C‑572/16. sz. ügy

INEOS Köln GmbH

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Verwaltungsgericht Berlin [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Környezet – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek az Európai Unión belüli kereskedelmi rendszere – 2003/87/EK irányelv – 10a. cikk – 2011/278/EU határozat – A kibocsátási egységek harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok – A 2013 és 2020 közötti időszak – Kiosztás iránti kérelem – Téves adatok – Kiigazítás – Jogvesztő határidő”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2018. február 22.

Környezet – Levegőszennyezés – 2003/87 irányelv – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti rendszer – A kiosztási kérelem jogvesztő határidő elteltét követő bármely kiigazításának vagy kiegészítésének lehetőségét kizáró nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Feltétel

(2003/87 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10a. cikk; 2011/278 bizottsági határozat, 7. cikk, (8) bekezdés, és 8. cikk)

A 2009. április 23‑i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13‑i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikkét és a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27‑i 2011/278/EU bizottsági határozatot úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a 2013 és 2020 közötti időszak vonatkozásában benyújtott, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása iránti kérelmek tekintetében jogvesztő határidőt ír elő, amelynek lejártát követően a kérelmező elveszíti a kérelem kiigazításának vagy kiegészítésének lehetőségét.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2011/278 határozat 7. cikkének (8) bekezdése pontosítja, hogy amennyiben az adatok hiányosak, a tagállamok kötelesek megkövetelni, hogy az üzemeltető minden „hiányzó adatot” indokoljon, a „részlegesen rendelkezésre álló adatokat” pedig óvatos becsléssel pótolja, anélkül azonban, hogy olyan eljárást vezetne be, amely a szolgáltatott adatok kiigazítására vagy kiegészítésére szolgálna. Hasonlóképpen, bár e határozat 8. cikke megtiltja a tagállamok számára, hogy olyan adatokat fogadjanak el, amelyeket egy hitelesítő nem minősített kielégítő módon, ez a rendelkezés nem állapít meg határidőt vagy ír elő eljárást a nem megfelelő adatok kiigazítására.

E körülmények között, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása iránti kérelem benyújtásával és vizsgálatával kapcsolatos eljárási szabályokra vonatkozó uniós jogi szabályozás hiányában – az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében – az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata ezen eljárási szabályok oly módon történő meghatározása, hogy az említett szabályok egyfelől nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló belső jogi helyzetekre vonatkoznak (az egyenértékűség elve), másfelől pedig nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben különösen: 2016. október 20‑iDanqua ítélet, C‑429/15, EU:C:2016:789, 29. pont).

E tekintetben igaz – amint a Bíróság már hangsúlyozta –, hogy a 2011/278 határozat (15) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (7) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetőktől gyűjtött és a kiosztás céljaira felhasznált adatok hiánytalanok, következetesek és a lehető legpontosabbak legyenek (2016. szeptember 8‑iE.ON Kraftwerke ítélet, C‑461/15, EU:C:2016:648, 27. és 37. pont).

Amint az azonban különösen a 2011/278 határozat 7. cikke (7) és (8) bekezdésének szövegéből kiderül, a pontosság tagállamokra vonatkozó követelménye megköveteli az üzemeltetők együttműködését, és ennek érdekében velük szemben különböző kötelezettségek tiszteletben tartását írja elő, köztük – különösen – azt, hogy hiánytalan, következetes és a lehető legpontosabb adatokat szolgáltassák, illetve hogy kellő gondossággal járjanak el.

E körülmények között, amint azt a főtanácsnok az indítványának 93. és 94. pontjában megjegyezte, meg kell állapítani, hogy az alapadatok pontosságára vonatkozó kötelezettség teljesítése a tagállamok és az üzemeltetők együttes felelősségébe tartozik, ennélfogva pedig nem tekinthető úgy – ellentétben az INEOS állításával –, hogy ezeket az üzemeltetőket a 2011/278 határozat alapján bármiféle jog megilletné az ingyenes kibocsátási egységek kiszámítása érdekében szolgáltatott adatok pontosságához fűződően, amelyet a tagállamukkal szemben érvényesíthetnének. Ebből következik, hogy e határozat hatékony érvényesülése érdekében az illetékes nemzeti hatóságok egyáltalán nem kötelezhetők arra, hogy mellőzzék az olyan eljárási szabályt – amilyen az alapeljárásban szóban forgó jogvesztő határidő is –, ahhoz hogy lehetővé tegyék az üzemeltető számára az általa e határidőn belül szolgáltatott téves adatok kiigazítását.

(lásd: 41., 42., 57., 60., 62., 68. pont és a rendelkező rész)