C‑702/20. és C‑17/21. sz. egyesített ügyek

„DOBELES HES” SIA (C‑702/20)

Sabiedrisko pakalpojumu regulēšanas komisija (C‑17/21)

(az Augstākā tiesa (Senāts) [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2023. január 12.

„Előzetes döntéshozatal – Állami támogatások – Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése – A közszolgáltatóval szemben azon kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás, hogy a piaci árnál magasabb áron szerezzen be villamos energiát a megújulóenergia‑termelőktől – Az érintett támogatás egy része kifizetésének elmaradása – E termelők által olyan hatósághoz benyújtott ellentételezés iránti kérelem, amely nem az e nemzeti szabályozás értelmében főszabály szerint e támogatás kifizetésére köteles hatóság, és amelynek a költségvetése kizárólag a saját működését hivatott biztosítani – Új támogatás – Bejelentési kötelezettség – Csekély összegű támogatás – 1407/2013/EU rendelet – Az 5. cikk (2) bekezdése – Halmozódás – Az említett nemzeti szabályozás alapján a referencia‑időszakban már megkapott támogatási összegek figyelembevétele”

1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – Állami források fogalma – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek támogatását célzó közérdekű politika – A termelési többlet piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására vonatkozó kötelezettség folytán a szolgáltatóra háruló többletköltségek ellentételezése – A végső fogyasztókra kivetett pótdíj által generált pénzeszközök – Bennfoglaltság – Feltételek – Adójellegű járulékhoz hasonlítható pótdíj – Az így generált pénzeszközök kezelésének és elosztásának jogszabályi kerete – E pénzeszközök feletti folyamatos állami ellenőrzés – Vagylagos feltételek

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 35–39., 42., 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek támogatását célzó közérdekű politika – A termelési többlet piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására vonatkozó kötelezettség – Olyan támogatás, amely érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet és torzíthatja a versenyfeltételeket – A villamosenergia‑piac teljes liberalizációját megelőző hatálybalépés – Hatás hiánya

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 51–54. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata – Kizártság – Az uniós jog értelmezéséhez szükséges valamennyi információnak a kérdést előterjesztő bíróság számára történő megadása – A támogatás fogalmának értelmezése – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 267. cikk)

   (lásd: 56–58., 97. pont)

4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az állam által okozott és a terhére rótt kárt megtérítő kártérítés – Kizártság – Állami támogatást bevezető nemzeti szabályozás alapján bíróság előtt követelt összeg megfizetése – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

   (lásd: 59., 60., 64., 65. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az államnak betudható előnybiztosítás – A megújulóenergia‑termelők javára magasabb összegű kifizetéshez való jogot biztosító nemzeti szabályozás – A Bizottságot, illetve a nemzeti bíróságokat megillető hatáskörök – A nemzeti bíróságok szerepe – A lojális együttműködés kötelezettsége – A szóban forgó nemzeti szabályozás által biztosított jog teljes egészében való érvényesítésére irányuló keresetek – Elkülönülő állami támogatás nyújtása – Hiány – Az állami támogatások bevezetésének a bíróságok feladatkörén kívül eső jellege

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 108. cikk, (2) és (3) bekezdés)

   (lásd: 75–79. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

6. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Rendelet útján meghatározott, a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatási csoportok – 1407/2013 rendelet – Csekély összegű támogatások – A bejelentési kötelezettség alóli mentesség feltételei – A de minimis küszöb tiszteletben tartásának értékelése

   (EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés; 1407/2013 bizottsági rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés, és 5. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 91–93. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

7. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Új tagállamnak az Európai Unióhoz való csatlakozása – A csatlakozási okmány IV. mellékletében megállapított különös szabályok szerinti különbségtétel – Új támogatásnak minősítés – Kizárási kritériumok – A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

   (EUMSZ 107. cikk, (1) és (3) bekezdés; 2003. évi csatlakozási okmány, IV. melléklet, 3. fejezet, (1) pont, második albekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, i. alpont)

   (lásd: 99–103. pont)

8. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Létező támogatásnak minősítés – Szempontok – Be nem jelentett támogatási intézkedések – Kizárólag a Bizottság hallgatása alapján történő engedélyezés – Kizártság

   (EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, ii. és iii. alpont)

   (lásd: 104. pont)

9. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Létező támogatásnak minősítés – Szempontok – A tízéves elévülési idő lejárta – Az elévülési idő kezdete – A támogatás kedvezményezettnek történő nyújtásának időpontja

   (EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, iv. alpont, és 17. cikk, (1) és (2) bekezdés)

   (lásd: 108., 109. pont)

10. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottságot, illetve a nemzeti bíróságokat megillető hatáskörök – A nemzeti bíróságok szerepe – A jogalanyok jogainak védelme az előzetes bejelentési kötelezettség megsértése esetén – A nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy a nemzeti joguknak megfelelően e jogsértés minden következményét megállapítsák – Terjedelem – A jogellenes támogatásban teljes egészében való részesülés iránti kérelmek – A kérelemnek azzal a feltétellel helyt adó határozat megengedhetősége, hogy a Bizottság a szóban forgó támogatás bejelentését követően hozzájárulását adja

    (EUMSZ 108. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) bekezdés, és 3. cikk)

    (lásd: 119–123. pont és a rendelkező rész 7. pontja)

11. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami forrásból származó támogatások – A nemzeti szabályozásban előírt támogatásban teljes egészében való részesülés érdekében a megújulóenergia‑termelők által előterjesztett kérelmek – A kérelemmel megkeresett hatóság és a főszabály szerint az érintett támogatás kifizetésére köteles hatóság azonosságának hiánya – A relevancia hiánya

    (EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

    (lásd: 125–127. pont és a rendelkező rész 8. pontja)

Összefoglalás

A „DOBELES HES” SIA és a „GM” SIA társaság (a továbbiakban: érintett termelők) Lettországban vízerőműveket üzemeltet, és megújuló energiaforrásokból villamos energiát állít elő.

2005. június 7‑ig az energiáról szóló lett törvény úgy rendelkezett, hogy a villamosenergia‑termelők bizonyos feltételek mellett jogosultak arra, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott, az átlagos villamosenergia‑értékesítési díj kétszeresének megfelelő kedvezményes áron értékesítsék a megtermelt többlet villamos energiájukat az engedélyezett villamosenergia‑elosztó vállalkozásnak. Azt követően, hogy 2005. június 8‑án a termelési többletnek a villamosenergia‑termelők által kedvezményes díjszabás mellett történő értékesítését szabályozó új rendelkezések léptek hatályba, egy rendelkezés lehetővé tette a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító azon termelők számára, akik ezen időpontban már megkezdték tevékenységüket, hogy megőrizzék a korábbi szabályozás előnyeit.

A szabályozó hatóság e rendelkezést úgy értelmezte, hogy az e termelők vonatkozásában a 2005. június 7‑én hatályban lévő értékén befagyasztja az alkalmazandó kedvezményes díjat, ezért e hatóság azt nem aktualizálta többé. Így ezen időponttól kezdődően az érintett két termelő a többlettermelését az akkor hatályos átlagos villamosenergia‑értékesítési díj kétszeresének megfelelő áron értékesítette. Mindazonáltal 2010. január 20‑i határozatában a Latvijas Republikas Satversmes tiesa (alkotmánybíróság, Lettország) kimondta, hogy a szóban forgó rendelkezésnek a szabályozó hatóság általi értelmezése téves, amennyiben ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy az „ár” kifejezést árrögzítő mechanizmusként, nem pedig rögzített árként kell érteni, így e hatóság azt is tévesen állapította meg, hogy 2005. június 8‑tól kezdődően már nem rendelkezik hatáskörrel az átlagos villamosenergia‑értékesítési díj megállapítására.

E körülmények között az érintett termelők külön‑külön kérelmet nyújtottak be a szabályozó hatósághoz az amiatt keletkezett veszteségeik megtérítése iránt, hogy az említett átlagos díjszabás 2005. június 8‑tól nem került aktualizálásra. Miután a szabályozó hatóság nem adott helyt a kérelmüknek, az érintett termelők 2011‑ben a közigazgatási bírósághoz fordultak, amely a 2019. május 31‑i és 2019. július 10‑i ítéleteiben részben helyt adott a kérelmeiknek, ugyanakkor azzal a feltétellel kötelezte a szabályozó hatóságot ezen, állami támogatások folyósítása címén kifizetendő összegek megfizetésére, hogy az Európai Bizottság e támogatásokat engedélyező határozatot hoz.

A szabályozó hatóság ezen ítéletekkel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az Augstākā tiesához (legfelsőbb bíróság, Lettország). A legfelsőbb bíróság, amely különösen a vitatott kártérítéseknek az „állami támogatás” fogalmára tekintettel történő minősítésére, valamint azon követelményekre kérdezett rá, amelyeket a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos jogköreire tekintettel a kártérítések kifizethetősége érdekében adott esetben teljesíteni kell, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és ezzel kapcsolatban egy sor, a két ügyben azonos módon megfogalmazott kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra.

Nagytanácsban hozott ítéletében a Bíróság pontosítja azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely, a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító termelők esetében magasabb díj alkalmazását lehetővé tévő nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősíthető. Egyébiránt abban az esetben, ha a szóban forgó intézkedés tekintetében e minősítést kellene elfogadni, noha azt nem jelentették be megfelelően a Bizottságnak, a Bíróság mindazonáltal elismeri, hogy a nemzeti bíróság helyt adhat egy ilyen támogatási intézkedés címén nyújtandó összeg kifizetése iránti kérelemnek, amennyiben a kifizetést azon követelménytől teszi függővé, hogy a támogatást előzetesen bejelentik a Bizottságnak, és ezen intézmény e tekintetben hozzájárulását adja.

A Bíróság álláspontja

Elsősorban a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által annak meghatározása érdekében kért értelmezési szempontokra világít rá, hogy az előtte folyamatban lévő ügyek alapjául szolgáló nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősíthető‑e.

E tekintetben a Bíróság először is azt a kérdést vizsgálja, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely arra kötelezi az engedélyezett villamosenergia‑elosztó vállalkozást, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát a piaci árnál magasabb áron vásárolja meg, és amely előírja, hogy az ebből eredő többletköltségeket a végső fogyasztók által viselt kötelező pótdíjból finanszírozzák, e rendelkezés értelmében vett „állami forrásból” történő beavatkozásnak minősül‑e. A jelen ügyben a Bíróság emlékeztet arra, hogy az olyan pótdíjból származó pénzeszközöket, amelynek a pénzügyi terhét ténylegesen személyek meghatározott csoportja viseli, csak akkor lehet „állami forrásoknak” tekinteni, ha a szóban forgó pótdíj a nemzeti jog értelmében kötelező. Ennélfogva a nemzeti szabályozás értelmében kötelezően fizetendő adóból vagy más levonásokból származó és e szabályozásnak megfelelően kezelt és elosztott források az említett rendelkezés értelmében vett „állami forrásoknak” minősülnek. Mindazonáltal az a tény, hogy az adott összegek folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő ahhoz, hogy azok „állami forrásoknak” minősüljenek. Következésképpen – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel – azon pénzeszközök, amelyek révén az érintett lett szabályozás alapján kedvezményes díjszabást biztosítanak a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító termelőknek, e fogalom két vagylagos kritériumára tekintettel az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrásoknak” minősülnek.

Egyébiránt a Bíróság leszögezi, hogy a lettországi villamosenergia‑piac teljes liberalizációjának időpontja nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy az e tagállamban működő közszolgáltató által – a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlásával – nyújtott támogatást állami támogatásnak kell‑e minősíteni.

Ezenkívül, amennyiben valamely nemzeti szabályozás e rendelkezés értelmében vett „állami támogatást” vezetett be, az e szabályozás alapján bíróság előtt követelt összeg megfizetése szintén ilyen támogatásnak minősül. A Bíróság szerint annak eldöntése szempontjából, hogy adott összegek „állami támogatásnak” minősülnek‑e, közömbös, hogy az azok megfizetése iránti keresetek a nemzeti jog értelmében „kártérítési igénynek” minősülnek.

Végül a Bíróság megjegyzi, hogy az, hogy a nemzeti bíróság adott esetben olyan ítéletet hozhat, amelyből az következik, hogy a nemzeti jog értelmében a felek valamelyikének állami támogatásnak megfelelő összeget kell kapnia, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ebben az esetben e támogatást maga a bíróság nyújtja. Ugyanis az állami támogatás bevezetése mint olyan nem eredhet bírósági határozatból, mivel a bíróságok feladatától idegen célszerűségi értékelésen alapul. A Bíróság ennek alapján megállapítja, hogy amennyiben a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia után magasabb összegű kifizetéshez való jogot biztosító nemzeti szabályozás az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősül, az e jog teljes egészében való érvényesítésére irányuló kereseteket ezen állami támogatás ki nem fizetett részének kifizetése iránti kérelemnek, nem pedig egy ettől elkülönülő állami támogatás eljáró bíróság általi megítélése iránti kérelemnek kell tekinteni.

Másodsorban a Bíróság pontosításokkal szolgál az 1407/2013 rendeletben ( 1 ) a csekély összegű támogatások területén előírt kritériumok alkalmazásával kapcsolatban, amely támogatásokra nem vonatkozik az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség. E tekintetben a Bíróság kimondja, hogy az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározottde minimis küszöb tiszteletben tartását a releváns nemzeti szabályozás alapján igényelt támogatásnak és az e szabályozás alapján a referencia‑időszakban már megkapott kifizetéseknek a teljes összegére tekintettel kell értékelni.

Harmadsorban a Bíróság a nemzeti bíróság, illetve a Bizottság hatáskörei közötti viszonyt vizsgálja arra az esetre, ha az alapügyekben érintett termelők által kért összegek állami támogatásnak minősülnek.

A jelen ügyben, mivel a szóban forgó támogatás nem felel meg a létező támogatások uniós jogban ( 2 ) előírt egyik kategóriájának sem, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel a Bíróság azt a következtetést vonja le, hogy a szóban forgó támogatást, beleértve annak azon részét is, amelynek kifizetését utólag kérik, „új támogatásnak” ( 3 ) kell minősíteni.

A fenti megállapításra tekintettel tehát a Bíróság hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bírósághoz azon oknál fogva jogellenes támogatás kifizetése iránti kérelmet nyújtanak be, mert azt nem jelentették be a Bizottságnak, e bíróság az állami támogatások ellenőrzésére irányuló, az uniós jog által rábízott feladatából eredően főszabály szerint köteles elutasítani az ilyen kérelmet. Ugyanakkor a Bíróság elismeri, hogy a nemzeti bíróság olyan határozata, amely az alperest a szóban forgó támogatás megfizetésére kötelezi, de azzal a feltétellel, hogy azt az érintett nemzeti hatóságok előzetesen bejelentik a Bizottságnak, és ezen intézmény hozzájárulását adja, vagy úgy kell tekinteni, hogy hozzájárulását megadta, szintén alkalmas annak elkerülésére, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének, valamint a 2015/1589 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének és 3. cikkének megsértésével nyújtsanak új támogatást.

( 1 ) Az [EUMSZ] 107. és [EUMSZ] 108. [cikknek] a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18‑i 1407/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 352., 1. o.).

( 2 ) Az [EUMSZ] 108. [cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének b) pontja.

( 3 ) A 2015/1589 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében.