C–312/17. sz. ügy

Surjit Singh Bedi

kontra

Bundesrepublik Deutschland
és
Bundesrepublik Deutschland in Prozessstandschaft für das Vereinigte Königreich von Großbritannien und Nordirland

(a Landesarbeitsgericht Hamm [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – A 2. cikk (2) bekezdése – Minden, fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A szociális biztonságról szóló kollektív szerződés – A Németországban állomásozó szövetséges erők egykori polgári alkalmazottai számára folyósított átmeneti kiegészítő támogatás – E támogatás fizetésének megszüntetése, amennyiben az érintett teljesíti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer alapján a fogyatékossággal élő személyeknek biztosított előrehozott öregségi nyugdíjban részesüljön”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. szeptember 19.

Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – A fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – A munkahelyét elvesztett munkavállalónak a megfelelő megélhetése biztosításának céljából járó átmeneti kiegészítő támogatás – E támogatás fizetésének megszüntetése, amikor az érintett teljesíti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer alapján a fogyatékossággal élő személyeknek biztosított előrehozott öregségi nyugdíjban részesüljön – Fogyatékosságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés – A fogyatékossággal élő személyeket érintő fokozott kockázat figyelembevételének elmaradása – A szociálpolitikai célok megvalósításához szükséges határ túllépése – Megengedhetetlenség

(2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés)

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapügyhöz hasonló ügyben azzal ellentétesek az olyan, kollektív szerződésben szereplő rendelkezések, amelyek előírják, hogy a munkahelyét elvesztett munkavállalónak, megfelelő megélhetése biztosításának céljából, a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer szerinti öregségi nyugdíjra való jogosultsága eléréséig járó átmeneti kiegészítő támogatás folyósítása megszűnik, amikor e munkavállaló teljesíti az ahhoz előírt feltételeket, hogy e rendszer alapján a súlyos fogyatékossággal élő személyek előrehozott öregségi nyugdíjában részesüljön.

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy egy, az alapügyhöz hasonló ügyben a TV SozSich 8. §‑a (1) bekezdése c) pontjának jogkövetkezménye az, hogy egy súlyos fogyatékossággal élő munkavállaló jövedelme abban az időszakban, amelyben előrehozott öregségi nyugdíjban részesül, alacsonyabb egy nem fogyatékossággal élő munkavállaló jövedelménél. Úgy tűnik tehát, hogy az e rendelkezés szerinti szabály hátrányos helyzetbe hozhatja a fogyatékos munkavállalókat, és így a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogyatékosságon alapuló közvetett eltérő bánásmódot eredményezhet.

Hozzá kell tenni, hogy a súlyos fogyatékossággal élő személyeknek különleges szükségleteik vannak mind az állapotuk miatt szükséges védelemmel kapcsolatban, mind annak szükségességével kapcsolatban, hogy ezen állapot esetleges súlyosbodásával számoljanak. Tekintetbe kell tehát venni, hogy a súlyos fogyatékossággal élő személyeknek fogyatékosságukból eredően fokozott pénzügyi szükségleteik lehetnek, és/vagy az életkor előrehaladtával e személyek pénzügyi szükségletei növekedhetnek (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑iOdar ítélet, C‑152/11, EU:C:2012:772, 69. pont).

Következésképpen a szociális partnerek, az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott jövőbeni kompenzációra és szakmai beilleszkedésük segítésére irányuló törvényes célokat követve, és szem előtt tartva mindeközben a korlátozott pénzügyi eszközök megfelelő megosztását, nem vettek figyelembe olyan releváns tényezőket, amelyek különösen a súlyos fogyatékossággal érintett munkavállalókra vonatkoznak.

(lásd: 53., 75., 76., 79. pont és rendelkező rész)