T‑161/16. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Puma SE

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

 A Törvényszék végzése (első tanács), 2019. május 22.

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – CMS Italy ábrás védjegy – Egy balra ugró nagymacskát ábrázoló korábbi nemzetközi ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró okok – A korábbi védjegyek jóhírneve – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) – Jóhírnév bizonyítása – Az EUIPO korábbi, a korábbi védjegyek jóhírnevét megállapító határozatai – E határozatok figyelembevétele – Indokolási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve”

1.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Feltételek – A védjegy jóhírneve a tagállamban vagy az Unióban – Jóhírnév bizonyítása – Az EUIPO korábbi, a korábbi védjegyek jóhírnevét megállapító határozatai

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 19. szabály, (2) bekezdés, c) pont)

(lásd: 30., 31. pont)

2.      Európai uniós védjegy – Az EUIPO határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az EUIPO korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve – Minden egyes esetben szigorú és teljes körű vizsgálat szükségessége

(207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk)

(lásd: 32., 33. pont)

3.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Feltételek – A védjegy jóhírneve a tagállamban vagy az Unióban – Az EUIPO–nak a korábbi védjegy jóhírnevére vonatkozó korábbi határozathozatali gyakorlatától eltérő határozat – Indokolási kötelezettség – A megfelelő ügyintézés elve

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés, és 75. cikk)

(lásd: 34., 46. és 48. pont)

Összefoglalás

A 2019. május 22‑én hozott Puma kontra EUIPO – CMS (CMS Italy) végzés (T‑161/16) alapjául szolgáló ügy abból eredt, hogy a PUMA – három olyan, több tagállamban joghatásokat kiváltó, lajstromozott nemzetközi ábrás védjegy alapján, amelyek egyetlen vagy fő eleme egy balra ugró nagymacska volt – felszólalást intézett a CMS Italy azon ábrás védjegyének lajstromozásával szemben, amelynek fő ábrás eleme egy jobbra ugró nagymacska volt. A felszólalás alátámasztásaként a 207/2009 rendelet(1) 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet(2) 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt indokra hivatkozott.

Az említett felszólalást azzal az indokkal utasította el a felszólalási osztály, hogy a korábbi védjegyek jóhírnevét nem bizonyították, ezen osztály ugyanis többek között megtagadta az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) több olyan korábbi határozatának figyelembevételét, amely az említett – és a felszólaló által bizonyítékként hivatkozott – védjegyek közül némelyiknek a jóhírnevét megállapították, mégpedig azzal az indokkal tagadta ezt meg, hogy az EUIPO határozatainak jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett 207/2009 rendelet alapján kell értékelni, nem pedig a korábbi határozathozatali gyakorlat alapján. Az e határozat elleni fellebbezést a fellebbezési tanács elutasította, amely lényegében azzal az indokkal fogadta el hallgatólagosan a fenti értékelést és utasította el a fellebbező által hozzá benyújtott bizonyítékokat, hogy nem kiegészítő bizonyítékokról van szó, hanem elsődleges bizonyítékokról.

A Törvényszék eljárási szabályzatának 132. cikke alapján hozott, indokolt végzésével nyilvánvalóan megalapozottnak nyilvánította a keresetet a 2018. június 28‑i EUIPO kontra Puma ítéletre (C‑564/16 P, EU:C:2018:509) tekintettel, amelynek összefoglalta a lényegét. A Törvényszék különösen arra emlékeztetett, hogy abban az esetben, ha az EUIPO‑nak a felszólaló által bizonyítékként hivatkozott azon korábbi határozatai, amelyek megállapítják azon korábbi védjegy jóhírnevét, amelyen a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti felszólalás alapul, részletesen tartalmazzák az e megállapítás alapjául szolgáló bizonyítékokat és tényeket, e határozatok komoly jelzések a folyamatban lévő felszólalási eljárásban arra nézve, hogy e védjegy úgy tekinthető, hogy az említett rendelkezés értelmében jóhírnévvel rendelkezik.

A jelen ügyben a Törvényszék megállapította, hogy a felperes a korábbi védjegyek jóhírnevének bizonyítékaként pontosan hivatkozott az EUIPO három olyan korábbi határozatára, amelyek olyan újabb határozathozatali gyakorlatnak minősülnek, amelyben megállapítást nyert a szóban forgó árukkal azonos vagy azokhoz hasonló árukra és a jelen ügyben érintett bizonyos tagállamokra vonatkozó három korábbi védjegy közül kettő jóhírneve. Ennélfogva a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie az EUIPO határozatait és különös figyelemmel kellett volna megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia, és amennyiben nem, kifejezetten megindokolnia ezt az eltérést. A fellebbezési tanács azáltal, hogy tagadta az említett határozatok minden relevanciáját, megsértette a megfelelő ügyintézés elvét.

Következésképpen a Törvényszék hatályon kívül helyezte a fellebbviteli tanács megtámadott határozatát.

1      Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.).

2      Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.).