T‑868/19. sz. ügy

Nouryon Industrial Chemicals BV és társai

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2023. március 29.

„REACH – A regisztrálási dokumentáció értékelése és a regisztrálók által közölt információk megfelelőségének ellenőrzése – A dimetil‑éterre vonatkozó regisztrálási dokumentáció céljából további vizsgálatokra való felhívás – Prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat – Kiterjesztett egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat – A koncentrációk meghatározására irányuló előzetes vizsgálat – Az 1907/2006/EK rendelet 51. cikkének (7) bekezdése – Állatkísérletek – Az 1907/2006 rendelet 25. cikke – Nyilvánvaló értékelési hiba – Arányosság”

1. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése – A tagállami bizottságnak az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) határozattervezetével kapcsolatos egyhangú megállapodásának hiánya – A határozattervezet elkészítésére vonatkozó hatáskör Bizottságra történő átruházása – A Bizottság hatáskörének terjedelme – Az ECHA határozatának olyan szempontjaira való korlátozás, amelyekkel kapcsolatban a tagállami bizottság nem jutott egyhangú megállapodásra – Kizártság

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 51. cikk, (7) bekezdés)

   (lásd: 27–33. pont)

2. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A regisztrálási dokumentációk megfelelőségének ellenőrzése – Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) kiegészítő információkat kérő határozata – Az ECHA fellebbezési tanácsához benyújtott kereset – A fellebbezési tanács feladata – A felülvizsgálat intenzitása – A rendkívül összetett, tudományos és műszaki ténybeli elemek értékelése – A felülvizsgálatnak az ECHA nyilvánvaló értékelési hibáinak értékelésére való korlátozása – Kizártság – Az ECHA értékeléseinek felülvizsgálatához való jog – Bennfoglaltság

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

   (lásd: 38. pont)

3. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A regisztrálási dokumentációk megfelelőségének ellenőrzése – Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) kiegészítő információkat kérő határozata – Az uniós bíróságnál indított kereset – A felülvizsgálat intenzitása – A rendkívül összetett, tudományos és műszaki ténybeli elemek értékelése – A felülvizsgálatnak az ECHA nyilvánvaló értékelési hibáinak értékelésére való korlátozása – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 263. cikk; 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet)

   (lásd: 38. pont)

4. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Az Európai Vegyianyag‑ügynökségnél (ECHA) történő regisztrálásra vonatkozó kötelezettség – A regisztrálás tárgya – Annak biztosítása, hogy az anyag a szokásos alkalmazásai során ne legyen veszélyes – Az anyag lényegi tulajdonságai, különösen az élőlényekre és a környezetre gyakorolt hatásai ismeretének szükségessége

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, VII–X. melléklet)

   (lásd: 83. pont)

5. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A komoly aggodalom fogalma – Feltételek – Az anyag neurotoxikus hatásaitól való észszerű félelmet megalapozó információk fennállása – Bennfoglaltság

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, X. melléklet, 8.7.3. rovat, 2. oszlop, második bekezdés)

   (lásd: 103. pont)

6. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A regisztrálási dokumentációk megfelelőségének ellenőrzése – A Bizottság hatásköre – Terjedelem – A kiterjesztett egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálatot megelőző, a koncentrációk meghatározására irányuló vizsgálat megköveteléséhez való jog – Bennfoglaltság

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, X. melléklet, 8.7.3. rovat)

   (lásd: 133. pont)

7. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A regisztrálási dokumentációk megfelelőségének ellenőrzése – A regisztrálási dokumentációnak állatkísérletekkel járó vizsgálat alapján való kiegészítését kérő határozat – A kért vizsgálatokhoz képest eltérésekre való javaslattétel révén való megfeleléshez való jog – Megengedhetőség

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, X. melléklet, 8.7.3. rovat, 2. oszlop, második bekezdés)

   (lásd: 144–148. pont)

8. Jogszabályok közelítése – Vegyi anyagok regisztrálása, értékelése és engedélyezése – REACH‑rendelet – Értékelési eljárás – A regisztrálási dokumentációk megfelelőségének ellenőrzése – Az 1000 tonna vagy azt meghaladó mennyiségben gyártott vagy behozott anyagokra vonatkozó egységes tájékoztatási követelmények – A X. melléklet szerinti, második fajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat elvégzésének megkövetelése – Kötelező hatály

   (1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, X. melléklet, 8.7.2. rovat)

   (lásd: 164. pont)

Összefoglalás

A felperesek az Európai Unióban székhellyel rendelkező dimetil‑éter‑gyártók és ‑importőrök, illetve e vegyi anyag Unión kívül székhellyel rendelkező gyártói nevében eljáró kizárólagos képviselők. „Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” ( 1 ) elv alapján a felperesek regisztrálási kérelmet nyújtottak be az Európai Vegyianyag‑ügynökséghez (ECHA) a dimetil‑éter gyártónként vagy importőrönként évi 1000 tonnát elérő vagy meghaladó gyártott vagy importált mennyiségére vonatkozóan.

Mivel a regisztrálás megfelelőségének ellenőrzésére irányuló eljárás keretében ( 2 ) a tagállami bizottság nem jutott egyhangú megállapodásra az ECHA tervezetével kapcsolatban, ez utóbbi a dokumentációt végleges határozat meghozatala céljából továbbította az Európai Bizottságnak. ( 3 ) E határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dimetil‑éter regisztrálása nem felelt meg a tájékoztatási követelményeknek a reprodukciós toxicitáshoz kapcsolódó két különböző hatást, azaz a prenatális fejlődésre gyakorolt hatásokat és az egygenerációs reprodukcióra gyakorolt hatásokat illetően. Következésképpen a megtámadott határozatban a Bizottság arra kötelezi a regisztrálókat, hogy nyulakon és patkányokon végzett kiegészítő vizsgálatok elvégzését követően nyújtsanak be erre vonatkozó információkat.

Az általa elutasított, megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Törvényszék a REACH‑rendelet és mellékletei rendelkezéseire tekintettel fontos pontosításokat tesz többek között a Bizottságnak a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének ellenőrzésével, az állatokon kötelezően elvégzendő vagy megkövetelhető laboratóriumi vizsgálatokkal, valamint ezek elvégzésének feltételeivel, az ilyen ellenőrzést követően elfogadott határozatban előírt követelményektől való eltérések feltételeivel, valamint az e határozattal szembeni fellebbezést elbíráló bíróság feladatával kapcsolatban.

A Törvényszék álláspontja

Először is a Törvényszék elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság megsértette a REACH‑rendeletet a megtámadott határozat elfogadásával, amely határozat részben olyan szempontokra vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban a tagállami bizottság egyhangú megállapodásra jutott

E tekintetben elsősorban a Törvényszék kimondja, hogy a felperesek állításával ellentétben a REACH‑rendelet 51. cikkének (7) bekezdéséből nem tűnik ki, hogy ha a tagállami bizottságon belüli véleménykülönbség az ECHA határozattervezetének csak egy részét érinti, az ECHA‑nak a végleges határozatot egy, a megállapodás tárgyát képező, általa az említett cikk (6) bekezdése alapján elfogadandó részre, és egy másik, a véleménykülönbség tárgyát képező, az ugyanezen cikk (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság által elfogadandó részre kell felosztania. A Törvényszék szó szerinti, rendszertani és teleologikus megközelítés alapján arra a következtetésre jut, hogy ez utóbbi bekezdést, amely a megtámadott határozat jogalapja, csak úgy lehet érteni, hogy a tagállami bizottságon belül az ECHA határozattervezetének a regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése keretében vizsgált valamely szempontjával kapcsolatos bármely véleménykülönbség az összességében vett e tervezettel kapcsolatos véleménykülönbségnek minősül, ami hatáskört ruház a Bizottságra a tekintetben, hogy a regisztrálási dokumentáció értékelésére vonatkozóan új határozattervezetet készítsen, majd ezt követően e tekintetben végleges határozatot fogadjon el.

Másodsorban a Törvényszék kifejti, hogy ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az az érv, amely szerint a felpereseknek több garanciában lett volna részük, ha a végleges határozatot azon szempontok tekintetében, amelyekre vonatkozóan a tagállami bizottság egyhangú megállapodásra jutott, az ECHA fogadta volna el, mivel az ECHA fellebbezési tanácsa által végzett felülvizsgálat – a Törvényszékkel ellentétben – nem korlátozódik a nyilvánvaló hibák fennállásának vizsgálatára. Ez a különbség a jogalkotó azon döntésének eredménye, hogy bizonyos esetekben közigazgatási jellegű felülvizsgálatot, más esetekben pedig bírósági felülvizsgálatot vezet be.

Másodszor, a Törvényszék elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság megsértette a REACH‑rendeletet, ( 4 ) és nyilvánvaló értékelési hibát követett el azáltal, hogy olyan vizsgálatokat kért, amelyek ellentétesek az alkalmazandó jogi követelményekkel, és amelyek műszakilag – veszélytelenül ‑ nem megvalósíthatók. Megállapítja ugyanis, hogy az e jogalap alátámasztására felhozott érvek nem megalapozottak, és a felperesek egyáltalán nem bizonyították, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban – a jogilag alkalmazandó rendelkezésekkel ellentétesen – a belélegzéssel végzett akut toxicitási vizsgálatok esetében veszélyes koncentrációk elérését követelte volna meg. A Törvényszék megállapítja továbbá, hogy az iratokból kitűnik, hogy a laboratóriumok úgy ítélik meg, hogy alkalmasak a szóban forgó vizsgálatok elvégzésére.

Harmadszor, a Törvényszék elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor olyan vizsgálatokat követelt meg, amelyek nem szolgáltatnak releváns információt a dimetil‑éterre vonatkozóan.

Miután emlékeztetett a REACH‑rendelet mellékleteinek szerkezetére és szerepére, a Törvényszék többek között hangsúlyozza, hogy azok az információk, amelyeket főszabály szerint meg kell adni, vegyi anyagokra vonatkoznak, és – amint azt a REACH‑rendelet 1. cikke kimondja – annak biztosítására irányulnak, hogy a gyártott, forgalomba hozott vagy felhasznált ezen anyagok veszélyei ismertek legyenek, és hogy ezen anyagok, amennyiben felhasználják azokat, ne legyenek káros hatással az emberi egészségre vagy a környezetre. Ebből az következik, hogy tekintettel a vegyi anyagok lehetséges veszélyeire és az elővigyázatosság elvének alkalmazásával, azonban figyelembe véve a gerinces állatokon szükségtelen vizsgálatok elvégzésének elkerülésére irányuló célt is, a jogalkotó már úgy döntött, hogy a gerinces állatokra vonatkozóan csak akkor kér vizsgálatokat a regisztrálóktól, ha azok az érintett anyag mennyiségét figyelembe véve relevánsnak tűnnek. Ennélfogva, mivel nem kérdőjelezik meg e mellékletek jogszerűségét, a felperesek nem állíthatják érvényesen, hogy mentesülnek azon vizsgálatok elvégzése alól, amelyeket az e mellékletek rendelkezései alapján minden esetben kell elvégezni, azzal az indokkal, hogy e vizsgálatok nem relevánsak.

Ezt követően a Törvényszék megvizsgálja a harmadik jogalap alátámasztására felhozott azon érveket, amelyek a különböző kért vizsgálatok hasznosságára vonatkozó bizottsági értékelés megkérdőjelezésére irányulnak, mivel azok semmi esetre sem kötelezőek. A Törvényszék emlékeztet arra, hogy mivel az ilyen értékelés a rendkívül összetett, tudományos és műszaki jellegű ténybeli elemek közigazgatási hatóság általi értékelésének kategóriájába tartozik, annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem történt‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, vagy hogy e hatóság nyilvánvalóan túllépte‑e mérlegelési jogkörének korlátait. Márpedig miután elutasította – mivel a jelen keresetről való határozathozatalhoz az nem szükséges – a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy független szakértőhöz folyamodjanak, a Törvényszék a konkrét emberi felhasználásra, és az azzal kapcsolatos kockázatok értékelésére és kezelésére vonatkozó azon érveket illetően, amelyek annak bizonyítására irányulnak, hogy amennyiben az anyagot ipari, szakmai vagy háztartási alkalmazásai keretében használják fel, az nem járhat az emberre gyakorolt narkotikus hatásokkal, kimondja, hogy valamely anyag regisztrálása nemcsak annak biztosítására irányul, hogy az a szokásos alkalmazásai keretében ne legyen veszélyes, hanem arra is, hogy az anyag, és annak az élőlényekre és a környezetre gyakorolt hatásai, azaz a lényegi tulajdonságai ismertek legyenek, ami a szokásos alkalmazásainak körülményeitől eltérő körülmények között végzett kísérleteket tehet szükségessé. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a megtámadott határozatban felsorolt kísérleteket kérte.

Negyedszer, a Törvényszék elutasítja az arra alapított érvet, hogy a Bizottság a REACH‑rendelet mellékletében szereplő komoly „aggodalom” kifejezés terjedelmének elferdítésével tévesen alkalmazta a jogot. ( 5 ) Kimondja, hogy a fejlődési neurotoxicitással kapcsolatos komoly aggodalom pontos meghatározásának hiánya ellenére magából a szóban forgó rendelkezés szóhasználatából kitűnik, hogy az ilyen aggodalom fennállásához az kell, hogy a regisztrálók vagy az illetékes hatóság birtokában lévő bizonyos jellegű információk alátámasszák azt, hogy a szóban forgó anyagnak a fejlődésre neurotoxikus hatásai vannak, vagy akár csak észszerű félelmet keltsenek a tekintetben, hogy ilyen hatásai lehetnek. Ilyen információk fennállása esetén a 2A. és 2B. kohorszra kiterjesztett egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat célja tehát az anyag fejlődési neurotoxikus hatásainak pontosítása, megerősítése vagy megcáfolása. Következésképpen az illetékes hatóság feladata, hogy a regisztrálók ilyen irányú spontán kezdeményezésének hiányában értékelje, hogy fennállnak‑e a fejlődési neurotoxicitással kapcsolatos aggodalmak. Így a jelen ügyben a Bizottság nem volt köteles bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy a dimetil‑éter komoly és súlyos neurotoxikus hatásokkal jár.

Ötödször, a Törvényszék elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot ( 6 ) azáltal, hogy megkövetelte, hogy a kiterjesztett egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálatot megelőzze egy, a koncentrációk meghatározására irányuló előzetes vizsgálat. Ugyanis mindenekelőtt kimondja, hogy a Bizottság jogosult arra, hogy a kiterjesztett egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálatot megelőzően egy, a koncentrációk meghatározására irányuló előzetes vizsgálatot kérjen. Ezt követően, mivel a jelen ügyben bejelentett mennyiségekre tekintettel elérik a gyártónként vagy importőrönként évente 1000 tonna vagy azt meghaladó mennyiségben gyártott vagy behozott anyagok szintjét, a felperesek nem hivatkozhatnak azon eltérési lehetőségekre, amelyeknek az alkalmazása a 10 tonna vagy azt meghaladó mennyiségben gyártott vagy behozott anyagokokra vonatkozik. Végül, ami azt az érvelést illeti, amely szerint a koncentrációk meghatározására irányuló előzetes vizsgálat elvégzése figyelmen kívül hagyja azon célkitűzést, ( 7 ) hogy gerinces állatokon csak akkor végezzenek kísérleteket, ha nincs más megoldás, a Törvényszék azon a véleményen van, hogy a jelen ügyben az a tény, hogy a kiterjesztett egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat elvégzése keretében megkövetelték e vizsgálatot, lehetővé tette az elővigyázatosság elvének és az állatkísérletek csökkentésére vonatkozó követelménynek az összeegyeztetését.

Hatodszor, a Törvényszék elutasítja az arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, ( 8 ) mivel a megtámadott határozat nem tette lehetővé a felperesek számára, hogy a dimetil‑éter regisztrálása megfelelőségének hiányát azáltal orvosolják, hogy az e határozatban kért vizsgálatokhoz képest eltéréseket alkalmaznak. A Törvényszék emlékeztet, hogy a REACH‑rendelet releváns általános rendelkezései és az állatkísérletek korlátozásának célkitűzése azzal jár, hogy annak a regisztrálónak, akitől az ECHA kérte, hogy állatkísérletekkel járó vizsgálat alapján egészítse ki a regisztrálási dokumentációját, lehetősége van, sőt köteles – amennyiben ez tudományos és műszaki szempontból lehetséges – eleget tenni e kérésnek oly módon, hogy az e kérést igazoló indokokra tekintettel megfelelő, azonban e vizsgálathoz képest alternatív forrásokból származó információkkal szolgál. Ezenkívül az ECHA ennek megfelelően köteles ellenőrizni ezen alternatív információk alkalmazandó követelményeknek való megfelelőségét, közelebbről pedig meghatározni azt, hogy azokat a REACH‑rendelet releváns mellékleteiben előírt szabályoknak megfelelő eltéréseknek kell‑e minősíteni. A Törvényszék szerint semmi nem indokolja az ettől eltérő megoldás elfogadását, ha – mint a jelen ügyben is – azt a határozatot, amely a regisztrálót a regisztrálási dokumentációjának az állatkísérletekkel járó vizsgálat alapján való kiegészítését kéri, nem az ECHA, hanem a Bizottság fogadja el ( 9 ) amiatt, hogy az ECHA határozattervezetével kapcsolatban a tagállami bizottságon belül nem volt egyhangúság. Következésképpen a Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy a megtámadott határozat nem értelmezhető úgy, mint amely megtiltja, hogy eleget tegyenek e határozatnak azáltal, hogy eltéréseket, tehát a műszaki dokumentációban az e határozatban az állatkísérletekre irányuló kéréseket igazoló indokokra tekintettel megfelelő, azonban e vizsgálatokhoz képest alternatív forrásokból származó információkat javasolnak.

Ami az arra alapított jogalapot illeti, hogy a Bizottság többek között tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibát követett el, ( 10 ) amikor nyulakon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálatot követelt meg, a Törvényszék elutasítja ezt a jogalapot. Úgy ítéli ugyanis meg, hogy nem áll fenn téves jogalkalmazás, mivel a felperesek által kiemelt, a IX. mellékletben szereplő azon rendelkezés, amely szerint „[a] vizsgálatot először egy fajon kell elvégezni”, és „[a]z első vizsgálat eredménye, valamint az összes egyéb rendelkezésre álló releváns adat alapján kell dönteni arról, hogy az adott mennyiségi szinten szükséges‑e vizsgálat elvégzése, vagy egy második fajon szükséges‑e második vizsgálatot végezni”, ( 11 ) kizárólag azt jelenti, hogy a második fajon végzett vizsgálat követelménye a gyártónként vagy importőrönként évi 100 és 999 tonna közötti mennyiségben gyártott vagy behozott anyag esetében – amennyiben az ilyen vizsgálat elvégzésének feltételei teljesülnek – esetlegesen arra az időpontra halasztható, amikor az anyag eléri a „[következő] szintet”, vagyis amikor az anyagot gyártónként vagy importőrönként évi 1000 tonna vagy azt meghaladó mennyiségben gyártják vagy hozzák be. A IX. melléklet e rendelkezését azonban nem ültették át ez utóbbi szintre, amely a X. melléklet tárgyát képezi. Ennélfogva, ami azt a nyilvánvaló értékelési hibát illeti, amelyet állítólag egy második fajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat megkövetelésével követtek el, holott a feltételek nem teljesülnek, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a X. melléklet 8.7.2. rovatának 1. oszlopában szereplő azon követelményt, hogy a „toxikológiai vizsgálat[ot] egy fajon” kell elvégezni, úgy kell érteni, mint amely az eltér a IX. melléklet 1. oszlopában ugyanezen rovatra vonatkozóan hasonló megfogalmazásban meghatározott követelménytől, ami azt jelenti, hogy a szóban forgó két vizsgálatnak eltérő fajra kell vonatkoznia. Mivel e tekintetben a X. melléklet 8.7.2. rovatában semmilyen eltérés nem szerepel, egy második fajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat kötelező, ha az anyagot a X. mellékletben említett szinteken gyártják vagy hozzák be, kivéve ha a máshol szereplő rendelkezések alapján lehetőség van eltérésekre.

( 1 ) A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 13. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.; a továbbiakban: REACH‑rendelet) 5. cikkében foglalt elv.

( 2 ) A REACH‑rendelet 41. cikke alapján.

( 3 ) A REACH‑rendelet 51. cikkének (7) bekezdése.

( 4 ) A REACH‑rendelet 13. cikkének (3) bekezdése.

( 5 ) A REACH‑rendelet X. melléklete 8.7.3. rovata 2. oszlopának második bekezdése.

( 6 ) A REACH‑rendelet X. melléklete 8.7.3. rovata 1. oszlopának és 25. cikkének a megsértése.

( 7 ) A REACH‑rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében.

( 8 ) A REACH‑rendelet 41. cikkének és XI. mellékletének a megsértése.

( 9 ) A REACH‑rendelet 51. cikkében előírt, a dokumentáció értékelése keretében hozott határozatok elfogadására vonatkozó eljárás keretében.

( 10 ) A REACH‑rendelet IX. melléklete 8.7.2. rovata 2. oszlopának a megsértése.

( 11 ) A REACH‑rendelet IX. melléklete 8.7.2. rovatának 2. oszlopában szereplő rendelkezés.