C–2/17. sz. ügy

Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS)

kontra

Jesús Crespo Rey

(a Tribunal Superior de Justicia de Galicia [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 883/2004/EK rendelet – A XI. melléklet »Spanyolország« szakaszának 2. pontja – Öregségi nyugdíj – Számítási mód – Elméleti összeg – Figyelembe veendő járulékalap – Külön megállapodás – A járulékalap megválasztása – A munkavállalót a legalacsonyabb járulékalap szerinti járulékfizetésre kötelező nemzeti szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2018. június 28.

Nemzetközi megállapodások – A személyek szabad mozgásáról szóló EK–Svájc‑megállapodás – Egyenlő bánásmód – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – Öregséginyugdíj–biztosítás – Öregségi nyugdíj – Számítási mód – Elméleti összeg – Külön megállapodás – Figyelembe veendő járulékalap – A járulékalap megválasztása – A munkavállalót a legalacsonyabb járulékalap szerinti járulékfizetésre kötelező nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – A nemzeti bíróságok kötelezettségei

(a személyek szabad mozgásáról szóló EK–Svájc‑megállapodás; 883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, XI. melléklet)

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21‑én Luxembourgban aláírt megállapodást úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan nemzeti szabályozása, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, amely a szóban forgó tagállam társadalombiztosításával külön megállapodást kötő migráns munkavállalót arra kötelezi, hogy a legalacsonyabb járulékalap szerint fizessen járulékot, olyan módon, hogy a nyugdíja elméleti összegének kiszámítása során az említett tagállam illetékes intézménye az ezen megállapodás által lefedett időszakot az ugyanezen tagállamban szerzett időszakkal egyenértékűnek tekinti, és e számítás szempontjából csak az említett megállapodás alapján fizetett járulékokat veszi figyelembe, noha e munkavállaló – mielőtt élt volna a szabad mozgáshoz való jogával – a szóban forgó tagállamban a legalacsonyabb járulékalapot meghaladó mértékű járulékalapok szerint fizetett járulékot, míg az olyan, belföldi munkavállalónak, aki nem élt a szabad mozgáshoz való jogával, és ilyen megállapodást köt, lehetősége van a legalacsonyabb járulékalapot meghaladó mértékű járulékalapok szerint járulékot fizetni.

Ugyanis a 883/2004 rendelet XI. melléklete „Spanyolország” szakaszának 2. pontja előírja, hogy a migráns munkavállaló nyugdíjjárulék alapja összegének kiszámítása során az ez utóbbi munkavállaló által más tagállamokban töltött időszakok tekintetében „azt a járulékalapot” kell figyelembe venni, „amely időben legközelebb esik a referencia‑időszakokhoz”.

Így az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügybeli helyzet, amelyben az érintett munkavállaló, mielőtt élt volna a szabad mozgáshoz való jogával, a szóban forgó tagállam társadalombiztosításába a legalacsonyabb járulékalapot meghaladó mértékű járulékalap szerint fizetett járulékot, az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása céljából figyelembe veendő járulékalap az említett munkavállaló által ezen tagállamban teljesített utolsó járulékfizetés alapja, azaz a külön megállapodás által előírt legalacsonyabb járulékalapot meghaladó mértékű járulékalap.

Amennyiben a nemzeti jog, az uniós jogot sértve, eltérő bánásmódot ír elő személyek egyes csoportjai tekintetében, a hátrányos helyzetbe hozott kategóriába tartozó személyeket ugyanúgy kell kezelni, és velük szemben ugyanazt a rendszert kell alkalmazni, mint a többi érintettel szemben. Az uniós jog helyes alkalmazása hiányában a kedvezményezett csoport tagjaival szemben alkalmazott rendszer marad az egyetlen érvényes hivatkozási rendszer (2016. július 13‑iPöpperl ítélet, C‑187/15, EU:C:2016:550, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Kétségtelenül a jogvitában eljáró bíróság feladata meghatározni, hogy a belső jogban melyek a legmegfelelőbb eszközök a migráns és a belföldi munkavállalók közötti egyenlő bánásmód elérésére. E tekintetben ki kell emelni mindenesetre, hogy e célkitűzés elsődlegesen a külön megállapodást kötő migráns munkavállalók számára ilyen lehetőség biztosításával, valamint annak lehetővé tételével érhető el, hogy e munkavállalók visszamenőlegesen a legalacsonyabb járulékalapot meghaladó mértékű járulékalap szerint fizessenek járulékot, és – következésképpen – öregségi nyugdíjjogosultságukat ezen új járulékalap szerint érvényesíthessék.

(lásd: 67., 68., 73., 75., 76. pont és a rendelkező rész)