C–120/17. sz. ügy

Administratīvā rajona tiesa

kontra

Ministru kabinets

(a Latvijas Republikas Satversmes tiesa [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Vidékfejlesztési támogatás – 1257/1999/EK rendelet – 10–12. cikk – Korengedményes nyugdíjazási támogatás – A korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését előíró nemzeti szabályozás – Az Európai Bizottság által jóváhagyott szabályozás – Az álláspont későbbi módosulása – Bizalomvédelem”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2018. augusztus 7.

1. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az EMOGA általi finanszírozás – Vidékfejlesztési támogatás – A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás rendszere – 1257/1999 rendelet – A korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését lehetővé tevő nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség

   (1257/1999 tanácsi rendelet, 10–12. cikk)

2. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az EMOGA általi finanszírozás – Vidékfejlesztési támogatás – A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás rendszere – 1257/1999 rendelet – A korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését lehetővé tevő nemzeti szabályozás – A Bizottság által jóváhagyott szabályozás – Bizalomvédelem

   (1257/1999 tanácsi rendelet)

1.  Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint az egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet 10–12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkekkel ellentétes, ha a tagállamok azok végrehajtása során olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek lehetővé teszik az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését.

   Először is például e rendelet 11. cikke az (1) bekezdésében olyan feltételeket ír elő, amelyek mind az átruházó gazdálkodónak a személyéhez kötődnek.

   Másodszor az 1257/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, bár a korengedményes nyugdíjazási támogatás folyósítására vonatkozóan előírja a maximum tizenöt éves időtartamot, meghatároz egy második időbeli korlátot is, nevezetesen azt, hogy e folyósítás nem folytatódik az átruházó gazdálkodónak a hetvenötödik születésnapját követően. Ezáltal e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy az feltétlen jogot biztosít arra, hogy a támogatást tizenöt éves időtartamon át folyósítják. A rendelkezés ugyanis nemcsak e támogatás időben korlátozott jellegét hangsúlyozza, hanem a fortiori az is beleérthető, hogy az átruházó gazdálkodónak a halála e támogatás folyósításának véget vet.

   Harmadszor az 1257/1999 rendelet céljai szintén arra engednek következtetni, hogy a korengedményes nyugdíjazási támogatás nem örökölhető.

   Először is az említett rendelet 10. cikkének (1) bekezdése ugyanis meghatározza a korengedményes nyugdíjazási támogatásra vonatkozó intézkedés számos célját, melyek nevezetesen a következőkre irányulnak: jövedelem biztosítása azoknak az idősebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket, annak ösztönzése, hogy az említett idősebb gazdálkodók helyébe olyan gazdálkodók lépjenek, akik képesek szükség esetén javítani a fennmaradó mezőgazdasági üzem gazdasági életképességét, és a mezőgazdasági földterület átminősítése nem mezőgazdasági hasznosítású területté olyan esetben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítő feltételek mellett.

   A Bíróság továbbá e különböző célokból arra a következtetésre jutott, hogy az uniós jogalkotó ösztönözni kívánta a mezőgazdasági szektorban a korengedményes nyugdíjazást abból a célból, hogy javuljon a mezőgazdasági üzemek életképessége, és gazdasági motivációt kívánt biztosítani az idős gazdálkodók számára ahhoz, hogy a tevékenységgel korábban hagyjanak fel, olyan körülmények között, amelyek esetében általában ezt nem tennék, és az öregségi nyugdíj kiegészítése vagy a kiegészítő jövedelem csupán az egyik következménye az 1257/1999 rendelet alkalmazásának (lásd ebben az értelemben: 2016. július 7‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑210/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:529, 39. pont).

   Következésképpen egyrészt a korengedményes nyugdíjazási támogatást az átruházó gazdálkodónak olyan körülményekre tekintettel nyújtják, amelyek szigorúan a személyéhez kötődnek, és másrészt e támogatás meghatározó célja nem abban áll, hogy az átruházó jövedelmét kiegészítsék. Így az említett támogatás a személyhez kötődő jellegére tekintettel nem szállhat át az átruházó gazdálkodó örököseire e személy halála esetén.

   (lásd: 40–46. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A bizalomvédelem elvét úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, olyan nemzeti jogszabály, amely előírta a korengedményes nyugdíjazási támogatás öröklését, és amelyet az Európai Bizottság az 1257/1999 rendelettel összhangban állóként jóváhagyott, jogos bizalmat keletkeztetett az e támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei tekintetében, és az olyan megállapítás, mint amelyet az Európai Bizottság vidékfejlesztési szakbizottsága 2011. október 19‑i ülésének a jegyzőkönyve említ, és amely szerint az említett támogatás nem örökölhető, nem vetett véget e jogos bizalomnak.

   Márpedig amint azt a főtanácsnok az indítványának az 52. pontjában megállapította, a bizalom jogosságát el kell ismerni, ha az arra hivatkozó jogalany sajátos, védelemre érdemes helyzetben van, mint az alapügyben.

   A korengedményes nyugdíjazási támogatásban részesülő gazdálkodók örökösei ugyanis az örökösödési jogaikat egy olyan nemzeti rendeletre alapozták, amelynek a tartalmát a Bizottság 2004. július 30‑i határozata jóváhagyta, és amelyből nem tűnt ki egyértelműen, hogy e jóváhagyás ellenére e rendelet ellentétes az 1257/1999 rendelet 10–12. cikkével. Ezenfelül ezen örökösödési jogokat konkretizálták a korengedményes nyugdíjazási támogatás nyújtására vonatkozó megállapodások, amelyeket egy olyan szolgálat kötött meg, amely jogosult volt arra, hogy e támogatás nyújtására az állam nevében felelősséget vállaljon, nevezetesen a vidéktámogatási szolgálat, valamint olyan gazdálkodók, akik a mezőgazdasági üzemeiket a korengedményes nyugdíjazási támogatás ellenében átruházták, és az örökösök nem voltak e megállapodásokban részes felek. E körülmények között jogosnak tekinthető az az észszerű bizalom, amelyet ezen örökösök az örökösödési jogaik jogszerűségét illetően táplálhattak.

   (lásd: 63–65., 74. pont és a rendelkező rész 2. pontja)