C‑104/18. P. sz. ügy

Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret AŞ

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2019. szeptember 12.

„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – 207/2009/EK rendelet – Feltétlen törlési okok – Az 52. cikk (1) bekezdésének b) pontja – A védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműség”

1. Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – A rosszhiszeműség fogalma – Terjedelem

   (207/2009 tanácsi rendelet, 52. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

   (lásd: 45., 46. pont)

2. Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – Értékelési szempontok – Az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállása bizonyításának szükségessége– Kizártság

   (207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont, (2) és (5) bekezdés, 52. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és 53. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

   (lásd: 51–54., 56. pont)

Összefoglalás

A 2019. szeptember 12‑én kihirdetett Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO (C‑104/18 P) ítéletben a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét, ( 1 ) és pontosította az európai uniós védjegybejelentés során tanúsított „rosszhiszeműség” fogalmát.

Nadal Esteban és a Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret nevű vállalkozás, amely a KOTON ábrás védjegyek jogosultja, 2004‑ig kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn. 2011. április 25‑én N. Esteban a Nizzai Megállapodás szerinti 25., 35. és 39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában kérte a STYLO & KOTON ábrás megjelölés európai uniós védjegyként való lajstromozását. ( 2 ) Azt követően, hogy részben helyt adtak a Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret által benyújtott felszólalásnak, amely a 18., 25. és 35. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott KOTON védjegyeken alapult, a STYLO & KOTON védjegyet a 39. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében lajstromozták. A Koton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret ezért törlési kérelmet nyújtott be a 207/2009 rendelet ( 3 ) 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, amelynek értelmében feltétlen kizáró oknak minősül a bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége.

A Törvényszék helybenhagyta az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) a törlési kérelmet elutasító határozatát, és megállapította, hogy ez esetben nem lehetett a rosszhiszeműséget megállapítani, mivel a védjegy árujegyzékében szereplő áruk vagy szolgáltatások között nem állt fenn az összetéveszthetőséghez vezető azonosság és hasonlóság sem. A fellebbezés ügyében eljáró Bíróságnak a „rosszhiszeműség” fogalmát kellett pontosítania.

Legelőször is a Bíróság rámutatott arra, hogy az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint a „rosszhiszeműség” fogalma tisztességtelen szándékot vagy gondolkodásmódot feltételez, e fogalmat ezenkívül a védjegyjogi összefüggésben, azaz a gazdasági tevékenység körében kell értelmezni. Az európai uniós védjegyre vonatkozó szabályok célja többek között az, hogy hozzájáruljanak az Unióban a torzulásmentes verseny rendszeréhez, amelyben a vállalkozásoknak – ahhoz, hogy vásárlóikat áruik vagy szolgáltatásaik minősége révén meg tudják tartani – lehetőségük kell, hogy legyen olyan megjelölések lajstromoztatására, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztessék ezen árukat vagy szolgáltatásokat a máshonnan származóktól. A Bíróság következésképpen megállapította, hogy rosszhiszeműség miatt törölni kell a védjegyet, ha a releváns és egybehangzó bizonyítékokból kitűnik, hogy a védjegyjogosult az e védjegy lajstromozása iránti kérelmet nem a versenyben való tisztességes részvétel céljából, hanem azzal a szándékkal nyújtotta be, hogy az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban álló módon megsértse harmadik személyek érdekeit, vagy azzal a szándékkal, hogy – adott esetben nem is egy konkrét harmadik személyre vonatkoztatva – a védjegy funkcióitól, többek között az alapvető származásjelző funkciótól eltérő cél érdekében szerezzen kizárólagos jogot.

A Bíróság ezt követően megállapította, hogy a 2009. június 11‑iChocoladefabriken Lindt & Sprüngli ítéletből (C‑529/07, EU:C:2009:361) nem következik az, hogy csak olyan esetben állapítható meg a rosszhiszeműség, amikor egy harmadik személy a belső piacon azonos vagy hasonló megjelölést használ azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában, amely a lajstromoztatni kért megjelöléssel összetéveszthető. Előfordulhatnak ugyanis olyan esetek, amelyekben a védjegy lajstromozása iránti kérelem annak ellenére rosszhiszeműen benyújtottnak tekinthető, hogy e bejelentés időpontjában nem használt harmadik személy azonos vagy hasonló megjelölést a belső piacon azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában. A 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított törlési kérelem esetén egyáltalán nem követelmény, hogy a bejelentő azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában legyen egy korábbi védjegy jogosultja. Abban az esetben továbbá, ha bebizonyosodik, hogy a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában valamely harmadik személy legalább egy tagállamban a vitatott védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használt, nem feltétlenül szükséges bizonyítani, hogy e megjelölések a vásárlóközönség számára összetéveszthetők. Amennyiben nem áll fenn az összetévesztés veszélye a harmadik személy által használt megjelölés és a vitatott védjegy között, vagy ha harmadik személy nem használ a vitatott védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést, más ténybeli körülmények minősülhetnek adott esetben a bejelentő rosszhiszeműségét bizonyító releváns és egybehangzó valószínűsítő körülménynek.

A Bíróság végül megállapította, hogy a Törvényszék az átfogó értékelése során nem vette figyelembe a védjegybejelentés benyújtásakor fennálló összes releváns ténybeli körülményt, jóllehet ez az időpont volt a meghatározó. Mivel N. Esteban a védjegy teljes egészében történő törlését kérte, a kérelmet az akkor fennálló szándékát értékelve kellett volna megvizsgálni, amikor e védjegy lajstromozását kérte. Következésképpen a Bíróság hatályon kívül helyezte a megtámadott ítéletet.

( 1 ) A Törvényszék 2017. november 30‑iKoton Mağazacilik Tekstil Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO – Nadal Esteban (STILO & KOTON) ítélete (T‑687/16, EU:T:2017:853).

( 2 ) A védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás.

( 3 ) A[z európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.).