T‑29/17. sz. ügy

RQ

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Az OLAF főigazgatója – A felperes bírósági eljárás alóli mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – Perfüggőség – Sérelmet okozó aktus – Indokolási kötelezettség – Segítségnyújtási és gondoskodási kötelezettség – Jogos bizalom – Védelemhez való jog”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített hetedik tanács), 2018. október 24.

1. Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Valamely tisztviselő vagy alkalmazott mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – Bennfoglaltság

   (Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 11. cikk; a tisztviselők személyzeti szabályzata, 90. és 91. cikk)

2. Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A megfelelő ügyintézéshez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Valamely tisztviselő mentességének felfüggesztéséről szóló határozat – A vizsgálatnak a nemzeti hatóságok által hivatkozott titkossága – A vizsgálat titkosságához kapcsolódó, illetve a meghallgatáshoz való joghoz kapcsolódó követelmények egymással szembeni mérlegelése

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

1.  Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 11. cikkében előírt, bírósági eljárás alóli mentesség védelmet nyújt a tisztviselők és alkalmazottak számára a hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében a tagállami hatóságok eljárásával szemben. Így a tisztviselő vagy alkalmazott mentességét felfüggesztő határozat módosítja e személy jogi helyzetét, pusztán azáltal, hogy ezt a védelmet felfüggeszti, mivel személyes jogállását újra a tagállamok általános jogának rendeli alá, és ezáltal – anélkül hogy bármilyen köztes jogszabály szükséges lenne – alkalmazhatóvá teszi velük szemben az e jog által előírt intézkedéseket, többek között a fogva tartást és a bírósági eljárás megindítását.

   A nemzeti hatóságok arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy a mentesség felfüggesztése után folytatják vagy megszüntetik a tisztviselővel vagy alkalmazottal szemben indult büntetőeljárást, nem befolyásolja a tisztviselő vagy alkalmazott jogi helyzetének közvetlen érintettségét, mivel a mentességet felfüggesztő határozat joghatásai a tisztviselői vagy alkalmazotti mivolta alapján őt megillető védelem megszüntetésére korlátozódnak, és nem tesznek szükségessé semmilyen kiegészítő végrehajtási intézkedést.

   Következésképpen a Bizottságnak az érintett bírósági eljárás alóli mentességének felfüggesztéséről szóló határozata az érintett számára sérelmet okozó aktusnak minősül.

   (lásd: 38–40. pont)

2.  A Charta 52. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által és a szóban forgó alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Továbbá, az arányosság elvének megfelelően, ez a korlátozás csak akkor lehetséges, ha az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálja.

   A vizsgálatok titkossága az azt előíró tagállamokban olyan közrendi elv, amelynek nemcsak az a célja, hogy védje a nyomozást, és megakadályozza a csalárd összejátszásokat vagy a bizonyítékok és valószínűsítő körülmények eltitkolására irányuló kísérleteket, hanem egyúttal az is, hogy védelemben részesítse azon gyanúsítottakat vagy eljárás alá vont személyeket, akiknek a bűnösségét nem állapították meg. Ezért az érintett személy meghallgatásának elmaradását objektíve igazolhatja a vizsgálatok titkossága, amelynek részletes szabályairól a törvény rendelkezik, amennyiben ez szükségesnek és arányosnak tűnik az elérni kívánt célkitűzéshez, azaz a büntetőeljárás megfelelő lefolytatásához képest.

   Minthogy az intézmény a sérelmet okozó aktus elfogadásakor köteles tiszteletben tartani a meghallgatáshoz való jogot, körültekintően meg kell vizsgálnia, hogy miként egyeztethető össze az érintett személy e jogának tiszteletben tartása a nemzeti hatóságok által hivatkozott jogszerű megfontolásokkal. E mérlegelés útján biztosítható egyidejűleg a 7. jegyzőkönyv 17. cikkének második bekezdésével összhangban az uniós jogrend által az Unió tisztviselői és alkalmazottai számára biztosított jogoknak, és következésképpen az Unió érdekeinek a védelme, illetve a nemzeti büntetőeljárások hatékony és zökkenőmentes lebonyolítása, a lojális együttműködés elvének tiszteletben tartása mellett.

   A jelen ügyben az, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt nem hallgatták meg az érintettet, meghaladja a vizsgálatok titkosságának biztosításában álló cél eléréséhez szükséges mértéket, és ezért nem tartja tiszteletben az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában rögzített, meghallgatáshoz való jog lényeges tartalmát.

   (lásd: 56., 59., 60., 67., 74. pont)