T‑280/18. sz. ügy

ABLV Bank AS

kontra

Egységes Szanálási Testület

A Törvényszék ítélete (kibővített tizedik tanács), 2022. július 6.

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Valamely intézmény fizetésképtelensége vagy valószínűleg fizetésképtelenné válása esetén lefolytatandó szanálási eljárás – Az ESZT arra vonatkozó határozata, hogy nem fogad el szanálási programot – Megsemmisítés iránti kereset – Sérelmet okozó aktus – Az eljáráshoz fűződő érdek – Kereshetőségi jog – Részleges elfogadhatóság – A 806/2014/EU rendelet 18. cikke – Az aktus kibocsátójának hatásköre – A meghallgatáshoz való jog – Indokolási kötelezettség – Arányosság – Egyenlő bánásmód”

1. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A hatékony jogorvoslathoz való jog – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) arra vonatkozó határozata, hogy elfogad vagy sem szanálási programot – Bennfoglaltság

   (EUSZM 263. cikk; Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, és 86. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 30–36. pont)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) arra vonatkozó határozata, hogy elfogad vagy sem szanálási programot – Az említett határozat által a hitelintézet részvényeseinek jogi helyzetére gyakorolt joghatások esetlegesen közvetlen jellegének a meghatározása – A részvényeseknek az osztalékfizetéshez és e hitelintézet irányításában való részvételhez való joga érintettségének hiánya – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

   (lásd: 39., 41–45. pont)

3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) arra vonatkozó határozata, hogy elfogad vagy sem szanálási programot – Az említett határozat által a hitelintézet részvényeseinek jogi helyzetére gyakorolt joghatások esetlegesen közvetlen jellegének a meghatározása – Tisztán automatikus jellegű végrehajtás – Elfogadhatóság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk)

   (lásd: 47., 48., 50–52. pont)

4. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Szanálási program elfogadása – Feltételek – Az érintett szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának Egységes Szanálási Testület (ESZT) általi értékelésének előzetes sine qua non feltétele – Az Európai Központi Bank (EKB) következtetésére alapított értékelés – Megengedhetőség

   (806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk)

   (lásd: 47., 48., 57. pont)

5. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Feltételek – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) arra vonatkozó határozata, hogy elfogad vagy sem szanálási programot – Az érintett szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának értékelése – A szanálási eljárás megindításának sine qua non feltétele – E szervezet ahhoz fűződő jogos érdeke, hogy ne képezze a fizetésképtelenségét vagy valószínűleg fizetésképtelenné válását megállapító értékelés tárgyát – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk)

   (lásd: 54., 57–60. pont)

6. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Egységes Szanálási Testület (ESZT) – Hatáskör – Szanálási program elfogadásáról vagy annak mellőzéséről szóló határozat – Ilyen határozatnak az érintett szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának az Európai Központi Bank (EKB) általi értékelését követő meghozatalára irányuló kötelezettség

   (806/2014 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 18. cikk, (1) bekezdés; 2014/59 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 82. cikk, (2) bekezdés)

   (lásd: 81–83. pont)

7. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – A szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat – Feltételek – Az érintett szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának értékelése – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) és az Európai Központi Bank (EKB) elkülönülő funkciói – Megosztott hatáskör, mindemellett az EKB elsődleges, még ha nem is kizárólagos szerepe

   (806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés)

   (lásd: 105., 106., 108. pont)

8. Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – Szanálási eljárás – A meghallgatáshoz való jog – Terjedelem – Az Európai Központi Bank (EKB) és az Egységes Szanálási Testület (ESZT) által együttesen és egymás után lefolytatott eljárás – Összetett közigazgatási eljárás – A szanálási program elfogadásáról vagy annak mellőzéséről szóló határozattal érintett szervezetnek e két szerv mindegyike által az eljárás minden egyes szakaszában való meghallgatására irányuló kötelezettség – Hiány

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont; 806/2014 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk)

   (lásd: 156–163., 165. pont)

Összefoglalás

A felperes, az ABLV Bank AS Lettországban székhellyel rendelkező hitelintézet, és az ABLV‑csoport anyavállalata. Az ABLV Bank Luxembourg SA egy Luxemburgban székhellyel rendelkező hitelintézet és az ABLV‑csoport egyik leányvállalata, amelynek a felperes az egyetlen részvényese. E két hitelintézetet „jelentős szervezetnek” minősítették, és ezen az alapon az egységes felügyeleti mechanizmus (EFM) keretében az Európai Beruházási Bank (EKB) felügyelete alá tartoztak. ( 1 )

2018. február 13‑án a United States Department of the Treasury (Egyesült Államok pénzügyminisztériuma, Amerikai Egyesült Államok) olyan intézkedéstervezetet jelentett be, amelynek keretében a felperest a pénzmosás szempontjából jelentős veszélyt jelentő intézményként tervezték megjelölni. E bejelentést követően a felperes a továbbiakban nem tudott dollárban kifizetéseket teljesíteni, és jelentős mértékű betétkivonással szembesült. Az EKB így azzal bízta meg a Finanšu un kapitāla tirgus komisiját (lett pénz‑ és tőkepiaci bizottság, Lettország), hogy írjon elő moratóriumot annak érdekében, hogy a felperes stabilizálhassa helyzetét. 2018. február 23‑án az EKB megállapította, hogy a felperes fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik. A felperest, illetve az ABLV Luxembourgot érintő, 2018. február 23‑i két határozatában az Egységes Szanálási Testület (ESZT) – megismételve az EKB következtetését – mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy tekintetükben nem szükséges közérdekből szanálási intézkedést hozni. ( 2 )

A Törvényszék, amelynél e két határozattal szemben keresetet indítottak, első alkalommal határoz az ESZT olyan határozatáról, hogy nem fogad el szanálási programot, és a Törvényszék úgy dönt, hogy a keresetet teljes egészében elutasítja.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék elsőként az ESZT által felhozott, a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogásokat vizsgálja meg.

Először is a Bíróság ítélkezési gyakorlatára ( 3 ) tekintettel megállapítja, hogy megtámadható jogi aktusnak minősül az a határozat, amelynek értelmében valamely hitelintézet tekintetében nem fogadnak el szanálási programot. Mivel ugyanis ezen eszközök közül néhány lehetővé teheti a felperes számára, hogy tevékenységeinek egy részét fenntartsa, az ilyen határozat olyan kötelező joghatásokat vált ki, amelyek érinthetik az érdekeit. E minősítés ezenkívül lehetővé teszi a hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását.

Másodszor a Törvényszék az ABLV Luxembourgra vonatkozó határozattal szembeni keresetet a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt mint elfogadhatatlant elutasítja. E határozat ugyanis kizárólag a címzettjének, az ABLV Luxembourgnak a jogi helyzetére gyakorol közvetlen hatást. E határozat felperesre gyakorolt negatív hatása gazdasági, nem pedig jogi jellegű, mivel a részvényesek osztalékfizetéshez és irányításban való részvételhez való joga változatlan marad.

A felperesre vonatkozó határozatot illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes rendelkezik kereshetőségi joggal e határozattal szemben, mivel az közvetlen hatást gyakorol helyzetére. Az ESZT‑nek az EKB által végzett értékelésen alapuló azon következtetése, amely szerint a felperes fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, ugyanis a szanálási intézkedés elfogadásának mellőzéséről szóló határozat meghozatalának szükséges alapja. Egyébiránt e határozat semmilyen mérlegelési jogkört nem hagy a végrehajtásával megbízott nemzeti szabályozó hatóság számára, mivel e végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és kizárólag az uniós szabályozás alapján történik.

Harmadszor, a Törvényszék kimondja, hogy a felperesnek érdeke fűződik az e határozattal szembeni eljáráshoz. Ha ugyanis arra a következtetésre jutna, hogy a felperes fizetésképtelenségének vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának EKB által végzett, az ESZT által átvett értékelése téves volt, az ilyen határozat elfogadásához vezető eljárást nem kellett volna a felperessel szemben megindítani. Ezenkívül a banki tevékenységeinek gyakorlása érdekében az érintett szervezetnek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy ne legyen ilyen értékelés tárgya.

Egy második lépésben a Törvényszék elutasítja a felperes által az ügy érdemére vonatkozóan felhozott valamennyi jogalapot.

Különösen, a Törvényszék először is megjegyzi, hogy a felperes tévesen rója fel az ESZT‑nek, hogy kizárólag az EKB által a fizetésképtelenségre vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásra vonatkozóan végzett értékelésre támaszkodott anélkül, hogy elvégezte volna saját vizsgálatát. E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy kétségtelen, hogy az ESZT‑t nem köti az EKB ezen értékelése, és semmi nem utal arra, hogy e tekintetben ne lenne mérlegelési jogköre. Mindazonáltal az ESZM‑rendelet ( 4 ) még ha nem is kizárólagos, de elsőbbségi szerepet ruház az EKB‑ra, mivel a felügyelő hatóságként rendelkezésére álló szakértelmére tekintettel ezen intézmény van a legjobb helyzetben ilyen értékelés elvégzésére.

Másodszor a Törvényszék megjegyzi, hogy az EKB értékelései, amelyeket az ESZT átvett, vagyis egyrészt a felperes rendelkezésére álló kiegyensúlyozó kapacitásra, másrészt a felperes fizetőképességére vagy fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelések nem tartalmaztak nyilvánvaló hibát. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az EKB a jelen ügy körülményei között, amelyet a betéteknek a hitelintézet és az ügyfelei közötti bizalomvesztést követő tömeges kivonása jellemez, észszerűen kisebb jelentőséget tulajdoníthatott a felperes fedezeti rátájának és tőkeerejének, és támaszkodhatott különösen a pénzeszközök azonnali rendelkezésre állására. Következésképpen a Törvényszék megállapítja, hogy az ESZT rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre tekintettel az ESZT nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapította meg, hogy a felperes fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik.

Harmadszor, a Törvényszék azon a véleményen van, hogy az ESZT téves jogalkalmazás nélkül támaszkodott a felperes fizetésképtelenségének vagy valószínűleg fizetésképtelenné válásának EKB általi értékelésére annak ellenőrzése érdekében, hogy semmilyen észszerű kilátás nem áll fenn arra vonatkozóan, hogy más alternatív intézkedések észszerű határidőn belül megakadályozhatják a fizetésképtelenségét. Ugyanis, bár az ilyen intézkedések vizsgálata elkülönül az említett értékeléstől, nem vitatott, hogy a jelen ügyben az EKB az említett vizsgálatot ezen értékelésbe foglalta.

Negyedszer, a Törvényszék elveti a felperes meghallgatáshoz való jogának bármiféle megsértését. Kimondja ugyanis, hogy a szóban forgó összetett közigazgatási eljárás jellegére tekintettel, amely eljárást az EKB és az ESZT közösen és egymást követően folytatta le, nem követelmény, hogy az érintett szervezetet e két szerv mindegyike külön‑külön az eljárás minden egyes szakaszában meghallgassa. Márpedig a jelen ügyben az EKB több alkalommal meghallgatta a felperest, tehát lehetővé tette számára, hogy kifejtse véleményét, így az ESZT teljes mértékben ismerte a felperes érveit azon határozat elfogadásakor, amelyben átvette az EKB értékelését.

( 1 ) Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15–i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) alapján.

( 2 ) A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.; a továbbiakban: ESZM‑rendelet) 18. cikke értelmében.

( 3 ) 2021. május 6‑iABLV Bank és társai kontra EKB ítélet (C‑551/19 P és C 552/19 P, EU:C:2021:369).

( 4 ) Az ESZM‑rendelet 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdése.