C‑415/20., C‑419/20. és C‑427/20. sz. egyesített ügyek

Gräfendorfer Geflügel‑ und Tiefkühlfeinkost Produktions GmbH
és
F. Reyher Nchfg. GmbH & Co. KG vertr. d. d. Komplementärin Verwaltungsgesellschaft F. Reyher Nchfg. mbH

kontra

Hauptzollamt Hamburg

és

Flexi Montagetechnik GmbH & Co. KG

kontra

Hauptzollamt Kiel

(a Finanzgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2022. április 28.

„Előzetes döntéshozatal – Vámunió – Valamely tagállam által az uniós jog megsértésével beszedett vagy megtagadott pénzösszegek visszafizetéséhez vagy kifizetéséhez való jog – Dömpingellenes vámok, behozatali vámok, export‑visszatérítések és pénzügyi szankciók – Az »uniós jog megsértésének« fogalma – E jog téves értelmezése vagy alkalmazása – Az említett jog megsértésének uniós bíróság vagy nemzeti bíróság általi megállapítása – Kamatfizetéshez való jog – E kamatfizetés által lefedett időszak”

1. Európai uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Valamely tagállam által az uniós jog megsértésével beszedett vagy megtagadott pénzösszegek visszafizetéséhez vagy kifizetéséhez való jog – Az e pénzösszegek után járó kamatok kifizetéséhez való jog – Terjedelem – Az uniós jog megsértésével megtagadott és késedelmesen kifizetett export‑visszatérítések – E jogsértés miatt kiszabott pénzügyi szankció – Bennfoglaltság

   (lásd: 51., 52., 54., 56–59., 85. pont és a rendelkező rész)

2. Európai uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Valamely tagállam által az uniós jog megsértésével beszedett vagy megtagadott pénzösszegek visszafizetéséhez vagy kifizetéséhez való jog – Az e pénzösszegek után járó kamatok kifizetéséhez való jog – Az uniós jog megsértésének fogalma – E jog nemzeti bíróság általi téves értelmezése vagy alkalmazása – Az említett jog megsértésének uniós bíróság vagy nemzeti bíróság általi megállapítása – Bennfoglaltság

   (lásd: 60–64., 66., 69., 85. pont és a rendelkező rész)

3. Európai uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Valamely tagállam által az uniós jog megsértésével beszedett vagy megtagadott pénzösszegek visszafizetéséhez vagy kifizetéséhez való jog – Az e pénzösszegek után járó kamatok kifizetéséhez való jog – Részletes szabályok – A nemzeti jog alkalmazása – Feltételek – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének a tiszteletben tartása – Kamatoknak a szóban forgó pénzösszeg kifizetésére vagy visszafizetésére irányuló bírósági kereset megindításának időpontját megelőző időszakra való kizárása – Megengedhetetlenség – Bírósági kereset megindítására vonatkozó kötelezettség – Megengedhetőség – Korlátok

   (lásd: 73–77., 79–81., 84., 85. pont és a rendelkező rész)

Összefoglalás

A német vámhatóságok három, Németországban letelepedett társaságtól különböző pénzösszegek megfizetését követelték meg bontott baromfi harmadik országokba történő kivitelével, fém kötőelemek behozatalával, illetve csavaros kampók Unióba történő behozatalával kapcsolatban. A különböző keresetek keretében a német bíróságok később megállapították, hogy a vámhatóságok által e három társasággal szemben hozott jogi aktusok az uniós jog rendelkezéseinek olyan értelmezésén alapultak, amely nem felelt meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, illetve e rendelkezések téves alkalmazásán alapultak.

E határozatokat követően az illetékes vámhatóság kifizette az első társaságnak – Gräfendorfer (C‑415/20. sz. ügy) – az attól eredetileg megtagadott export‑visszatérítéseket, és visszafizette a vele szemben e megtagadással kapcsolatban kiszabott pénzügyi szankciót, anélkül azonban, hogy ezen összegek után kamatot fizetett volna. A másik két társaság, a Reyher (C‑419/20. sz. ügy) és a Flexi Montagetechnik (C‑427/20. sz. ügy) számára visszafizették az általuk megfizetett dömpingellenes vámok, illetve behozatali vámok összegét. Mindazonáltal a vámhatóságok az ezen összegek után járó kamatoknak csak egy részét fizették ki, és megtagadták a kamatfizetést a második társaság esetében a visszafizetést megelőző időszak, a harmadik társaság esetében pedig az általa indított bírósági kereset időpontját megelőző időszak tekintetében.

Ily módon, mivel nem kapták meg a kért kamatok teljes összegét, mindhárom társaság keresetet indított a Finanzgericht Hamburgnál (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország). Ebben az összefüggésben e bíróság számos kérdést terjeszt elő a Bíróságnak a tagállamok által az uniós jog megsértésével beszedett pénzösszegek visszafizetésére, valamint a megfelelő kamatok kifizetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított elvek jelen ügyben fennálló hatályával kapcsolatban.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában eljáró Bíróság kimondja, hogy az említett elvek alkalmazandók többek között egyrészt az uniós jog megsértésével megtagadott és késedelmesen nyújtott export‑visszatérítésekre, másrészt pedig az ilyen jogsértés miatt kiszabott pénzügyi szankcióra. Egyébiránt ezen elvek alkalmazandók, ha a Bíróság vagy valamely nemzeti bíróság határozatából az következik, hogy az ilyen export‑visszatérítések, az ilyen pénzügyi szankció, vagy a dömpingellenes vámok, illetve behozatali vámok fizetését az uniós jog megsértésével, azaz e jog téves értelmezése vagy téves alkalmazása miatt tagadták meg vagy követelték meg. Ilyen esetekben a nemzeti jog nem zárhatja ki a kamatfizetésből a szóban forgó pénzösszeg kifizetésére vagy visszatérítésére irányuló kereset megindítását megelőző időszakot. Mindazonáltal bizonyos feltételek mellett a kamatfizetés adott esetben függhet ilyen kereset megindításától.

A Bíróság álláspontja

A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a jogalap nélkül fizetett összeg visszakövetelésének általános elve értelmében bármely jogalany, akitől valamely díj, vám, adó vagy más illeték megfizetését a nemzeti hatóság az uniós jog megsértésével követelte meg, az uniós jog alapján jogosult arra, hogy az érintett tagállam visszafizesse számára a jogosulatlanul beszedett összeget, és arra, hogy ezen összeg rendelkezésre állása hiányának a kompenzálása céljából kamatot fizessen számára.

E jogok így alkalmazandók többek között a valamely uniós jogi aktus alapján vagy az ilyen aktus végrehajtása vagy átültetése, illetve annak tiszteletben tartása céljából elfogadott belső jogi rendelkezések alapján a nemzeti hatóság által tévesen kiszabott pénzügyi szankcióra tekintettel. Következésképpen az érintett jogosult az ilyen pénzügyi szankció visszafizetésére, valamint a kamatfizetésre. E kamatok analógia útján akkor is fizetendők, ha az export‑visszatérítéseket az uniós jog megsértésével késedelmesen fizettek ki a jogalanynak.

Ezt követően a Bíróság pontosításokkal szolgál a visszatérítéshez és a kamatfizetéshez való jog alapját képező azon körülményt illetően, hogy a nemzeti hatóság valamely pénzösszeg megfizetését „az uniós jog megsértésével” követelte meg vagy tagadta meg. Az ilyen jogsértés így vonatkozhat többek között arra az esetre, amikor valamely nemzeti hatóság e kifizetést valamely uniós jogi aktus vagy az ilyen aktus végrehajtását vagy átültetését biztosító nemzeti szabályozás téves alkalmazásával követelte meg vagy tagadta meg. Egyébiránt az uniós jog megsértésének fennállását nemcsak az uniós bíróság, hanem a nemzeti bíróság is megállapíthatja, függetlenül attól, hogy e bíróságnak vagy következtetéseket kell levonnia az uniós bíróság által a jogellenességre vagy érvénytelenségre vonatkozóan korábban tett megállapításból, vagy meg kell állapítania, hogy a valamely nemzeti hatóság által elfogadott jogi aktus az uniós jogot tévesen hajtotta végre.

Uniós szabályozás hiányában a nemzeti jogalkotó feladata, hogy – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával – előírja az uniós jog megsértésével beszedett vagy megtagadott pénzösszegek visszafizetése esetén történő kamatfizetés részletes szabályait. Különösen, valamely jogalanynak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy az ilyen kamatokat azon időszak tekintetében is kérelmezze és megkapja, amely azon időpontban kezdődik, amikor a szóban forgó pénzösszeget az érintett tagállamnak megfizették, vagy e tagállamnak azt a jogalany számára ki kellett volna fizetnie, és addig az időpontig tart, amikor az e pénzösszegek visszafizetésére vagy kifizetésére irányuló keresetet megindítják.

Mindemellett nem feltétlenül kizárt, hogy valamely nemzeti jogszabály előírja, hogy kamatfizetésre csak akkor kerülhet sor, ha bírósági keresetet indítottak. A nemzeti bíróságnak mindazonáltal meg kell vizsgálnia, hogy e feltétel nem jár‑e azzal, hogy a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak gyakorlását rendkívül megnehezíti vagy lehetetlenné teszi.