C‑630/16. sz. ügy

Az Anstar Oy által kezdeményezett eljárás

(a Helsingin hallinto‑oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek – EN 1090‑1:2009+A1:2011 harmonizált szabvány – Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által az Európai Bizottság megbízása alapján elfogadott szabvány hatálya meghatározásának kritériumai – A betonba annak megkötése előtt rögzített, a homlokzati paneleknek, valamint a faltartóknak az épület vázához történő rögzítésére szolgáló horgonyzóelemek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2017. december 14.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–Az intézmények által hozott jogi aktusok–Valamely rendelet alapján elfogadott, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett harmonizált műszaki szabvány–Bennfoglaltság–Korlátok–Valamely termékre alkalmazandó műszaki szabvány meghatározása

   (EUMSZ 267. cikk; 305/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, 11. pont)

2. Jogszabályok közelítése–Építési termékek–305/2011 rendelet–Harmonizált szabványok–Hatály–A meghatározás szempontjai

   (305/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk, (1) és (5) bekezdés)

3. Jogszabályok közelítése–Építési termékek–305/2011 rendelet–Harmonizált szabványok–Az acél‑ és alumíniumszerkezetekre vonatkozó EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány–Hatály–A betonba annak megkötése előtt rögzített horgonyzóelemek–Bennfoglaltság

   (305/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 32., 33. pont)

2.  E tekintetben az EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabvány értelmezése érdekében először is az említett szabvány tartalmát kell megvizsgálni, a hatályára vonatkozó mellékleteket is beleértve.

   Másodsorban, a harmonizált szabványt az alapjául szolgáló megbízás fényében kell értelmezni. A 305/2011 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a harmonizált szabványokat a 98/34/EK irányelv I. mellékletében felsorolt európai szabványügyi testületek dolgozzák ki a Bizottság által benyújtott kérelmek alapján. Márpedig e rendelet 17. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság feladata annak elbírálása, hogy az európai szabványügyi testületek által megállapított harmonizált szabványok megfelelnek‑e a vonatkozó megbízásoknak. Ebből következik, hogy valamely harmonizált szabvány hatálya nem értelmezhető tágabban, mint az alapjául szolgáló megbízásé.

   Harmadsorban, amennyiben – amint az alapeljárás keretében is – valamely termék több harmonizált műszaki előírás hatálya alá is tartozhat, először is azt kell megvizsgálni, hogy az újabb szabvány nem helyezte‑e hatályon kívül a korábbit. Ily módon, amennyiben a harmonizált szabvány nem utal kifejezetten arra, hogy egy másik harmonizált szabvány, illetve egy vagy több európai műszaki értékelés helyébe lép, az említett harmonizált műszaki előírások hatályban maradnak, és eltérést engedő különös szabályozásnak minősülnek.

   Negyedsorban, a nemzeti vagy nemzetközi szabványügyi testületek által közzétett iránymutatásokat illetően meg kell állapítani, hogy bár ezek a dokumentumok arra irányulnak, hogy pontosítsák azon harmonizált szabványok alkalmazási körét, amelyek hivatkozásait a Bizottság közzétette, mégsem tekinthetők jogilag kötelező aktusoknak az uniós jogrendben. Ebből következik, hogy e dokumentumok nem gyakorolnak hatást a harmonizált szabvány értelmezésére és a nemzeti bíróságokat sem kötik, még akkor sem, ha hasznos útmutatónak minősülnek e szabvány végrehajtása tekintetében.

   (lásd: 34–36., 38., 40. és 44. pont)

3.  Az „Acél‑ és alumíniumszerkezetek kivitelezése. 1. rész: Szerkezeti elemek megfelelőségértékelésének követelményei” című EN 1090‑1:2009+A1:2011 szabványt úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a betonba annak megkötése előtt rögzített termékek e szabvány hatálya alá tartoznak, ha abban az értelemben rendelkeznek teherviselő funkcióval, hogy az építményből történő kiemelésük azonnal csökkentené az építmény szilárdságát. A teherviselő szerkezet funkciójának tehát az egész építmény szerkezetét tekintve kell alapvetőnek lennie.

   (lásd: 48., 49. pont és a rendelkező rész)