T‑295/19. sz. ügy

Oleksandr Viktorovych Klymenko

kontra

az Európai Unió Tanácsa

A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2020. június 25.

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Azon személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetése – A Tanács annak ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége, hogy a valamely harmadik állam hatóságának a határozatát a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták”

1. Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A felülvizsgálat terjedelme

   (EUMSZ 275. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. és 48. cikk; (KKBP) 2019/354 tanácsi határozat; (EU) 2019/352 tanácsi rendelet)

   (lásd: 59., 60., 85. pont)

2. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Harmadik állam hatóságai által állami pénzeszközök hűtlen kezelése vagy közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatali visszaélés miatt folytatott bírósági eljárás alapján történő elfogadás vagy fenntartás – Megengedhetőség – Feltétel – A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett elfogadott nemzeti határozat – A Tanácsot terhelő vizsgálati kötelezettség – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Olyan harmadik állam, amely csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez – Hatás hiánya

   (A (KKBP) 2019/354 határozattal módosított 2014/119/KKBP határozat, melléklet; 208/2014 és 2019/352 tanácsi rendelet, I. melléklet)

   (lásd: 62–65. pont)

3. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A határozat megalapozottságától elkülönülő, lényeges eljárási szabály

   (EUMSZ 296. cikk)

   (lásd: 69. pont)

4. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – Harmadik állam hatóságai által állami pénzeszközök hűtlen kezelése vagy közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatali visszaélés miatt folytatott bírósági eljárás alapján történő elfogadás vagy fenntartás – Feltételek – A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett elfogadott nemzeti határozat – Az Unió illetékes hatóságának azon kötelezettsége, hogy vitatás esetén bizonyítsa az érintett személyekkel vagy szervezetekkel szemben figyelembe vett indokok megalapozottságát – Az említett jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó, a Tanácsot terhelő kötelezettség – Megsértés

   A (KKBP) 2019/354 határozattal módosított 2014/119/KKBP határozat, melléklet; 208/2014 és 2019/352 tanácsi rendelet, I. melléklet)

   (lásd: 71., 73–80., 82., 83., 85., 86., 91., 92., 94., 103. pont)

5. Európai uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Észszerű határidő betartása – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló határozat alapjául szolgáló, harmadik országban folytatott bírósági eljárás – A Tanács vizsgálati kötelezettsége – Terjedelem

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

   (lásd: 96–100. pont)

Összefoglalás

2020. június 25‑én kihirdetett Klymenko kontra Tanács ítéletében (T‑295/19) a Törvényszék az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekre vonatkozó több tanácsi jogi aktust ( 1 ) megsemmisített, amelyek meghosszabbították az e korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és szervek jegyzékének időtartamát, amennyiben a felperes, a bevételekért és adókért felelős korábbi ukrán miniszter nevét az említett jegyzéken tartották.

Ezen ítélet az ukrajnai helyzetre tekintettel, Kijevben 2014 februárjában lezajlott tüntetések megtorlását követően egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben elfogadott korlátozó intézkedésekhez kapcsolódó jogvita keretébe illeszkedik. A felperes jegyzékbe vételét azzal az indokkal rendelték el, hogy a felperes állami pénzeszközök hűtlen kezelésével és az Ukrajnából való jogellenes kivitelükkel összefüggő bűncselekmények miatti előzetes nyomozás alatt áll Ukrajnában, majd ezt meghosszabbították azon az alapon, hogy az említett ország hatóságai büntetőeljárást folytatnak ellene állami pénzeszközök vagy állami vagyon hűtlen kezelése és közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatali visszaélés miatt. A megtámadott jogi aktusokkal a Tanács a meghosszabbította a felperes neve vitatott jegyzékbe történő felvételét, ugyanazon indokolást fenntartva vele szemben. Megállapításra került az is – amint arról a szóban forgó büntetőeljárást lefolytató nyomozási bíró határozata tanúskodott –, hogy a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát tiszteletben tartották az említett büntetőeljárás során.

Keresete alátámasztásaként a felperes többek között azt rótta fel a Tanácsnak, hogy nem ellenőrizte a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának az ukrán hatóságok általi tiszteletben tartását, és ezáltal a megtámadott jogi aktusok elfogadásával értékelési hibát követett el.

A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy az uniós bíróságoknak az alapvető jogokra tekintettel kell vizsgálniuk valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségét. E tekintetben, még ha a Tanács alapíthatja is a korlátozó intézkedések elfogadását vagy fenntartását valamely harmadik állam határozatára, ellenőriznie kell, hogy az ilyen határozatot többek között a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták meg az említett államban. Egyebekben a Törvényszék kifejtette, hogy noha azon körülmény, hogy a harmadik állam azon államok közé tartozik, amelyek csatlakoztak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (a továbbiakban: EJEE), maga után vonja az EJEE‑ben biztosított alapvető jogoknak az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) általi felülvizsgálatát, az ilyen körülmény nem teheti feleslegessé a fent említett ellenőrzés követelményét.

A jelen ügyben, jóllehet a Tanács az indokolási kötelezettsége alapján megemlítette azon okokat, amelyek miatt úgy gondolta, hogy az ukrán hatóságoknak az állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatti büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó határozatát az említett jogok tiszteletben tartásával fogadták el, a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy ez elkülönül az említett indokolás megalapozottságának vizsgálatától, amely a megtámadott jogi aktusok érdemi jogszerűségéhez tartozik, és amelynek vizsgálatát a Törvényszék biztosítja.

A Törvényszék mindenekelőtt megállapította e tekintetben, hogy sem a nyomozási bíró 2018. október 5‑i határozatából nem tűnik ki, hogy a felperes jogait biztosították, sem az ügyiratokból nem derül ki, hogy a Tanács megvizsgálta a felperes által közölt információkat.

A Törvényszék ezt követően kifejtette, hogy még ha a Tanács azt is állítja, hogy a büntetőeljárás lefolytatása során Ukrajnában bírósági felülvizsgálatot gyakoroltak, és hogy az ebben az összefüggésben elfogadott számos bírósági határozat azt bizonyítja, hogy a szóban forgó jogok tiszteletben tartását ellenőrizhette, az ilyen határozatok önmagukban nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az ukrán hatóságoknak a büntetőeljárás lefolytatására vonatkozó határozatát, amelyen a korlátozó intézkedések fenntartása alapul, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták. A Tanács által említett valamennyi bírósági határozat ugyanis, amelyek azoknak a büntetőeljárásoknak a keretébe illeszkednek, amelyek igazolták a felperes nevének a jegyzékbe való felvételét, valamint az ott történő további szerepeltetését, azokhoz képest csak járulékosak, mivel biztosítási vagy eljárási jellegűek.

Végül a Törvényszék hangsúlyozta, hogy a Tanács nem magyarázza meg, hogy e határozatok létezése hogyan teszi lehetővé annak a megállapítását, hogy a kérdéses jogok védelmét biztosították, míg az ukrán büntetőeljárás, amely a szóban forgó korlátozó intézkedések alapját képezte 2014–ben, még az előzetes nyomozás szakaszában volt. E tekintetben a Törvényszék az EJEE–re és az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozott, amelyekből az következik, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elve magában foglalja többek között az észszerű időn belüli határozathozatalhoz való jogot. A Törvényszék megemlítette, hogy az EJEB már rámutatott arra, hogy ennek az elvnek a megsértése különösen akkor állapítható meg, ha a büntetőeljárás nyomozati szakaszát az inaktivitásnak több olyan szakasza jellemzi, amely az e nyomozás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságoknak tudható be. Ezzel kapcsolatban a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy ha valamely személlyel szemben több éve alkalmaznak korlátozó intézkedéseket, mégpedig az érintett harmadik államban folytatott ugyanazon büntetőeljárás fennállása miatt, a Tanács köteles mélyrehatóan vizsgálni az e személy alapvető jogai hatóságok általi esetleges megsértésének kérdését. Ennélfogva a Tanácsnak legalábbis meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyek miatt úgy tekinthette, hogy e jogokat tiszteletben tartották azon kérdést illetően, hogy a felperes ügyét észszerű időn belül tárgyalták‑e.

Következésképpen a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy nem került bizonyításra, hogy a Tanács meggyőződött a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának az ukrán igazságszolgáltatás általi, azon büntetőeljárásokban való tiszteletben tartásáról, amelyekre a Tanács a határozatát alapította. Ebből következik, hogy a Tanács értékelési hibát követett el, amikor a felperes nevét fenntartotta a vitatott jegyzéken.

( 1 ) A jelen esetben a 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2019. március 4‑i (KKBP) 2019/354 tanácsi határozat (HL 2019. L 64., 7. o.; helyesbítés: HL 2019. L 86., 118. o.), és a 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. március 4‑i (EU) 2019/352 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2019. L 64., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 86., 118. o.) megsemmisítését kérték.