C‑36/17. sz. ügy

Daher Muse Ahmed

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Verwaltungsgericht Minden [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – 604/2013/EU rendelet – Harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása – Harmadik ország kiegészítő védelmi jogállással rendelkező állampolgára által benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelem – A visszavételi eljárás alkalmazhatósága”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (harmadik tanács), 2017. április 5.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013 rendelet – Visszavételi eljárás – Hatály – Harmadik ország olyan állampolgára által valamely tagállamnál benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem, aki egy másik tagállamban kiegészítő védelmi jogállással rendelkezik – Kizártság

(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, (1) bekezdés, b)–d) pont, és 23. cikk, (1) bekezdés)

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a visszavétel iránti kérelem benyújtását – közvetlenül vagy közvetve – szabályozó rendelkezései és elvei nem alkalmazandók olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, amelyben a harmadik országbeli állampolgár azután nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet valamely tagállamban, miután egy másik tagállam kiegészítő védelemben részesítette őt.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy e szabályok, amelyek annak biztosításával adnak keretet az e rendeletben előírt visszavételi eljárás lefolytatásának, hogy a visszavétel iránti kérelmet észszerű időben nyújtják be, jellegüknél fogva csak olyan helyzetekre alkalmazandók, amelyekben az ilyen eljárás főszabály szerint az említett rendelet alapján érvényesen megindítható. Az említett rendelet 23. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy ilyen helyzetekben a visszavételi eljárás csak az ugyanezen rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontja szerinti személy átadására irányulhat. E három utóbbi rendelkezés olyan kérelmezőre irányul, akinek a kérelme még elbírálás alatt áll, illetve egy harmadik ország olyan állampolgára, vagy egy olyan hontalan személy, aki a vizsgálat során visszavonta kérelmét, illetve olyan harmadik országbeli állampolgár, vagy hontalan személy, akinek kérelmét visszautasították.

E tekintetben nyilvánvalóan rá kell mutatni, hogy a 604/2013 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontja nem jelöli meg pontosan, hogy a visszautasított „kérelem”, amelyre hivatkozik, nemzetközi védelem iránti kérelem‑e, vagy szorosabb értelemben vett menedékjog iránti kérelem. Márpedig, ha e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az a menedékjog iránti kérelem visszautasítására hivatkozik, az esetleg alkalmazható a kiegészítő védelmi jogállással rendelkező harmadik országbeli állampolgárra is, mivel a 2013/32 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében e jogállás csak azt követően biztosítható, hogy megállapították, hogy a kérelmező nem teljesíti a menekült jogállás nyújtásának feltételeit. Az 604/2013 rendelet 18. cikke (1) bekezdése d) pontjának ezt az értelmezését ugyanakkor nem lehet elfogadni.

Következésképpen a 604/2013 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontjával együttesen értelmezett 23. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy valamely tagállam nem kereshet meg érvényesen egy másik tagállamot annak érdekében, hogy az az e rendelet által meghatározott eljárásban visszavegyen egy olyan harmadik országbeli állampolgárt, mint aki az alapügyben szerepel, aki ezen első tagállamban nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet, miután e második tagállam kiegészítő védelemben részesítette őt.

(vö. 25., 27., 28., 30–32., 41., 42. pont és a rendelkező rész)