T‑721/18. és T‑81/19. sz. egyesített ügyek

Zoi Apostolopoulou
és
Anastasia Apostolopoulou‑Chrysanthaki

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2021. december 21.

„Szerződésen kívüli felelősség – Különböző uniós programok keretében kötött támogatási szerződések – A szerződéses kikötések kedvezményezett társaság általi megsértése – Elszámolható költségek – Az OLAF vizsgálata – A társaság felszámolása – Az említett társaság tagjaitól való behajtás – Végrehajtás – A Bizottság képviselői által a nemzeti bíróságok előtt tett állítások – Az alperes megjelölése – Az alaki követelmények megsértése – Részleges elfogadhatatlanság – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése”

1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Uniós intézmény által okozott károk megtérítésére irányuló kereset – Arra irányuló kérelem, hogy ezen intézményt kötelezzék adott magatartás tanúsítására – Magatartástól való eltiltás – Elfogadhatóság

   (A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk, d) pont)

   (lásd: 86–89. pont)

2. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Uniós intézmény által okozott károk megtérítésére irányuló kereset – Arra irányuló kérelem, hogy ezen intézményt kötelezzék adott magatartás tanúsítására – Cselekvésre kötelezés – A pontosság hiánya – Elfogadhatatlanság

   (A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk, d) pont)

   (lásd: 90–93. pont)

3. Bírósági eljárás – Perfüggőségi kifogás – A két keresettel érintett feleknek, valamint e keresetek tárgyának és jogalapjainak azonossága – Különböző nem vagyoni károk megtérítésére irányuló kártérítési kereset – A tárgy azonosságának hiánya – Elfogadhatóság

   (lásd: 98–105. pont)

4. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Különböző uniós programok keretében támogatásban részesülő polgári jogi társaság – E támogatások egy részének a társaság tagjai általi visszatéríttetésére irányuló nemzeti végrehajtási eljárások – A Bizottság jogi képviselői által a nemzeti bíróságok előtt megfogalmazott, az említett társaságra és tagjaira vonatkozó állítások – Jogellenességet nem megvalósító tény

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

   (lásd: 126–131, 151–156. pont)

5. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály – Fogalom – Az eljárási lojalitás nemzeti jogban rögzített elve – Kizártság – Az Unió szerződésen kívüli felelősségét megalapozó jogellenesség hiánya

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

   (lásd: 157–166. pont)

Összefoglalás

A két felperes egyedüli részvényese a 2004 januárjában alapított Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotis (a továbbiakban: Isotis) görög nonprofit polgári jogi társaságnak. Alapításának időpontjában az Isotis a nemzeti szabályozás értelmében jogi személyiséggel rendelkezett. A hitelezői így csak a társaság megszűnését és felszámolását követően követelhetik a tagoktól követelésük megfizetését, azzal a feltétellel, hogy a társaság vagyona nem elegendő a kielégítésükhöz.

Az Isotis több szerződést kötött az Európai Közösségek Bizottsága által képviselt Európai Közösséggel, amelyek célja bizonyos projektek megvalósítása volt különböző uniós programok keretében. 2010 februárjában a Bizottság e szerződések közül kilencen pénzügyi ellenőrzést végzett. A végleges könyvvizsgálói jelentés megállapította, hogy az ezen ellenőrzés tárgyát képező szerződések végrehajtása során az Isotis részéről felmerült egyik költség sem számolható el, és hogy az Isotisnak kifizetett vonatkozó összegek teljes egészét vissza kell fizettetni. 2010 decemberében az Isotis felszámolás alá került. Ezt követően 2011 áprilisában és júniusában a Bizottság több terhelési értesítőt bocsátott ki a 2010. februári ellenőrzés tárgyát képező szerződések címén. A többek között az Isotis által elkövetett, az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges csalásokkal kapcsolatban folytatott vizsgálatot követően az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az említett érdekeket sértő csalás bűncselekmény fennállásának gyanúja miatt ajánlásokat fogalmazott meg megfelelő intézkedések elfogadására és a görög igazságügyi hatóságok tájékoztatására vonatkozóan.

Az Isotis által az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott keresetet a Törvényszék elutasította, ( 1 ) és többek között elrendelte azon pénzügyi hozzájárulások visszatérítését, amelyekben az Isotis a 2010. februári ellenőrzés tárgyát képező szerződések címén részesült. Az ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság elutasította. ( 2 )

A 2010. februári ellenőrzés tárgyát képező szerződésekkel párhuzamosan a Közösség több, különböző uniós tagállamokban székhellyel rendelkező szerződő féllel – köztük az Isotisszal – szerződést kötött, amelynek tárgya a REACH112 projekt megvalósítása volt. 2013 szeptemberében a Bizottság terhelési értesítőt bocsátott ki, amely egy bizonyos összegnek az Isotis e projektben való részvételének megszűnése miatti visszatéríttetésére vonatkozott. A Törvényszék helyt adott az Isotis által benyújtott keresetnek az általa a REACH112 projekt első referencia‑időszaka tekintetében bejelentett költségek tekintetében, továbbá kötelezte arra, hogy késedelmi kamatokkal növelve fizesse vissza a Bizottságnak az általa követelt összeg fennmaradó részét. ( 3 )

2017 szeptemberében a Bizottság három végrehajtható okiratot közölt a felperesekkel, amelyeket a Monomeles Protodikeio Athinon (athéni egyesbíróság, Görögország) állított ki. Az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság, Görögország) hatályon kívül helyezte azt az ítéletet, amellyel e bíróság részben helyt adott a végrehajtás megszüntetése iránt a felperesek által benyújtott kérelemnek. Ez utóbbi bíróság helyt adott a végrehajtás megszüntetésének, mivel az alkalmazandó görög jog nem teszi lehetővé a végrehajtás felperesekkel szembeni folytatását, annak ellenére, hogy ők az Isotis egyedüli tagjai, mivel végrehajtás csak a jogi személy Isotisszal szemben kérhető.

2018 decemberében és 2019 februárjában a felperesek két keresetet indítottak, amelyek többek között a jóhírnevük és méltóságuk azon megsértése miatt őket állítólagosan ért kár megtérítésére irányultak, amelyet egyrészt a Bizottság képviselői és az OLAF egyik alkalmazottja követett el a végrehajtás megszüntetése iránti eljárásban (a továbbiakban: T‑721/18. sz. ügy), másrészt pedig a Bizottság képviselői követtek el a fellebbezési eljárásban (a továbbiakban: T‑81/19. sz. ügy).

A kereseteket részben mint elfogadhatatlanokat, részben pedig mint megalapozatlanokat elutasította a Törvényszék. Ezen ügyek alkalmat adtak a Törvényszéknek arra, hogy megvizsgálja azt a kényes kérdést, hogy az Isotis egyedüli tagjainak minősülő felperesek milyen mértékben részesülhetnek kártérítésben azon nem vagyoni kárért, amelyet a Bizottság jogi képviselői által a görög bíróságok előtt megfogalmazott különböző állítások miatt szenvedtek el.

A Törvényszék álláspontja

A keresetek elfogadhatóságát illetően a Törvényszék először is a keresetlevelek állítólagos pontatlanságával foglalkozik. Így a Törvényszék először is megállapítja, hogy a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy a Bizottságot kötelezzék személyiségük bármilyen jövőbeni megsértésétől való tartózkodásra, magatartástól való eltiltás iránti kérelemnek kell tekinteni. Az ilyen eltiltás az uniós bíróság által nyújtott természetbeni kártérítés egyik formája, amely csak akkor konkretizálódhat, ha az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapítást nyert. Következésképpen a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek e kérelme elfogadható, mivel az közvetlenül kapcsolódik a folyamatban lévő jogvita tárgyához, és mivel a felperesek azon, a jóhírnevük sérelméből eredő nem vagyoni kár megtérítését kérik, amelyért a Bizottságot vélik felelősnek.

Másodszor a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek arra irányuló kérelme, hogy a Bizottságot jóhírnevük helyreállítása érdekében kötelezzék nyilvános nyilatkozat megtételére, cselekvésre kötelezés iránti kérelemnek minősül. Pontosítja azonban, hogy noha az ítélkezési gyakorlat értelmében a természetbeni kártérítés öltheti az uniós bíróság által a Bizottsághoz intézett, magatartásra kötelezés formáját, a kötelezés iránti kérelemnek meg kell felelnie az egyértelműség és pontosság követelményének. ( 4 ) A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperesek kérelme nem fogadható el, mivel egyrészt a keresetlevelükben nem jelölték meg sem azt, hogy a jóhírnevük helyreállítását célzó nyilatkozatnak milyen formában és milyen módon kell történnie, másrészt pedig nem szolgáltak elegendő magyarázattal a kérelmük pontos terjedelmét illetően.

Másodsorban a Törvényszék megállapítja, hogy mivel a két kereset tárgya nem teljesen azonos, nem áll fenn perfüggőség, és így a T‑81/19. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadható. Ugyanis, bár a két keresetet ugyanazon jogalap alapján indították, ( 5 ) az ugyanazon felek között áll fenn, és a Bizottság által az egyes felpereseknek állítólagosan okozott nem vagyoni károk megtérítésére irányul, a megtéríteni kért károk nem azonosak, mivel eltérő tényekből erednek. Egyrészt ugyanis az állítólagosan hamis és rágalmazó állítások fellebbezési eljárás keretében történő megismétlése önmagában is okozhat olyan kárt, amely eltér az eredetileg okozott kártól. Másrészt ugyanezen eljárásban a Bizottság új állításokat fogalmazott meg, amelyek – feltéve, hogy azok kárt okoztak – okozhattak a felperesek által a T‑721/18. sz. ügyben hivatkozottaktól eltérő nem vagyoni kárt is.

A Törvényszék érdemben először is a Bizottságnak felrótt magatartást vizsgálja. Így a Törvényszék hangsúlyozza, hogy az elsőfokú és a fellebbezési eljárásban benyújtott beadványokban a Bizottság képviselői nem azt rótták fel a felpereseknek, hogy csalárd cselekményeket követtek el, hanem azt, hogy aktív szerepet játszottak az Isotis irányításában. Így a T‑721/18. sz. ügyben tett azon puszta állítás, hogy a felperesek aktív szerepet játszottak az Isotis irányításában, ideértve az uniós finanszírozások kezelését is, nem tekinthető a velük szemben felhozott csalásra vonatkozó vádnak. Ugyanígy a T‑81/19. sz. ügyben a Bizottság képviselőinek a fellebbezési eljárásban tett, az Isotis jogi személyisége fennállásának megkérdőjelezésére irányuló állításai önmagukban nem jelentik az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás vádját a felperesekkel szemben.

Másodszor a Törvényszék megvizsgálja, hogy az a körülmény, hogy az elsőfokú és a fellebbezési eljárásban a Bizottság képviselői tévesen állították, hogy a felperesek aktív szerepet játszottak az Isotis irányításában, és az Isotis jogi személyiségének vitatására irányuló ténybeli állításokat forgalmaztak meg, olyan jogellenes magatartásnak minősül‑e, amely megalapozza az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítását. A Törvényszék elutasítja a felpereseknek az emberi méltósághoz való joguk ( 6 ) megsértésére alapított azon érvelését, amely szerint a Bizottság megsértette e jogot azáltal, hogy az elsőfokú és a fellebbezési eljárásban a Bizottsággal és az Unióval szemben csalóként mutatta be őket, mivel ez az érvelés téves előfeltevésen alapul. Egyébiránt emlékeztet arra, hogy a jogok bírói úton történő érvényesíthetősége és az azzal együtt járó bírósági felülvizsgálat a tagállamok közös jogából eredő általános elv kifejeződését jelenti. ( 7 ) Pontosítja ugyanis, hogy a felperesek érvelése annak megállapításával egyenértékű, hogy az, hogy a Bizottság a végrehajtás megszüntetése iránti eljárásban a felperesek által tanúsított csalárd magatartás bizonyítására irányuló minden érvet bemutatott, szükségképpen a méltósághoz való joguk megsértését eredményezi, ami megalapozhatja az Unió szerződésen kívüli felelősségét, amennyiben a nemzeti bíróságok elutasítják a szóban forgó érvet. Márpedig, ha ennek az érvelésnek helyt kellene adni, az korlátozná a Bizottság azon jogát, hogy a nemzeti bíróságok előtt annak érdekében eljárjon, hogy az uniós források hatékony gazdálkodására, valamint a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségeknek megfelelően ( 8 ) végrehajtassa a Törvényszék Bizottságot megillető követelést elismerő ítéletét. ( 9 )

Harmadszor és utolsósorban a Törvényszék elutasítja a felperesek által a T‑81/19. sz. ügyben felhozott azon érvet, amely szerint a Bizottság magatartása jogellenes, mivel sérti az eljárási lojalitás elvét. Rámutat ugyanis mindenekelőtt arra, hogy a felperesek nem a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető uniós jogszabály megsértésére hivatkoznak, amely az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának egyik feltétele, hanem egy, a nemzeti jogban rögzített elv megsértésére, amelyet az uniós jog nem rögzít. Ezt követően a Törvényszék emlékeztet a nemzeti bíróságoknak a végrehajtás keretében hozott végrehajtási intézkedések szabályszerűségének felülvizsgálatára irányuló hatáskörére, ( 10 ) és megjegyzi, hogy az athéni fellebbviteli bíróság feladata meggyőződni arról, hogy a Bizottság képviselőinek az előtte folyamatban lévő végrehajtási eljárás keretében tanúsított magatartása megfelel‑e az eljárási lojalitás elvének. Végül a Törvényszék pontosítja, hogy annak ellenére, hogy kizárólag ő rendelkezik hatáskörrel az Unióval vagy alkalmazottaival szembeni szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti keresetek elbírálására, ( 11 ) az ilyen kereset keretében nem határozhat arról, hogy a Bizottság állítólagosan megsértette‑e valamely nemzeti eljárási jogi szabályt a Törvényszék ítéletének nemzeti bíróság előtti végrehajtásával kapcsolatos jogvitában, anélkül hogy ne sértené a nemzeti bíróságok számára kifejezetten fenntartott jogosítványokat, következésképpen az uniós bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUM‑Szerződés által létrehozott hatáskörmegosztást.

( 1 ) 2014. július 16‑iIsotis kontra Bizottság ítélet (T‑59/11, EU:T:2014:679).

( 2 ) 2016. május 31‑iIsotis kontra Bizottság végzés (C‑450/14 P, nem tették közzé, EU:T:2016:477).

( 3 ) 2016. február 4‑iIsotis kontra Bizottság ítélet (T‑562/13, nem tették közzé, EU:T:2014:63).

( 4 ) A Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja.

( 5 ) EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése.

( 6 ) Amint az az Európai Unió Alapjogi Chartájának 1. cikkében szerepel.

( 7 ) Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. és 13. cikke rögzíti e jogot.

( 8 ) Amelyeket az EUMSZ 317. és EUMSZ 325. cikk ír elő.

( 9 ) Az EUMSZ 299. cikk alapján.

( 10 ) Az EUMSZ 299. cikk negyedik bekezdése.

( 11 ) EUMSZ 268. cikk.