonatkozó kötelezettség végrehajtásának felfüggesztését, azzal a feltétellel, hogy a felperesek ideiglenesen ezen intézménynek egyrészt 2 000 000 eurót, másrészt pedig az alapügyben meghozandó határozat kihirdetéséig 300 000 euró havi részletet fizetnek.(2)

A Törvényszék a 2015. július 15‑i ítéletével(3) megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az bírságot szabott ki a felperesekkel szemben, azzal az indokkal, hogy a Bizottság tévesen értékelte a fizetési képességüket. A Törvényszék azonban korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a felpereseket azonos összegű bírság megfizetésére kötelezte, amely összeget a vitatott határozat elfogadását követően keletkezett adatok alapján állapítottak meg.

Közvetlenül a 2015. július 15‑i ítélet kihirdetését követően véleménykülönbségek alakultak ki a Bizottság és a felperesek jogi képviselői között azzal kapcsolatban, hogy a bírság után fizetendő kamatok mely időponttól kezdődően számítandók. Míg ez utóbbiak úgy vélték, hogy a bírság csak az ítélet kihirdetésének napjától esedékes, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kamatok a vitatott határozatban előírt időponttól esedékessé váltak.

2015. november 27‑én a Bizottság megküldte a WDI‑nek a bírság 2030‑ig részletekben történő megfizetésére vonatkozó tervet, a vitatott határozatban előírt időponttól esedékes késedelmi kamatokat alapul véve. A bírság e tervnek megfelelő részletekben történő megfizetésére 2019. október 16‑ig került sor. Ebben az időpontban a WDI közölte a Bizottsággal, hogy szándékában áll már most megfizetni a bírság fennmaradó részét, amelynek kiszámításához a 2015. október 15‑től, azaz három hónappal a 2015. július 15‑i ítélet kihirdetését követően keletkezett kamatokat vette figyelembe.

2020. március 2‑i levelében a Bizottság felszólította a WDI‑t, hogy fizessen számára késedelmi kamatot a vitatott határozatban előírt időponttól, azaz 2011. január 4‑től kezdődően.

A felperesek ezért újabb keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez többek között a 2020. március 2‑i levél megsemmisítése iránt, másodlagosan pedig aziránt, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a 2015. július 15‑i ítélet végrehajtása keretében a Bizottság által elkövetett állítólagos jogellenes magatartásból eredő károk megtérítésére.

A Törvényszék kibővített hetedik tanácsa e keresetet teljes egészében elutasítja, és emlékeztet az uniós bíróság által a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében megállapított összegű bírság esedékessége időpontjának meghatározására vonatkozó szempontokra.

A Törvényszék álláspontja

A megfelelő igazságszolgáltatás érdekében a Törvényszék először a felpereseknek az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének több alkalommal való megsértésére alapított, kártérítés iránti kérelmét vizsgálja. Valamennyi felrótt jogsértés azon az előfeltevésen alapul, hogy a vitatott határozatban kiszabott bírságot a Törvényszék nem „tartotta fenn”, illetve „erősítette meg”, hanem azt törölte, és „a Törvényszék által kiszabott bírsággal” helyettesítette.

A Törvényszék, miután elfogadhatónak nyilvánította a kártérítési kérelmet, emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az uniós bíróság által korlátlan felülvizsgálati jogkörében megállapított bírság nem minősül új, a Bizottság által kiszabott bírságtól jogilag elkülönülő bírságnak. Amikor az uniós bíróság a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesíti, és a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében csökkenti a bírság összegét, a Bizottság határozatán belül azt az összeget, amelyet e határozat eredetileg megjelölt, a saját értékeléséből eredő összeggel váltja fel. A Bizottság határozatát az uniós bíróság által hozott ítélet helyettesítő hatása folytán tehát úgy kell tekinteni, mintha az mindig is az e bíróság által lefolytatott értékelésből eredt volna. Önmagában az a körülmény, hogy a Törvényszék végül célszerűnek tartotta, hogy 2015. július 15‑i ítéletében a vitatott határozatban megállapítottal azonos összegű bírságot állapítson meg, nem zárja ki ezen elvek jelen ügyben való alkalmazását.

Ezt az értékelést nem teszik kérdésessé a felperesek többek között arra alapított érvei sem, hogy a Törvényszék törölte az eredetileg kiszabott bírságot, mielőtt a vitatott határozatot követően felmerült tényezők alapján új összeget állapított volna meg, és hogy a Törvényszék elnöke 2011. április 13‑i végzésével elrendelte a bankgarancia nyújtására vonatkozó kötelezettség felfüggesztését. Ez utóbbi vonatkozásában a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés nem vonta maga után a követelés esedékességének felfüggesztését, amely után a bírósági eljárás alatt továbbra is késedelmi kamatot kellett felszámítani.

A Törvényszék ezenkívül hangsúlyozza, hogy amikor az uniós bíróság a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében fenntartja a bírság összegének egy részét vagy egészét, a késedelmi kamatok megfizetésére irányuló kötelezettség ab initio nem minősül a Bizottság által eredetileg kiszabott bírságon felüli szankciónak. Mivel ugyanis a bírság jogi jellege nem változik az uniós bíróság általi felülvizsgálat eredményeként, és mivel érvényesül az az elv, hogy a kereseteknek nincs halasztó hatálya, a Bizottság nem mentesítheti azt a vállalkozást, amely e bírságot nem fizette meg azonnal, és amely keresetének részben helyt adtak, azon kötelezettsége alól, hogy az uniós bíróság által kiszabott bírság után a Bizottság által kiszabott bírság esedékességének időpontjától kezdve kamatot fizessen.

E megfontolásokra tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy nem áll fenn az EUMSZ 266. cikk értelmében a Bizottságra háruló kötelezettségek kellően súlyos megsértése, és elutasítja a felperesek kártérítési kérelmét. Tekintettel arra, hogy a felperesek által előterjesztett többi kereseti kérelem lényegében szintén azon az előfeltevésen alapul, hogy a Bizottság megsértette e rendelkezést, a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasítja, anélkül hogy megvizsgálná a Bizottság által a 2020. március 2‑i levél megsemmisítése iránti kérelemmel kapcsolatban felhozott elfogadhatatlansági kifogást.

1      Az EUMSZ 101. cikknek és az EGT Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38.344 – „feszített acél” ügy) hozott 2010. június 30‑i C(2010) 4387 végleges határozat.

2      2011. április 13‑i Westfälische Drahtindustrie és társai kontra Bizottság végzés (T‑393/10 R, EU:T:2011:178).

3      2015. július 15‑i Westfälische Drahtindustrie és társai kontra Bizottság ítélet (T‑393/10, EU:T:2015:515, a továbbiakban: 2015. július 15‑i ítélet). Az ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a 2016. július 7‑i Westfälische Drahtindustrie és Pampus Industriebeteiligungen kontra Bizottság végzéssel (C‑523/15 P, EU:C:2016:541) elutasították.