C‑646/20. sz. ügy

Senatsverwaltung für Inneres und Sport, Standesamtsaufsicht

kontra

TB

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. november 15.

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban – A házasság felbontása – 2201/2003/EK rendelet – A 2. cikk 4. pontja és a 21. cikk – A »határozat« fogalma – A házasságnak a házastársak közötti megállapodáson alapuló és valamely tagállam anyakönyvvezetője által kimondott felbontásának egy másik tagállamban való elismerése – A »határozat« fennállásának meghatározását lehetővé tevő kritérium”

Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban – 2201/2003 rendelet – Elismerés és végrehajtás – A határozat fogalma – Terjedelem – Valamely tagállam anyakönyvvezetője által az említett állam szabályozása által előírt feltételeknek megfelelően kiállított házasságot felbontó okirat – Bennfoglaltság

(1968. szeptember 27‑i egyezmény, 25. cikk; 2201/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk, 4. pont, 21., 22. és 46. cikk, valamint 2019/1111 tanácsi rendelet, (14) preambulumbekezdés, 30. és 65. cikk)

(lásd: 48., 49., 53–55., 59–61., 67. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A német és olasz kettős állampolgárságú TB 2013‑ban házasságot kötött az olasz állampolgárságú RD‑vel Berlinben, ahol házasságukat bejegyezték a házassági anyakönyvbe. 2017‑ben házasságfelbontással kapcsolatos peren kívüli eljárást indítottak a pármai (Olaszország) anyakönyvvezető előtt. Az olasz jognak ( 1 ) megfelelően többször is megjelentek ezen anyakönyvvezető előtt abból a célból, hogy kifejezzék és megerősítsék a házasságuk felbontására irányuló szándékukat. Ezen eljárás végén az említett anyakönyvvezető kiállította TB részére a „Brüsszel IIa” rendelet ( 2 ) 39. cikke szerinti igazolást, amely tanúsítja, hogy RD‑vel kötött házasságát felbontották.

TB ezt követően kérte, hogy a házasság felbontását jegyezzék be a berlini házassági anyakönyvbe. E kérelem vezetett az azzal kapcsolatos jogvitához, hogy a házasság felbontásának bejegyzéséhez szükséges‑e az, hogy a Land hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága – a német jogban a házassági ügyekben hozott külföldi határozatok vonatkozásában előírtaknak megfelelően – előzetesen elismerje a házasság felbontását. A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), amelyhez felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, úgy határozott, hogy a „Brüsszel IIa” rendelet értelmében vett, házasságot felbontó „határozat” fogalmával kapcsolatban kérdést intéz a Bírósághoz. Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az említett rendeletben a házasságot felbontó határozatokra vonatkozóan előírt elismerési szabályok alkalmazandók‑e az olyan peren kívüli házasságfelbontásra, mint amelyet az olasz jog előír, amely esetben Németországban semmilyen előzetes elismerési eljárásra nem lenne szükség.

A nagytanácsban eljáró Bíróság kimondja, hogy a valamely tagállam anyakönyvvezetője által kiállított házasságot felbontó okirat, amely a házastársak által kötött és általuk az e tagállam jogszabályaiban előírt feltételeknek megfelelően ezen anyakönyvvezető előtt megerősített, házasság felbontására vonatkozó megállapodást tartalmaz, többek között a „Brüsszel IIa” rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében előírt elismerési szabály alkalmazásában e rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „határozatnak” minősül.

A Bíróság álláspontja

Először is a Bíróság többek között a „határozat” és a „bíróság” fogalmának a „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 1. és 4. pontjában szereplő meghatározására támaszkodva megállapítja, hogy e rendelet hatálya kiterjed a valamely tagállamban ( 3 ) mind bírósági, mind pedig peren kívüli eljárás végén hozott, házasság felbontására vonatkozó határozatokra, amennyiben a tagállamok joga a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben bíróságon kívüli hatóságokat is hatáskörrel ruház fel. Következésképpen az ilyen hatáskörrel rendelkező bíróságon kívüli hatóságok által hozott határozatokat a „Brüsszel IIa” rendelet 21. cikke értelmében főszabály szerint automatikusan el kell ismerni a többi tagállamban.

Másodszor azon kérdést illetően, hogy milyen mértékű felülvizsgálatot kell gyakorolnia a házasság felbontására hatáskörrel rendelkező hatóságnak ahhoz, hogy az általa többek között kölcsönös megegyezéssel történő házasságfelbontás keretében kiállított házasságot felbontó okiratot „határozatnak” lehessen minősíteni, a Bíróság a határozatok elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára ( 4 ) támaszkodva leszögezi, hogy minden olyan hatóságnak, amely a „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „határozatot” hoz, meg kell őriznie a házasság felbontásának kimondása feletti ellenőrzést. E feltétel a házasság kölcsönös megegyezéssel történő felbontása esetén magában foglalja, hogy a hatóság a nemzeti jogra tekintettel megvizsgálja a házasság felbontásának feltételeit, valamint a házastársaknak a házasság felbontásában való megegyezésének valódiságát és érvényességét.

A Bíróság egyébiránt rámutat arra, hogy az említett feltételt a folytonosság biztosítása érdekében a „Brüsszel IIb” rendelet ( 5 ) is előírja, amely a „Brüsszel IIa” rendelet átdolgozta, és 2022. augusztus 1‑jével hatályon kívül helyezte azt. A „Brüsszel IIb” rendelet keletkezéstörténetéből ugyanis az következik, hogy az uniós jogalkotó nem új szabályok bevezetésére törekedett, hanem arra, hogy „világossá tegye” egyrészt a „Brüsszel IIa” rendelet 46. cikkében már szereplő, a közokiratokra és a felek által kötött egyezségre vonatkozó szabály hatályát, másrészt pedig azt a kritériumot, amely lehetővé teszi a „határozat” fogalmának a „közokirat” és a „felek közötti megállapodás” fogalmától való megkülönböztetését, vagyis az érdemi vizsgálat kritériumát.

Ennélfogva, amennyiben a hatáskörrel rendelkező bíróságon kívüli hatóság érdemi vizsgálatot követően hagyja jóvá a házasság felbontására vonatkozó megállapodást, azt a „Brüsszel IIa” rendelet 21. cikkének és a „Brüsszel IIb” rendelet 30. cikkének megfelelően „határozatként” kell elismerni. Ezzel szemben az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban kötelező joghatással bíró más házasságfelbontási megállapodásokat a „Brüsszel IIa” rendelet 46. cikkének és a „Brüsszel IIb” rendelet 65. cikkének megfelelően – esettől függően – közokiratként vagy megállapodásként kell elismerni.

E megfontolásokra tekintettel a Bíróság a jelen ügyben megállapítja a „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „határozat” fennállását.

Az olasz jog ( 6 ) értelmében ugyanis az anyakönyvvezetőnek személyesen és legalább 30 napos időközzel kétszer kell beszereznie mindkét házastárs nyilatkozatát, ami azt jelenti, hogy meggyőződik arról, hogy a házasság felbontásába való belegyezésük érvényes, szabad és tájékozott döntés eredménye. Egyébiránt az anyakönyvvezető megvizsgálja a házasság felbontására vonatkozó megállapodás tartalmát, amely során meggyőződik többek között arról, hogy e megállapodás kizárólag a házasság felbontására vagy a házasság polgári jogi hatásainak megszüntetésére vonatkozik, vagyonátruházásra nem, és hogy a házastársaknak nincsen kiskorú gyermekük, sem cselekvőképtelen, súlyos fogyatékkal élő vagy eltartott nagykorú gyermekük. Amennyiben az olasz jogban előírt egy vagy több törvényi feltétel nem teljesül, az anyakönyvvezető e jog értelmében nem jogosult a házasság felbontásának kimondására.

( 1 ) A módosítások útján a 2014. november 10‑i 162. sz. törvénnyel (a GURI 2014. november 10‑i 261. száma) törvénnyé átalakított, 2014. szeptember 12‑i Decreto‑legge no 132 – Misure urgenti di degiurisdizionalizzazione ed altri interventi per la definizione dell’arretrato in materia di processo civile (a peren kívüli vitarendezést célzó sürgős intézkedésekről és a polgári ügyhátralék csökkentését célzó más beavatkozásokról szóló 132. sz. törvényerejű rendelet, a GURI 2014. szeptember 12‑i 212. száma; a továbbiakban: 132/2014. sz. törvényerejű rendelet) 12. cikke.

( 2 ) A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítések: HL 2013. L 82., 63. o.; HL 2018. L 33., 5. o.; a továbbiakban: „Brüsszel IIa” rendelet).

( 3 ) A „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 3. pontja értelmében a „tagállam” kifejezés – a Dán Királyság kivételével – az Unió valamennyi tagállamát magában foglalja.

( 4 ) 1994. június 2‑iSolo Kleinmotoren ítélet (C‑414/92, EU:C:1994:221); 2017. december 20‑iSahyouni ítélet (C‑372/16, EU:C:2017:988).

( 5 ) A házassági és szülői felelősségi ügyekben a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló, 2019. június 25‑i (EU) 2019/1111 tanácsi rendelet (HL 2019. L 178., 1. o.; a továbbiakban: „Brüsszel IIb” rendelet).

( 6 ) A 132/2014. sz. törvényerejű rendelet 12. cikke.