C–619/16. sz. ügy

Sebastian W. Kreuziger

kontra

Land Berlin

(az Oberverwaltungsgericht Berlin‑Brandenburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – Munkaidő‑szervezés – 2003/88/EK irányelv – 7. cikk – A fizetett éves szabadsághoz való jog – Nemzeti szabályozás, amely előírja a ki nem vett éves szabadság és az említett szabadság után járó pénzbeli megváltás elvesztését, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése előtt nem terjesztett elő szabadság iránti kérelmet”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. november 6.

Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő‑szervezés – A fizetett éves szabadsághoz való jog – Nemzeti szabályozás, amely előírja a ki nem vett fizetett éves szabadság és az említett szabadság után járó pénzbeli megváltás automatikus elvesztését, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése előtt nem terjesztett elő szabadság iránti kérelmet – Arra vonatkozó előzetes ellenőrzés hiánya, hogy a munkavállalónak ténylegesen van‑e lehetősége e jog gyakorlására – Megengedhetetlenség

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk)

A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amennyiben az azt vonja maga után, hogy amennyiben a munkavállaló munkaviszonya megszűnésének időpontja előtt nem kérte, hogy gyakorolhassa a fizetett éves szabadsághoz való jogát, e munkavállaló – automatikusan és annak előzetes ellenőrzése nélkül, hogy a munkáltató ténylegesen lehetőséget biztosított‑e számára a szabadsághoz való jogának e munkaviszony megszűnése előtti gyakorlására, különösen megfelelő információ szolgáltatásával – elveszti az uniós jog alapján e munkaviszony megszűnésekor őt megillető, fizetett éves szabadság napjait, valamint ehhez kapcsolódóan a ki nem vett, fizetett éves szabadság után járó pénzbeli megváltáshoz való jogát.

Habár e tekintetben pontosítani kell, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkéből eredően a munkáltatót terhelő kötelezettség tiszteletben tartása nem terjedhet addig, hogy arra kényszerítse a munkáltatót, hogy kötelezze a munkavállalóit a fizetett éves szabadsághoz való joguk tényleges gyakorlására (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 7‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑484/04, EU:C:2006:526, 43. pont), e munkáltatónak viszont ügyelnie kell arra, hogy biztosítsa a munkavállaló számára, hogy módjában álljon e jog gyakorlása (lásd ebben az értelemben: 2017. november 29‑iKing ítélet, C‑214/16, EU:C:2017:914, 63. pont).

E tekintetben – és amint arra a főtanácsnok indítványának 43–45. pontjában rámutatott – a munkáltató a fizetett éves szabadsághoz való jog kötelező jellegére tekintettel, valamint a 2003/88 irányelv 7. cikke hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében többek között arra köteles, hogy ténylegesen és átláthatóan ügyeljen arra, hogy a munkavállalónak valóban módjában álljon a fizetett éves szabadságának kivétele, azzal hogy – szükséges esetben hivatalosan – annak kivételére ösztönzi, és egyúttal – annak biztosítása érdekében, hogy az említett szabadság még alkalmas legyen arra, hogy garantálja az érintett számára a pihenést és a kikapcsolódást, amelyekhez e szabadságnak hozzá kell járulnia – pontosan és időben tájékoztatja arról, hogy amennyiben nem veszi ki a szabadságot, a referencia‑időszak vagy a szabadság átvitelére engedélyezett időszak végén, vagy pedig a munkaviszony megszűnésekor, amennyiben ez utóbbi ezen időszakra esik, elveszti azt.

Továbbá a bizonyítási teher e tekintetben a munkáltatóra hárul (lásd analógia útján: 2006. március 16‑iRobinson‑Steele és társai ítélet, C‑131/04 és C‑257/04, EU:C:2006:177, 68. pont). Ha nem tudja bizonyítani, hogy az elvárható gondossággal járt el, hogy a munkavállalónak ténylegesen módjában álljon az őt megillető fizetett éves szabadságot kivenni, úgy kell tekinteni, hogy az említett szabadsághoz való jog megszűnése, és a munkaviszony megszűnése esetén a ki nem vett, fizetett éves szabadság után járó pénzbeli megváltás kifizetésének ehhez kapcsolódó hiánya sérti a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, illetve 7. cikkének (2) bekezdését.

(lásd: 51–53., 56. pont és a rendelkező rész)