C‑473/19. és C‑474/19. sz. egyesített ügyek

Föreningen Skydda Skogen és társai

kontra

Länsstyrelsen i Västra Götalands län és társai

(a Vänersborgs tingsrätt, mark‑ och miljödomstolen [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

A Bíróság ítélete (második tanács), 2021. március 4.

„Előzetes döntéshozatal – Környezet – 92/43/EGK irányelv – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – A 12. cikk (1) bekezdése – 2009/147/EK irányelv – A vadon élő madarak védelme – 5. cikk – Erdőgazdálkodás – A védett fajok védelmének biztosítására irányuló tilalmak – Végleges fakitermelési terv – Védett fajok élőhelyéül szolgáló területek”

1. Környezet – A vadon élő madarak védelme – 2009/147 irányelv – Általános védelmi rendszer kialakításához szükséges intézkedések – A védett fajok védelmének biztosítására irányuló tilalmak – Hatály – A tagállamok európai területén természetesen előforduló vadon élő madárfajok – Nemzeti gyakorlat, amely az említett tilalmak alkalmazását a madárfajok bizonyos olyan kategóriáira korlátozza, amelyek valamilyen mértékben veszélyeztetettek, vagy amelyek populációja hosszú távon csökkenő tendenciát mutat – Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 191. cikk, (2) bekezdés; 2009/147 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (3)–(5) preambulumbekezdés, 1. cikk, (1) bekezdés, és 2–5. cikk, 7., 9. cikk és I. melléklet)

   (lásd: 33–45. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – Védett állatfajok példányainak szándékos befogására, megölésére vagy zavarására, valamint a tojásaik elpusztítására vagy begyűjtésére vonatkozó tilalmak – Alkalmazási feltételek – Valamely tevékenység által az érintett állatfaj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázata – A relevancia hiánya

   (92/43 tanácsi irányelv, 1. cikk, i) pont, 12. cikk, (1) bekezdés, a)–c) pont és IV. melléklet, a) pont)

   (lásd: 50–61., 75–77. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – Terjedelem – Azon állatfajok védelmét kizáró nemzeti gyakorlat, amelyek esetében a kedvező védettségi állapot megvalósult – Megengedhetetlenség

   (92/43 tanácsi irányelv, harmadik és hatodik preambulumbekezdés, 2. cikk, (1) és (2) bekezdés, 12. cikk, (1) és IV. melléklet, a) pont)

   (lásd: 62–66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4. Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme – A szaporodó‑ vagy pihenőhelyek károsításának vagy elpusztításának tilalma – Alkalmazási feltételek – Valamely tevékenység által az érintett állatfaj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázata – A relevancia hiánya

   (92/43 tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés, d) pont és IV. melléklet, a) pont)

   (lásd: 81–86. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

Összefoglalás

A Härryda (Svédország) településen található erdőterületet érintő fakitermelési bejelentés alapján a Skogsstyrelsen (nemzeti erdészeti igazgatóság, Svédország) véleményt bocsátott ki, amely szerint az ajánlott elővigyázatossági intézkedéseket betartása esetén az érintett terület szinte valamennyi fájának végleges kivágása – amely egyes védett fajok természetes élőhelye – nem ellentétes a fajok védelmére vonatkozó svéd szabályozással.

Tekintettel arra, hogy a tervezett fakitermelés sérti az említett szabályozást, amely a madárvédelmi irányelvet ( 1 ) és az élőhelyvédelmi irányelvet ( 2 ) ülteti át a svéd jogrendbe, három környezetvédelmi egyesület kérte a Länsstyrelsen i Västra Götalands län (Västra Götaland megyei közigazgatási hivatal, Svédország) beavatkozását. A közigazgatási hivatal mindazonáltal úgy döntött, hogy nem fogad el ellenőrzési intézkedéseket, és lényegében a nemzeti erdészeti igazgatóság támogató véleményével értett egyet.

Az egyesületek megtámadták a közigazgatási hivatal határozatát a Vänersborgs tingsrätt, mark‑ och miljödomstolen (vänersborgi ingatlanügyi és környezetvédelmi körzeti bíróság, Svédország) előtt. Ez a bíróság – amelynek tehát a szóban forgó erdőgazdasági tevékenységnek az érintett területen élő fajok védelmére gyakorolt hatásáról kell határoznia – számos kérdést terjesztett előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv által e tekintetben előírt tilalmak alkalmazási feltételeire és hatályára vonatkozóan.

A Bíróság álláspontja

Először is, ami a madárvédelmi irányelvet illeti, a Bíróság rámutat, hogy ez az irányelv az 5. cikkének megfelelően kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a madarak általános védelmi rendszerének kialakítására, amely magában foglalja többek között a madarak szándékos megölésének, befogásának és zavarásának, valamint tojásaik szándékos elpusztításának és begyűjtésének tilalmát. ( 3 )

A Bíróság kifejti, hogy e tilalmak hatálya a tagállamok területén természetesen előforduló valamennyi vadon élő madárfajra kiterjed, ennélfogva a svéd gyakorlattal ellentétben az nem kizárólag a fajok meghatározott kategóriáira vonatkozik, nevezetesen az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt azon fajokra, amelyek valamilyen mértékben veszélyeztetettek, vagy amelyek populációja hosszú távon csökkenő tendenciát mutat. Ezt az értelmezést támasztja alá a madárvédelmi irányelv tárgya és célja, valamint az a szövegkörnyezet, amelybe az irányelv 5. cikke illeszkedik. ( 4 ) E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a madárfajok védelme a környezet magas szintű védelmének, valamint az Uniónak az életkörülmények fenntartható fejlődésére és javítására irányuló célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. A Bíróság ezenkívül hangsúlyozza, hogy a madárvédelmi irányelv megkülönbözteti a valamennyi madárfajra alkalmazandó általános védelmi rendszert az I. mellékletében felsorolt madárfajok tekintetében bevezetett célzott és megerősített védelmi rendszertől.

Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a madárvédelmi irányelvhez hasonlóan az élőhelyvédelmi irányelv is a védett állatfajok szigorú védelmére irányuló rendszer bevezetését írja elő, amely rendszer többek között az 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában kimondott szándékos tilalmakon, befogáson vagy megölésen, e fajok példányainak zavarásán, valamint tojásaik elpusztításán vagy begyűjtésén alapul. ( 5 )

E tekintetben a Bíróság kimondja, hogy a szándékosságra vonatkozó feltétel magában foglalja, hogy a szóban forgó cselekmény elkövetőjének szándéka kiterjedjen a fent említett jogsértések valamelyikére, vagy legalábbis belenyugodjon annak lehetőségébe, ezért az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt tilalmak alkalmazhatók az olyan tevékenységre mint az erdőgazdálkodási tevékenység, amelynek célja nyilvánvalóan eltér az állatfajok példányainak befogásától, megölésétől, vagy zavarásától, illetve tojásaik szándékos elpusztításától vagy begyűjtésétől. Az élőhelyvédelmi irányelv célkitűzéseire, valamint a fent hivatkozott rendelkezés ( 6 ) szövegére és összefüggéseire tekintettel e tilalmak alkalmazhatósága nem függ attól a kockázattól sem, hogy egy adott tevékenység negatív hatással lehet az érintett fajok védettségi állapotára. Az ezzel ellentétes értelmezés a tevékenységnek valamely állatfaj védettségi állapotára gyakorolt hatása vizsgálatának megkerüléséhez vezetne, amely vizsgálat azonban szükséges az e tilalmaktól való eltérések elfogadásához. ( 7 )

Egyébiránt, mivel az élőhelyvédelmi irányelv a biológiai sokféleség megőrzésére tekintettel arra irányul, hogy biztosítsa a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának helyreállítását vagy fenntartását, az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában előírt tilalmak alkalmazandók azokra a fajokra is, amelyek esetében az ilyen védettségi állapot már megvalósult, hiszen azokat védeni kell ezen állapot bármely romlásával szemben.

Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv céljainak megvalósítása érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak megelőző intézkedéseket kell elfogadniuk, és fel kell készülniük a védett fajokra nézve káros tevékenységekre. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó erdőgazdasági tevékenység olyan preventív megközelítésen alapul‑e, amely figyelembe veszi az érintett fajok védelmi szükségleteit, ugyanakkor tekintettel van a gazdasági, társadalmi, kulturális, regionális és helyi igényekre is.

Végül a szaporodó‑ vagy pihenőhelyek károsításának vagy elpusztításának az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában ( 8 ) előírt tilalmát illetően a Bíróság megállapítja, hogy az e rendelkezésben előírt szigorú védelem nem függ az érintett területen előforduló fajok példányainak számától. Ez a védelem még kevésbé függhet az érintett faj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázatától, amennyiben e faj természetes élőhelyének folyamatos ökológiai funkcionalitása a megtett óvintézkedések ellenére megszűnik.

( 1 ) A vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv).

( 2 ) A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv).

( 3 ) A madárvédelmi irányelv 5. cikke.

( 4 ) A madárvédelmi irányelv 5. cikke.

( 5 ) Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja.

( 6 ) Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja.

( 7 ) Az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke.

( 8 ) Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja.