C‑700/20. sz. ügy

London Steam‑Ship Owners’ Mutual Insurance Association Limited

kontra

Kingdom of Spain

(a High Court of Justice [England & Wales], Queen’s Bench Division [Commercial Court] [felsőbíróság (Anglia és Wales), Queen’s Bench kollégium (kereskedelmi bíróság)] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. június 20.

„Előzetes döntéshozatal – Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 44/2001/EK rendelet – Más tagállamban hozott határozat elismerése – Az elismerés megtagadásának okai – A 34. cikk 3. pontja – Olyan határozat, amely összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában, abban a tagállamban hozott korábbi határozattal, amelyben az elismerést kérik – Feltételek – A 44/2001/EK rendelet rendelkezéseinek és alapvető céljainak a választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú, korábbi határozat általi tiszteletben tartása – A 34. cikk 1. pontja – Olyan elismerés, amely nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik – Feltételek”

1.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Hatály – Kizárt tárgykörök – Választottbíráskodás – Választottbírósági határozat nemzeti bíróság általi elismerése és végrehajtása – Választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú határozat – Az alkalmazandó nemzeti és nemzetközi jog hatálya alá tartozó kérdés – A hatály alóli kizártság

(1968. szeptember 27‑i egyezmény, 1. cikk, (4) bekezdés; 44/2001 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés d) pont)

(lásd: 43–45., 47. pont)

2.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – A határozatok elismerése és végrehajtása – A határozat fogalma – Választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú határozat – Bennfoglaltság – Feltételek – A 44/2001 rendelet rendelkezései és alapvető céljai tiszteletben tartásának ellenőrzése – Hiány – Egy másik tagállamból származó határozat elismerésének akadályát nem képező határozat

(44/2001 tanácsi rendelet, (16) preambulumbekezdés, 27. cikk, 32. cikk, és 34. cikk, 3. pont)

(lásd: 48–50., 53–57., 71–73. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Joghatóság biztosítási ügyekben – Célkitűzések – A gyengébb fél védelme

(44/2001 tanácsi rendelet, 34. cikk, 3. pont)

(lásd: 59–62. pont)

4.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Perfüggőség – Ugyanazon feleket érintő, azonos jogcímű és tárgyú kérelmek – Azon bíróság joghatósága hiányának megállapítására irányuló kötelezettsége, amelyhez később fordultak – Feltételek

(44/2001 tanácsi rendelet, 27. cikk)

(lásd: 64., 68., 69. pont)

5.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – A határozatok elismerése és végrehajtása – Kizáró okok – A megkeresett állam közrendjébe ütközés – Fogalom – Korábbi határozat jogereje – Választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú határozat – A 44/2001 rendelet 34. cikke 3. pontjának erre a határozatra való alkalmazhatatlansága – Kizártság

(44/2001 tanácsi rendelet, 34. cikk, 1. és 3. pont)

(lásd: 77–80. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

Miután 2002‑ben a Prestige olajszállító tartályhajó elsüllyedt a spanyol partoknál, és ez jelentős környezeti károkat okozott, Spanyolországban büntetőeljárás indult, többek között a hajó parancsnoka ellen.

A büntetőeljárás keretében polgári jogi kereseteket indítottak több jogi személy, köztük a spanyol állam, a Prestige parancsnoka és tulajdonosai, valamint a hajó és tulajdonosai felelősségbiztosítója, a London P & I Club ellen. A spanyol bíróságok ezen alperesek mindegyikének megállapították a polgári jogi felelősségét. Az Audiencia Provincial de A Coruña (La Coruña‑i tartományi bíróság, Spanyolország) 2019. március 1‑jei végrehajtási végzésével meghatározta azokat az összegeket, amelyeket az egyes felperesek – köztük a spanyol állam – az egyes alperesekkel szemben követelhetnek.

A London P & I Club a polgári peres eljárások spanyol bíróságok előtti megindítását követően az Egyesült Királyságban választottbírósági eljárást indított annak megállapítása érdekében, hogy a Prestige tulajdonosaival kötött biztosítási szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapján a Spanyol Királyságnak követeléseit a választottbírósági eljárásban, nem pedig Spanyolországban kellett volna előterjesztenie, és hogy a biztosító felelőssége semmiképpen nem állapítható meg ez utóbbival szemben. A biztosítási szerződésben ugyanis kikötötték, hogy a „pay to be paid” (fizess, hogy kifizessenek) záradéknak megfelelően biztosítottnak először ki kell fizetnie a károsultnak az esedékes kártérítést, mielőtt a biztosítótól behajthatná az összeget. A választottbíróság helyt adott a kérelemnek, és úgy ítélte meg, hogy a szerződésre az angol jog alkalmazandó. A London P & I Club által a választottbíráskodásról szóló nemzeti törvény(1) alapján eljárva a High Court of Justice(2) 2013. október 22‑én engedélyezte a választottbírósági határozat nemzeti területen történő végrehajtását, és ugyanezen a napon a választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő ítéletet hozott. A Spanyol Királyság által az engedélyezés ellen benyújtott fellebbezést elutasították.

A Spanyol Királyság ezt követően kérte és kapta meg a La Coruña‑i tartományi bíróság 2019. március 1‑jei végrehajtási végzésének a 44/2001 rendelet(3) 33. cikke alapján az Egyesült Királyságban történő elismerését. A London P & I Club azonban fellebbezést nyújtott be a végzés elismerésével szemben a High Court of Justice‑hoz.

Az utóbbi bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem ügyében eljáró Bíróság többek között meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a tagállami bíróság által hozott, választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú ítélet a 44/2001 rendelet 34. cikkének 3. pontja(4) értelmében vett határozatnak minősülhet, ami ebben a tagállamban akadályát képezheti egy másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerésének.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság megállapítja, hogy a választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú ítélet a választottbíráskodásra vonatkozóan a 44/2001 rendeletben(5) előírt kizárás hatálya alá tartozik, és ezért az említett rendelet rendelkezéseinek megfelelően nem részesülhet a tagállamok közötti kölcsönös elismerésben és az Unió igazságügyi térségében való mozgásban.

Az ilyen ítélet ugyanakkor az ugyanezen rendelet 34. cikkének 3. pontja értelmében vett, olyan határozatnak minősülhet, amely abban a tagállamban, amelyben kihirdették, akadályát képezheti egy másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerésének, amennyiben ezek a határozatok egymásnak ellentmondóak. A „határozat” fogalmát a 44/2001 rendelet ugyanis tágan határozza meg. A rendelet 34. cikkének 3. pontja sajátos célra, nevezetesen a tagállam belső jogrendje integritásának védelmére, valamint annak biztosítására irányul, hogy a tagállam társadalmi rendjét ne zavarja meg az a kötelezettség, hogy el kell ismernie egy olyan, másik tagállamból származó ítéletet, amely összeegyeztethetetlen a tagállam saját bíróságai által, azonos felek közötti eljárásban hozott határozattal.

Más a helyzet azonban abban az esetben, ha az ítéletben átvett választottbírósági határozatot olyan körülmények között fogadták el, amelyek mellett a 44/2001 rendelet alapvető rendelkezéseit és céljait betartva nem hozhattak volna a rendelet hatálya alá tartozó bírósági határozatot.

Az említett rendelet által követett célok ugyanis a polgári ügyekben az Unión belül folytatott igazságügyi együttműködés alapelveiben is tükröződnek, így például a jogalanyok számára biztosítandó jogbiztonság elvében, az igazságszolgáltatás megfelelő működésének elvében, a párhuzamos eljárások lehetőségének minél kisebbre csökkentése elvében és az igazságszolgáltatás iránt táplált kölcsönös bizalom elvében. Az igazságszolgáltatás iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom – amelyen a bírósági határozatok elismerésére vonatkozóan a rendeletben előírt szabályok alapulnak – nem terjed ki a választottbíróságok által hozott határozatokra, sem pedig az azokban foglaltaknak megfelelő tartalmú bírósági határozatokra.

A Bíróság megállapítja, hogy az alapügyben szereplő választottbírósági határozat tartalma nem képezhette volna a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozó bírósági határozat tárgyát a rendelet két alapvető, a biztosítási szerződésben foglalt választottbírósági kikötés relatív hatályára, illetve a perfüggőségre vonatkozó szabályának megsértése nélkül.

A biztosítási szerződésben foglalt választottbírósági kikötés relatív hatályát illetően a biztosító és a biztosított által kötött joghatósági megállapodásra nem lehet hivatkozni a biztosítással fedezett káresemény károsultjával szemben, aki a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény miatt a biztosító ellen közvetlenül kíván keresetet indítani annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett, vagy ahol lakóhellyel rendelkezik. Következésképpen azon a bíróságon kívül, amelyhez a károsult közvetlen keresettel fordult, más bíróság nem állapíthatja meg a joghatóságát egy ilyen választottbírósági kikötés alapján, a 44/2001 rendelet által elérni kívánt cél, vagyis a károsultaknak az érintett biztosítóval szembeni védelme érdekében. Márpedig ezt a célkitűzést veszélyeztetné, ha az olyan választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú ítéletet, amelyben egy választottbíróság ilyen választottbírósági kikötés alapján állapította meg joghatóságát, az említett rendelet 34. cikkének 3. pontja értelmében vett, „azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozatnak” lehetne tekinteni, „amelyben az elismerést kérik”.

Ami a perfüggőséget illeti, a Spanyolországban és az Egyesült Királyságban lefolytatott két alapeljárást jellemző körülmények pontosan helyzetnek felelnek meg, amelyben a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást, majd – amennyiben ez a joghatóság megállapításra kerül – e bíróság javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.(6) A választottbírósági eljárás megindításának időpontjában a spanyol bíróságok előtt már eljárás volt folyamatban. Ebben az eljárásban ugyanazon felek – a spanyol állam és a London P & I Club – vettek részt, és a spanyol bíróságok előtt indított polgári jogi kereseteket ez utóbbival már közölték. Ezeknek az eljárásoknak továbbá ugyanaz a tárgya és jogalapja, nevezetesen a London P & I Club spanyol állammal szemben fennálló esetleges felelősségének megállapítása. A Bíróság ezért megállapítja, hogy a választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú ítélet meghozatalával kapcsolatban eljáró bíróság feladata megvizsgálni, hogy tiszteletben tartották‑e a 44/2001 rendelet rendelkezéseit és alapvető céljait, megelőzve azok megkerülését. Ilyen megkerülésnek minősül, ha a választottbírósági eljárást a biztosítási szerződésben foglalt választottbírósági kikötés relatív hatályát és a perfüggőségi szabályokat figyelmen kívül hagyva folytatják le. Márpedig, mivel ennek vizsgálatára az Egyesült Királyság érintett bíróságai előtt nem került sor, a választottbírósági ítéletben foglaltakat átvevő ítélet az alapeljárásban nem képezheti akadályát egy másik tagállamból származó határozat elismerésének.

A Bíróságnak arra is választ kellett adnia, hogy az alapeljárásban fennállóhoz hasonló körülmények között a La Coruña‑i tartományi bíróság 2019. március 1‑jei végrehajtási végzésének Egyesült Királyságban történő elismerése előtti akadály következhet‑e a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjából.(7) A Bíróság kimondja, hogy e rendelkezés alapján nem tagadható meg a közrenddel való összeegyeztethetetlenség miatt a másik tagállamból származó határozat elismerése vagy végrehajtása azon az alapon, hogy ez a határozat sértené a választottbírósági határozatban foglaltaknak megfelelő tartalmú ítélet jogerejét. Az uniós jogalkotó ugyanis a 44/2001 rendelet 34. cikkének 3. és 4. pontjával kimerítő jelleggel szabályozta a korábbi határozat jogerejének kérdését.

1      Arbitration Act 1996 (a választottbíráskodásról szóló 1996. évi törvény).

2      High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Commercial Court) (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium [kereskedelmi bíróság], Egyesült Királyság) (a továbbiakban: High Court of Justice).

3      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22 i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.).

4      A 44/2001 rendelet 34. cikk (3) bekezdése értelmében egy határozat nem ismerhető el, amennyiben az összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik.

5      A 44/2001 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja.

6      Az 44/2001/EU rendelet 27. cikkének megfelelően.

7      E rendelkezés értelmében a határozat nem ismerhető el, amennyiben az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.