T‑370/19. sz. ügy

Spanyol Királyság

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2020. szeptember 23.

„Külkapcsolatok – Technikai együttműködés – Elektronikus hírközlés – (EU) 2018/1971 rendelet – Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete – A 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése – Harmadik országok szabályozó hatóságainak az e testületben való részvétele – Koszovó nemzeti szabályozó hatóságának részvétele – A harmadik ország fogalma – Téves jogalkalmazás”

1.      Nemzetközi megállapodások – Technikai együttműködés – Elektronikus hírközlés – Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete – Harmadik országok szabályozó hatóságainak az e testületben való részvétele – Harmadik országok – Fogalom – A nemzetközi jog hatálya alá tartozó olyan jogalanyok, amelyeket jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek – Koszovó – Bennfoglaltság

(EUMSZ 212. cikk és EUMSZ 216–218. cikk; 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 35. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 28–30., 35., 36. pont)

2.      Nemzetközi megállapodások – Technikai együttműködés – Elektronikus hírközlés – Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete – Harmadik országok szabályozó hatóságainak az e testületben való részvétele – „[E] célból megállapodás[…] az Unióval” – Fogalom – Az Unió és a nemzetközi jog más alanya között kötött megállapodás – Az elektronikus hírközlés területén az Unió és az érintett harmadik ország közötti együttműködés alapját képező rendelkezéseket tartalmazó megállapodás – Az Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás – Bennfoglaltság

(2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 35. cikk, (2) bekezdés; egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia‑közösség, másrészről a Koszovó között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás, 111. cikk)

(lásd: 46–48., 53., 54. pont)

3.      Nemzetközi megállapodások – Technikai együttműködés – Elektronikus hírközlés – Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete – Harmadik országok szabályozó hatóságainak az e testületben való részvétele – Az említett részvételre alkalmazandó munkamegállapodások – Kidolgozási eljárás – E részvétel érdekében az Unióval kötött megállapodások rendelkezéseinek való megfelelőség követelménye – A Bizottságnak az ilyen munkamegállapodások egyoldalú kidolgozására vonatkozó hatásköre

(EUSZ 17. cikk; 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 35. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)

(lásd: 70., 72., 76., 77., 79., 81., 82. pont)

Összefoglalás

2020. szeptember 23‑án hozott Spanyolország kontra Bizottság ítéletével (T‑370/19) a Törvényszék elutasította a Spanyol Királyságnak (a továbbiakban: felperes) az EUMSZ 263. cikken alapuló, és arra irányuló keresetét, hogy a Törvényszék semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amellyel utóbbi megállapította, hogy Koszovó nemzeti szabályozó hatósága részt vehetett az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületében (BEREC) és a BEREC Hivatalban (a továbbiakban: megtámadott határozat).(1)

Az 1211/2009 rendelettel(2) létesített BEREC feladata az, hogy hozzájáruljon az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások belső piacának fejlődéséhez és jobb működéséhez. E rendeletnek megfelelően a BEREC‑nek feladatait függetlenül, a nemzeti szabályozó hatóságokkal (a továbbiakban: nemzeti szabályozó hatóságok) és az Európai Bizottsággal együttműködve kell elvégeznie. Ezt a rendeletet hatályon kívül helyezte a 2018/1971 rendelet,(3) amely előírja 35. cikkében a BEREC uniós szervekkel, harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködésének szabályait. Az Unió 2001 és 2015 között a nyugat‑balkáni országokkal stabilizációs és társulási megállapodásokat (a továbbiakban: stabilizációs és társulási megállapodások) írt alá, amelyek az elektronikus hírközlés területén való együttműködésre vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmaznak. Ez a helyzet többek között az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia‑közösség, másrészről a Koszovó között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás (a továbbiakban: Koszovót érintő stabilizációs és társulási megállapodás)(4) esetében. 2019. március 18‑án a Bizottság hat nyugat‑balkáni ország nemzeti szabályozó hatóságának a BEREC‑ben való részvételére vonatkozó hat határozatot fogadott el, amelyek között szerepel a megtámadott határozat. Ezeket a határozatokat többek között a 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése alapján fogadták el.

Ami ugyanezen rendelkezés Bizottság általi tiszteletben tartását illeti, mivel a felperes szerint Koszovó – amely nem valamely állami jellegű szervezettel rendelkező szuverén állam – nem minősül „harmadik országnak”, a Törvényszék mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a „harmadik ország” ezen fogalmát nem határozza meg sem a 2018/1971 rendelet, sem pedig a releváns uniós szabályozás. A Törvényszék azt is megjegyezte, hogy az EUM‑Szerződés mind a „harmadik ország” kifejezést – különösen a külkapcsolatokra vonatkozó kérdésekkel foglalkozó több rendelkezésben –, mind pedig a „harmadik államok” kifejezést használja. Ezért a Törvényszék értelmezése szerint az EUM‑Szerződés „harmadik országra” vonatkozó rendelkezései arra irányulnak, hogy lehetőséget teremtsenek nemzetközi megállapodások „államokon kívüli” jogalanyokkal, nevezetesen az „ország” rugalmas fogalmaként említett területi egységekkel való kötésére. E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a „harmadik országnak” az EUM‑Szerződésben szereplő fogalma – a nemzetközi jog hatálya alá tartozó, esetlegesen jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező jogalanyok meghatározása érdekében – nem hordozhat más jelentést, ha ugyanez a fogalom a 2018/1971 rendelethez hasonló másodlagos jogi szövegben szerepel. A Törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a „harmadik ország” 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalma nem egyenértékű a „harmadik állam” fogalmával, hanem annak tágabb hatálya van, amely túlmutat a puszta szuverén államokon. Így Koszovó a „harmadik ország” e fogalma alá tartozhat, az Uniónak vagy tagállamainak a Koszovó mint független állam jogállására vonatkozó álláspontjának sérelme nélkül.

A felperes továbbá azt állította, hogy a Bizottság megsértette ugyanezt a rendelkezést, mivel véleménye szerint nem létezett Koszovó nemzeti szabályozó hatóságának a BEREC‑ben való részvételére irányuló, az e rendelkezés értelmében vett „megállapodás”. A felperes különösen úgy vélte, hogy a Koszovót érintő stabilizációs és társulási megállapodás nem minősült a BEREC‑ben való részvételről szóló ilyen megállapodásnak. E tekintetben a Törvényszék rámutatott arra, hogy a 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése a harmadik országok nemzeti szabályozó hatóságainak a BEREC szerveiben való részvételét ahhoz a kettős feltételhez köti, hogy egyrészt az érintett harmadik ország és az Unió között „megállapodás” álljon fenn, másrészt pedig, hogy e megállapodás megkötésére „e célból” kerüljön sor. Miután megállapította, hogy e feltételek közül az első teljesült, mivel a Koszovót érintő stabilizációs és társulási megállapodás bizonyosan ilyen megállapodásnak – mint a nemzetközi jog két alanya között kötött nemzetközi megállapodás – minősülhet, a Törvényszék megvizsgálta az „e célból” kifejezést. Ennek során a Törvényszék megemlítette azt a tényt, hogy e kifejezés azt jelzi, hogy az érintett megállapodásoknak tartalmazniuk kell az Unió és az érintett harmadik ország között a kérdéses területen, azaz az elektronikus hírközlés területén való együttműködés alapjául szolgáló rendelkezéseket. A jelen esetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Koszovót érintő stabilizációs és társulási megállapodás 111. cikke, amely kifejezetten utal az Unió és a Koszovó közötti együttműködés „megerősítésére”, ilyen szoros együttműködést ír elő, amelynek több módja van. A Törvényszék kifejtette különösen, hogy többek között a 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdésében említett, korlátozott jogokkal járó részvétel felel meg a Koszovót érintő stabilizációs és társulási megállapodás 111. cikkében érintett szoros együttműködésnek, azonban nem lehet Koszovó nemzeti szabályozó hatóságának a BEREC szerkezetébe való „integrációjával” egyenértékű. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Koszovót érintő stabilizációs és társulási megállapodás 111. cikke a 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „e célból” kötött megállapodásnak minősül.

Végül a felperes lényegében azt állította, hogy a Bizottság megsértette a 2018/1971 rendelet 35. cikkének (2) bekezdését, amennyiben a megtámadott határozatban az e rendelkezés értelmében vett „munkamegállapodásokat” egyoldalúan dolgozta ki Koszovó nemzeti szabályozó hatóságának a BEREC szerveiben való részvétele érdekében. Véleménye szerint egyrészt ezeket a kötelező munkamegállapodásokat a BEREC‑ben való részvételről szóló megállapodásokban kellene kidolgozni, másrészt pedig a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával jogalap nélkül járt el. Először is a Törvényszék kifejtette, hogy a „megállapodások vonatkozó rendelkezéseire” való, az e rendelkezésben tett hivatkozás, amelyhez az „alapján” kifejezés társul, annak jelzésére irányul, hogy a „munkamegállapodásokat” e részvételi megállapodások rendelkezéseinek „megfelelően” kell elfogadni. Ezért a Törvényszék megállapította, hogy nem szükséges jogilag megkövetelni, hogy valamely harmadik ország nemzeti szabályozó hatóságának „nyitottság[át] [a] részvétel[re]” nemzetközi megállapodásban meghatározott külön engedélyhez kössék. Másodszor, ami a Bizottság jogköreit illeti, a Törvényszék rámutatott arra, hogy mivel sem a 2018/1971 rendelet, sem pedig más uniós szabályozás nem biztosított kifejezetten sem a BEREC Hivatalnak, sem más szervnek arra vonatkozó hatáskört, hogy a harmadik országok nemzeti szabályozó hatóságainak a részvételére alkalmazandó munkamegállapodásokat dolgozzon ki, ez a hatáskör a Bizottságot illeti. Végezetül a Törvényszék megállapította, hogy az EUSZ 17. cikk, amelyen többek között a megtámadott határozat alapul, elegendő jogalapnak minősül, és ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy ez a cikk általános rendelkezés.

Következésképpen a Törvényszék egyrészt úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezett arra, hogy a megtámadott határozatban egyoldalúan kidolgozza a harmadik országok nemzeti szabályozó hatóságainak a BEREC‑ben való részvételére alkalmazandó, a 2018/1971 rendelet 35. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében érintett „munkamegállapodásokat”. Másrészt a Törvényszék elutasította az említett határozat jogalapjának hiányára vonatkozó, a Bizottsághoz intézett kifogást.

1      Koszovó nemzeti szabályozó hatóságának az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületében való részvételéről szóló, 2019. március 18‑i bizottsági határozat (HL 2019. C 115., 26. o.).

2      Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának létrehozásáról szóló, 2009. november 25‑i 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 337., 1. o.).

3      Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és a BEREC Működését Segítő Ügynökségnek (BEREC Hivatal) a létrehozásáról, az (EU) 2015/2120 rendelet módosításáról, valamint az 1211/2009/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 321., 1. o.).

4      HL 2016. L 71., 3. o.