C‑831/18. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

RQ

 A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2020. június 18.

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) főigazgatója – Bírósági eljárás alóli mentesség – Mentesség felfüggesztéséről szóló határozat – Sérelmet okozó aktus – Védelemhez való jog”

1.        Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – Elfogadhatatlanság – Az uniós jog Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság

(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont és 169. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 42., 43., 62. és 63. pont)

2.        Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Valamely tisztviselő vagy alkalmazott mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – Bennfoglaltság

(Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 11. cikk, a) pont; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk)

(lásd: 44–52. pont)

3.        Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás mellékes részével szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap – Elutasítás

(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

(lásd: 53. pont)

4.        Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A megfelelő ügyintézéshez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Valamely tisztviselő mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – A tisztviselő előzetes meghallgatásának a nemzeti hatóságok által hivatkozott vizsgálat titkosságára tekintettel történő elmaradása – Megengedhetőség – Feltételek – A vizsgálat titkosságához kapcsolódó, illetve a meghallgatáshoz való joghoz kapcsolódó követelmények egymással szembeni mérlegelése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont, és 52. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 64–82. pont)

5.        Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Az érintettnek a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőző meghallgatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Valamely tisztviselő mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – A tisztviselő előzetes meghallgatásának a nemzeti hatóságok által hivatkozott vizsgálat titkosságára tekintettel történő elmaradása – Megengedhetőség – Feltételek – A vizsgálat titkosságához kapcsolódó, illetve a meghallgatáshoz való joghoz kapcsolódó követelmények egymással szembeni mérlegelése – Az uniós intézmények arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a nemzeti hatóságoktól beszerezzék azokat az információkat, amelyekkel igazolható az előzetes meghallgatás elmaradása – A lojális együttműködés kötelezettsége

(EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 94–102. pont)

6.        Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Az érintettnek a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőző meghallgatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Valamely tisztviselő mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – A tisztviselő meghallgatáshoz való jogának megsértése – Következmények – Az érintett határozat megsemmisítése – Feltételek – Annak lehetősége, hogy az igazgatási eljárás az említett jogsértés hiányában szolgálati érdekhez kapcsolódó megfontolások miatt eltérő eredményhez vezet

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 105–117. pont)

Összefoglaló

A Bizottság kontra RQ ítéletében (C‑831/18 P) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék 2018. október 24‑i RQ kontra Bizottság ítéletét,(1) amely ítéletben a Törvényszék helyt adott az RQ, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi főigazgatója által a bírósági eljárás alóli mentességének felfüggesztéséről szóló, 2016. március 2‑i C(2016) 1449 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetnek. A Bíróság visszautalta a Törvényszék elé az ügyet azon részében, amelyben a jogvita érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg.

2012‑ben egy dohánytermékgyártó panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben súlyos állítások szerepeltek a Bizottság egyik tagjának korrupció kísérletében való érintettségével kapcsolatban. Az OLAF, amelynek akkoriban RQ volt a főigazgatója, igazgatási vizsgálatot indított, és további bizonyítékok beszerzése érdekében felkért egy tanút arra, hogy folytasson telefonbeszélgetést egy olyan személlyel, aki az állítólagos korrupció kísérletében állítólag érintett. Ezt a telefonbeszélgetést az OLAF helyiségeiben, RQ beleegyezésével és jelenlétében, mobiltelefont használva bonyolították le. Az igazgatási vizsgálat befejezését követően egy belga bíróságon büntető feljelentést tettek, amelyben többek között telefonlehallgatások jogellenességére hivatkoztak. A feljelentés kivizsgálásának lehetővé tétele érdekében az illetékes belga vizsgálóbíró arra kérte a Bizottságot, hogy RQ mentességét gyanúsítotti kihallgatása érdekében függessze fel. Miután a Bizottság helyt adott ennek a kérelemnek, RQ keresetet indított a bírósági eljárás alóli mentessége felfüggesztéséről szóló határozat megsemmisítése iránt. A Törvényszék helyt adott ennek a keresetnek azzal az indokkal, hogy a Bizottság megsértette RQ meghallgatáshoz való jogát, és nem zárható ki teljesen, hogy e jogsértés hiányában a megtámadott határozatnak eltérő lehetett volna a tartalma.

A Bizottság által benyújtott fellebbezés alapján a Bíróság először is megerősítette, hogy a tisztviselő mentességének felfüggesztéséről szóló határozat az Európai Unió tisztviselőire vonatkozó személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak minősül, amely az uniós bíróságok előtt keresettel megtámadható. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a tisztviselő számára a 7. jegyzőkönyv(2) 11. cikkének a) pontjában előírt, bírósági eljárás alóli mentesség által biztosított védelem megszüntetése révén a mentesség felfüggesztéséről szóló határozat olyan, tagállami közjog által előírt intézkedéseknek teszi ki a tisztviselőt, mint például a fogva tartás és a bírósági eljárás megindítása. Az a tény, hogy a tisztviselők számára biztosított kiváltságokat és mentességeket kizárólag az Unió érdekében kell biztosítani, semmit nem változtat azon a megállapításon, hogy az uniós tisztviselő mentességét felfüggesztő határozat jelentősen módosítja a tisztviselő helyzetét, megfosztva őt a mentesség kedvezményétől, következésképpen pedig neki sérelmet okozó aktusnak minősül.

A Bíróság, miután emlékeztetett arra, hogy a meghallgatáshoz való jog nemcsak az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. és 48. cikkében szerepel, hanem a Charta 41. cikkében is, megerősítette, hogy a Bizottság köteles volt meghallgatni RQ‑t a bírósági eljárás alóli mentessége felfüggesztéséről szóló határozat meghozatala előtt, még akkor is, ha ez a tisztviselői mentesség kizárólag az Unió érdekeinek védelmét szolgálja. Ez utóbbi körülmény ugyanis, noha korlátozhatja azon érvek körét, amelyekre az érintett tisztviselő érvényesen hivatkozhat a mentessége felfüggesztése ellenében, nem igazolhatja azt a tényt, hogy a tisztviselőt egyáltalán nem hallgatják meg a mentessége felfüggesztése előtt.

A Chartában biztosított jogok, így például a meghallgatáshoz való jog lehetséges korlátozásával kapcsolatban a Bíróság emlékeztetett rá, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azok gyakorlása csak a törvény által és a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. E rendelkezés továbbá megköveteli, hogy az arányosság elvére figyelemmel a korlátozás szükséges legyen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja.

A Bíróság e tekintetben hangsúlyozta, hogy még ha az RQ‑éhoz hasonló esetben a mentessége felfüggesztéséről szóló határozat meghozatala előtti meghallgatás elmaradása igazolható is a belga büntetőeljárási törvény alapján a vizsgálat titkosságával, az ilyen igazolást kivételes esetekre kell fenntartani. Nem vélelmezhető ugyanis, hogy minden büntetőeljárásban automatikusan felmerül annak veszélye, hogy az érintett személyek megpróbálják eltüntetni a nyomokat és a bizonyítékokat, vagy egymás között csalárd módon egyeztetni próbálnak, ami alapján indokolt, hogy előzetesen ne tájékoztassák őket a velük szemben folytatott vizsgálatról. Ebből az következik, hogy a Törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottságnak az RQ mentességének az előzetes meghallgatása nélkül történő felfüggesztését igazoló kivételes eset fennállásának megállapítása előtt az érintett nemzeti hatóságokkal való lojális együttműködés elvét tiszteletben tartva olyan intézkedéseket kellett volna tennie, amelyek a lehető legnagyobb mértékben lehetővé teszik a meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartását, ugyanakkor nem veszélyeztetik a vizsgálat titkosságával védeni kívánt érdekeket.

A Törvényszék akkor sem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az, hogy a vitatott határozat meghozatala előtt RQ‑t nem hallgatták meg, meghaladja a vizsgálat titkosságának biztosításában álló cél eléréséhez szükséges mértéket, következésképpen nem tartották tiszteletben a meghallgatáshoz való jog lényeges tartalmát. A Bíróság e tekintetben megerősítette többek között azt, hogy az RQ‑éhoz hasonló esetben a Bizottság a meghallgatáshoz való jog súlyos megsértésének igazolásához köteles megfelelő bizonyítékokat beszerezni a nemzeti hatóságoktól. Ennek megtétele jellegénél fogva nem jár az érintett tagállam eljárásába való beavatkozással, amelyre az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködési kötelezettség vonatkozik.

Az RQ meghallgatáshoz való jogának megsértéséhez fűződő jogi következményeket illetően a Bíróság azonban emlékeztetett arra, hogy a védelemhez való jog megsértése csak akkor vonja maga után a szóban forgó közigazgatási eljárás végén hozott határozat megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában ez az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna. Annak megítélése szempontjából, hogy RQ meghallgatáshoz való jogának megsértése milyen hatással volt a bírósági eljárás alóli mentességének felfüggesztéséről szóló határozat jogszerűségére, kizárólag a szolgálati érdekhez kapcsolódó megfontolásoknak van jelentősége. RQ‑nak ezért azt kellett volna bizonyítania, hogy nem zárható ki teljesen, hogy a Bizottság határozatának eltérő lett volna a tartalma, ha szolgálati érdekkel kapcsolatos érvekre és bizonyítékokra hivatkozhatott volna. Márpedig mivel RQ nem terjesztett a Törvényszék elé érveket ennek bizonyítására, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy RQ meghallgatáshoz való jogának megsértése indokolja a bírósági eljárás alóli mentessége felfüggesztéséről szóló határozat megsemmisítését.

1      A Törvényszék 2018. október 24‑i RQ kontra Bizottság ítélete (T‑29/17, EU:T:2018:717).

2      Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv (HL 2010. C 83., 266. o.).