Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62018TJ0598

A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2020. január 30.
Grupo Textil Brownie, SL kontra az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO).
Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A BROWNIE európai uniós szóvédjegy bejelentése – BROWNIES, BROWNIE, Brownies és Brownie korábbi nemzeti szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi védjegy tényleges használata – A 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdése).
T-598/18. sz. ügy.

ECLI identifier: ECLI:EU:T:2020:22

T‑598/18. sz. ügy

Grupo Textil Brownie, SL

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2020. január 30.

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A BROWNIE európai uniós szóvédjegy bejelentése – BROWNIES, BROWNIE, Brownies és Brownie korábbi nemzeti szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi védjegy tényleges használata – A 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdése)”

  1. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – A viszonylagos kizáró ok vizsgálata szempontjából mérvadó időpont – A lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napja – Az érintett tagállamnak az Európai Unióból való kilépése – Hatás hiánya

    (EUSZ 50. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, (2) bekezdés, a) pont, ii. alpont, és 42. cikk, (3) bekezdés)

    (lásd: 19. pont)

  2. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – A 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdésének „ratio legise” figyelembevételével történő értelmezés

    (207/2009 tanácsi rendelet, (10) preambulumbekezdés, és 42. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (3) bekezdés)

    (lásd: 30. pont)

  3. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok

    (207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (3) bekezdés)

    (lásd: 31–34., 51. pont)

  4. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Az ötéves időszak alatti használat

    (207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

    (lásd: 37., 38. pont)

  5. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Az ötéves időszak alatti használat – Az ezen az időszakon kívüli használatra vonatkozó bizonyítékok figyelembevétele – Feltételek

    (207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (3) bekezdés)

    (lásd: 41. pont)

  6. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – A bizonyítékok bizonyító ereje – Értékelési szempontok

    (207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés, és 78. cikk, (1) bekezdés, f) pont)

    (lásd: 53., 74., 76. pont)

  7. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – A védjegy olyan formában való használata, amely csak olyan elemekben tér el, amelyek nem befolyásolják a védjegy megkülönböztető képességét – A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának tárgya és tárgyi hatálya

    (207/2009 tanácsi rendelet, 15. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, a) pont és 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

    (lásd: 61–63. pont)

  8. Európai uniós védjegy – Az EUIPO határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az EUIPO korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve – Minden egyes esetben szigorú és teljes körű vizsgálat szükségessége

    (lásd: 93. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék a 2020. január 30‑i Grupo Textil Brownie kontra EUIPO – The Guide Association (BROWNIE) ítéletében (T‑598/18) pontosított bizonyos, a korábbi védjegy tényleges használatának igazolására vonatkozó szempontot, valamint elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezési tanácsának a The Guide Association (a továbbiakban: beavatkozó fél) és a Grupo Textil Brownie (a továbbiakban: felperes) közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott határozatával szemben indított keresetet.

A jelen ügyben a beavatkozó fél a korábbi egyesült királysági BROWNIES, BROWNIE, Brownies és Brownie szóvédjegysorozat (a továbbiakban együttesen: korábbi védjegy) alapján felszólalást nyújtott be a BROWNIE szóvédjegy lajstromozásával szemben. A felperes kérte, hogy a beavatkozó fél bizonyítsa a korábbi védjegy tényleges használatát. Mivel az EUIPO felszólalási osztálya úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó fél bizonyította ezt, arra a következtetésre jutott, hogy az ütköző védjegyek között bizonyos áruk és szolgáltatások tekintetében fennáll az összetévesztés veszélye, és ezért részben helyt adott a felszólalásnak. Az e határozattal szembeni fellebbezést az EUIPO fellebbezési tanácsa elutasította.

Először is, ami az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének ( 1 ) hatását illeti, a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a felszólalás viszonylagos kizáró oka fennállásának értékelése érdekében azon európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontját kell alapul venni, amely ellen egy korábbi védjegyre támaszkodva felszólalást nyújtottak be. Így a korábbi védjegy különböző vetületeit úgy kell megvizsgálni, ahogyan azok e lajstromozás időpontjában fennálltak. Az a körülmény tehát, hogy a korábbi védjegy elveszítheti a valamely tagállamban lajstromozott státuszát ( 2 ) azon európai uniós védjegy bejelentését követően, amellyel szemben e korábbi védjegyre hivatkozva felszólalást nyújtottak be, nevezetesen az érintett tagállamnak az Európai Unióból az EUSZ 50. cikknek megfelelően való esetleges kilépését követően, anélkül hogy erre vonatkozóan különös rendelkezéseket írtak volna elő az EUSZ 50. cikk (2) bekezdése alapján kötött esetleges megállapodásban, főszabály szerint tehát nem releváns a felszólalás kimenetele szempontjából. A Törvényszék előtt az EUIPO fellebbezési tanácsának az ezen, az ilyen korábbi nemzeti védjegyen alapuló felszólalásnak helyt adó – vagy a felszólalási osztály határozatát e tekintetben helybenhagyó – határozatával szembeni eljárás lefolytatásához fűződő érdek fennállását sem érinti főszabály szerint.

Másodszor a Törvényszék megállapította, amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy egyes bizonyítékok nem a releváns időszakra vonatkoznak, a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdéséből egyértelműen az következik, hogy a releváns időszakban csak a tényleges használatnak kell megtörténnie. Amennyiben a tényleges használat igazolása érdekében hivatkozott bizonyítékok a releváns időszakban történő használatra vonatkoznak, nem követelhető meg, hogy e bizonyítékok maguk is az érintett időszak során keletkezzenek. Következésképpen a felperes azon érve, amely szerint egyes bizonyítékok kizárólag azért nem a releváns időszakra vonatkoznak, mert azok az említett időszakon kívül keletkeztek, önmagában nem zárja ki azok bizonyító erejét a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése tekintetében.

Harmadszor, a releváns időszak előtti vagy utáni használattal kapcsolatos bizonyítékokat illetően a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az ilyen bizonyítékok figyelembe vehetők, amennyiben lehetővé teszik a korábbi védjegy használata terjedelmének, valamint a jogosult tényleges szándékainak megerősítését vagy jobb értékelését ezen időszak alatt. Az ilyen bizonyítékokat azonban csak akkor lehet figyelembe venni, ha más, a releváns időszakra vonatkozó bizonyítékot is benyújtottak.

Negyedszer, a tényleges használat igazolásaként hivatkozott hirdetési anyagot illetően a Törvényszék elismerte egyrészt, hogy már megállapításra került, hogy a korábbi védjegy használatának alátámasztása érdekében főszabály szerint bizonyítani kell azt, hogy az érintett vásárlóközönség körében kellő mértékben terjesztették az ezen szóban forgó védjegyet említő hirdetési anyagot, amelynek tényleges használata bizonyítandó. A Törvényszék ugyanakkor másrészt megállapította, hogy az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a védjegy tényleges használata bizonyítékainak értékelése során nem az egyes bizonyítékok elszigetelt vizsgálatáról van szó, hanem azok együttes vizsgálatáról a legvalószínűbb és leglogikusabb értelmük azonosítása érdekében. Így, még ha valamely bizonyíték bizonyító ereje korlátozott is, mivel önmagában tekintve nem bizonyítja bizonyossággal, hogy az érintett árukat forgalomba hozták‑e, és ha igen, hogyan, és bár e bizonyíték önmagában nem döntő jelentőségű, mindazonáltal figyelembe vehető a szóban forgó védjegy tényleges használatának átfogó értékelése során. Ez a helyzet például akkor, ha e bizonyítékot más bizonyítékok egészítik ki. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a hirdetési anyag a bizonyítékok egyike, és így a fellebbezési tanács figyelembe vehette volna azt.

Ötödször és utolsósorban, a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítására szolgáló, eskü alatt tett nyilatkozat bizonyító erejét illetően a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontjából ( 3 ) az következik, hogy az eskü alatt tett, megerősített vagy a nyilatkozat felvétele szerinti államban hatályos jogszabályok szerint azonos kötőerővel járó módon tett írásbeli nyilatkozat az EUIPO által elrendelhető bizonyítási eszközök közé tartozik. A jelen ügyben a nyilatkozatot tanúnyilatkozat formájában tették, az Angliában és Walesben alkalmazandó polgári perrendtartás szabályaink megfelelően, írásban. Egyébiránt a Törvényszék megállapította, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – a korábbi védjegy tényleges használatának igazolása kötelezett fél egyik vezetői feladatokkal megbízott alkalmazottja tesz a 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti nyilatkozatot, annak csak akkor tulajdonítható bizonyító erő, ha azt más bizonyítékok is alátámasztják, amint a jelen esetben is.


( 1 ) A kilépési megállapodást a tanácskozás lezárásakor még nem fogadták el véglegesen.

( 2 ) A közösségi védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o., helyesbítés: HL 2017, L 142., 107. o.) (helyébe lépett: az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 42. cikkének (3) bekezdése értelmében.

( 3 ) Jelenleg a 2017/1001 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének f) pontja.

Top