C‑342/19. P. sz. ügy

Fabio De Masi

és

Yanis Varoufakis

kontra

Európai Központi Bank

A Bíróság ítélete (első tanács), 2020. december 17.

„Fellebbezés – Az Európai Központi Bank (EKB) dokumentumaihoz való hozzáférés – 2004/258/EK határozat – A 4. cikk (3) bekezdése – Kivételek – Az EKB által kapott dokumentum – Külső szolgáltatótól származó vélemény – Tárgyalások és előzetes konzultációk keretében történő belső felhasználás – A hozzáférés megtagadása”

1. Az Európai Unió intézményei – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 2004/258 európai központi banki határozat – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

   (EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; a 2011/342 és a 2015/529 határozattal módosított 2004/258 európai központi banki határozat, 4. cikk)

   (lásd: 49–52. pont)

2. Az Európai Unió intézményei – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 2004/258 európai központi banki határozat – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Terjedelem – A hozzáférés megtagadása – Megengedhetőség

   (A 2011/342 és a 2015/529 határozattal módosított 2004/258 európai központi banki határozat, 4. cikk, (2), (3) és (5) bekezdés)

   (lásd: 60., 62. és 64. pont)

3. Az Európai Unió intézményei – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 2004/258 európai központi banki határozat – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – A belső használatra szánt dokumentumok védelme – Feltételek – Az 1049/2001 rendelet viszonylatában fennálló különbség

   (1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (3) bekezdés; a 2011/342 és a 2015/529 határozattal módosított 2004/258 európai központi banki határozat, 4. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés)

   (lásd: 67–71., 74. és 75. pont)

Összefoglalás

Az Európai Központi Bank (EKB) a 2017. október 16‑i határozatában a fellebbezőkkel, Fabio De Masival és Yanis Varoufakisszal szemben megtagadta „A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 14.4. cikkének értelmezését érintő kérdésekre adott válaszok” című dokumentumhoz való hozzáférést. E dokumentum egy külső tanácsadó azon válaszát tartalmazta, amelyet az EKB tőle jogi konzultáció keretében kért az említett 14.4 cikk alapján a Kormányzótanácsot megillető hatáskörök vonatkozásában. Az EKB az említett dokumentumhoz való hozzáférést megtagadta egyrészt a 2004/258 határozat ( 1 ) 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében előírt, a jogi tanácsadás védelmére vonatkozó kivétel, másrészt pedig az e határozat 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt, a belső használatra szánt dokumentumok védelmére vonatkozó kivétel alapján.

A Törvényszék a fellebbezők által az EKB e határozatával szemben indított keresetet megalapozatlanság miatt elutasította. ( 2 ) A Törvényszék megállapította, hogy az EKB jogosan alapíthatta a szóban forgó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását a 2004/258 határozat 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt, a belső használatra szánt dokumentumok védelmére vonatkozó kivételre.

A Bíróság a fellebbezők által a Törvényszék ítéletével szemben benyújtott fellebbezés tárgyában eljárva helybenhagyja a Törvényszéknek az ezen kivétel alkalmazására vonatkozó elemzését, és elutasítja a fellebbezést.

A Bíróság álláspontja

Először is a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben a Törvényszék nem sértette meg indokolási kötelezettségét. E tekintetben rámutat arra, hogy bár az 1049/2001 rendelet ( 3 ) 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése feltételezi annak bizonyítását, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele súlyosan sérti az intézmény döntéshozatali eljárását, a 2004/258 határozat 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt kivétel keretében nem szükséges ilyen bizonyítás. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszék nem volt köteles megvizsgálni, hogy az EKB adott‑e magyarázatot a döntéshozatali eljárása súlyos sérelmének azon kockázatára vonatkozóan, amelyet a szóban forgó dokumentumhoz való hozzáférés okozhat. A Bíróság megállapítja, hogy a dokumentumhoz való hozzáférésnek a 2004/258 határozat e rendelkezése alapján való megtagadása kizárólag annak bizonyítását feltételezi, hogy egyrészt e dokumentumot többek között az EKB‑n belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések keretében belső használatra szánták, és másrészt nem áll fenn az e dokumentum hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek.

A Bíróság továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék nem értelmezte tévesen a 2004/258 határozat 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének és (3) bekezdése első albekezdésének hatályát. Először is e határozat 4. cikke (2) bekezdése második francia bekezdésének szövege nem tartalmaz olyan utalást, amely alapján az az említett határozat 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése viszonylatában lex specialisnak minősülne. Másodszor az említett határozat 4. cikkének szövegében semmi nem zárja ki, hogy a dokumentum ugyanazon része az abban említett több kivétel hatálya alá tartozhasson. Harmadszor a 2004/258 határozat 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt kivétel alkalmazása szempontjából irreleváns, hogy a szóban forgó dokumentum e határozat 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése értelmében „jogi tanácsadásnak” is minősülhet, mivel az ezen előbbi rendelkezésben említett kivételre való hivatkozás lehetőségét az uniós jogalkotó nem tette függővé attól, hogy az érintett dokumentum ne minősüljön az utóbbi rendelkezés értelmében vett „jogi tanácsadásnak”.

Végezetül a Bíróság megerősíti a 2004/258 határozat 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a Törvényszék által alkalmazott értelmezését, hangsúlyozva, hogy e rendelkezés nem értelmezhető úgy, mint amely az abban foglalt védelmet kizárólag egy konkrét döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó dokumentumok tekintetében biztosítja. Ez a rendelkezés ugyanis kizárólag azt feltételezi, hogy valamely dokumentumot az EKB‑n belüli tárgyalások és előzetes konzultációk részeként használjanak fel, és az tág értelemben az EKB belső eljárásaival kapcsolatos dokumentumokra vonatkozik. A Bíróság ezenfelül megjegyzi, hogy e rendelkezés hatálya eltér az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének hatályától. Egyrészt a védelmük tárgya nem azonos, és másrészt, bár az 1049/2001 rendelet fent említett rendelkezése a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását attól teszi függővé, hogy ez utóbbi olyan kérdésre vonatkozzon, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, a 2004/258 határozat 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése nem tartalmaz ilyen kitételt, és konkrétan azt írja elő, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés még a határozat meghozatalát követően is megtagadható.

( 1 ) A 2011. május 9‑i 2011/342/EU európai központi banki határozattal (EKB/2011/6, HL 2011. L 158., 37. o.) és 2015. január 21‑i (EU) 2015/529 európai központi banki határozattal (EKB/2015/1, HL 2015. L 84., 64. o.) módosított, az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2004. március 4‑i 2004/258/EK európai központi banki határozat (EKB/2004/3, HL 2004. L 80., 42. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 51. o.).

( 2 ) 2019. március 12‑iDe Masi és Varoufakis kontra EKB ítélet (T‑798/17, EU:T:2019:154).

( 3 ) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).