C‑490/16. sz. ügy

A. S.

kontra

Republika Slovenija

(a Vrhovno sodišče [Szlovénia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 604/2013/EU rendelet – Harmadik országbeli állampolgár által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása – Nemzetközi védelemben részesülni kívánó kivételesen nagyszámú harmadik országbeli állampolgár érkezése – Határátlépés valamely tagállam hatóságai általi megszervezése egy másik tagállamba való átutazás céljából – Humanitárius okokon alapuló eltérés értelmében engedélyezett beutazás – 13. cikk – Külső határ szabálytalan átlépése – A határátlépéstől számított tizenkét hónapos határidő – 27. cikk – Jogorvoslat – A bírósági felülvizsgálat terjedelme – 29. cikk – Az átadás végrehajtására rendelkezésre álló hat hónapos határidő – A határidők számítása – Jogorvoslat igénybevétele – Halasztó hatály”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. július 26.

1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Valamely nemzetközi védelmet kérelmező tekintetében hozott, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat–Külső határ szabálytalan átlépésére vonatkozó felelősségi feltétel téves alkalmazására történő hivatkozás lehetősége

   (604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (19) preambulumbekezdés, valamint 13. cikk, (1) bekezdés és 27. cikk, (1 bekezdés)

2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Beutazás és/vagy tartózkodás–Harmadik országbeli állampolgár valamely tagállam területére való beutazásának megengedése egy másik tagállamba való átutazás céljából, hogy ott nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesszen elő–A külső határ szabálytalan átlépésének tekintett helyzet–Nemzetközi védelemben részesülni kívánó kivételesen nagyszámú harmadik országbeli állampolgár érkezése–Hatás hiánya

   (604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) bekezdés)

3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás–Menekültpolitika–A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok–604/2013 rendelet–Valamely nemzetközi védelmet kérelmező személy tekintetében hozott, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat–Külső határ szabálytalan átlépésére vonatkozó felelősségi feltétel alkalmazására vonatkozó határidőre gyakorolt hatás hiánya–Az átadásra vonatkozó határozat végrehajtására vonatkozó határidő kezdőpontjára gyakorolt hatás

   (604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, 13. cikk, (1) bekezdés,27. cikk, (3) bekezdés és 29. cikk, (1) és (2) bekezdés)

1.  Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 27. cikkének az e rendelet (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező hivatkozhat az őt érintő, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat keretében a valamely tagállam határának szabálytalan átlépésére vonatkozó, az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt felelősségi feltétel téves alkalmazására.

   E tekintetben a Bíróság a 2016. június 7‑iGhezelbash ítélet (C‑63/15, EU:C:2016:409) 61. pontjában megállapította, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező e jogorvoslat keretében hivatkozhat a „Dublin III” rendelet III. fejezetében a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatával összefüggésben előírt valamely felelősségi feltétel téves alkalmazására. Kétségtelen, hogy egyedül az említett rendelet 12. cikkében meghatározott feltétel jelenik meg közvetlenül az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben. Mindazonáltal ugyanebben az ítéletben a Bíróság által megfogalmazott indokok mutatis mutandis érvényesek az ugyanezen rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételre is.

   Ami a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett azon körülményt illeti, amely szerint az alapügyben valamely másik tagállam már elismerte, hogy felelős a szóban forgó, nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért, hangsúlyozni kell, hogy a „Dublin III” rendelet 26. cikkének (1) bekezdése értelmében az átadásra vonatkozó határozatról csak azután lehet értesíteni az érintett személyt, hogy a megkeresett tagállam beleegyezik e személy átvételébe vagy visszavételébe. Ilyen helyzetben e körülmény nem vonhatja maga után azt, hogy az átadásra vonatkozó határozatnak az e rendelet III. fejezetében szereplő feltételek alkalmazása szempontjából való bírósági felülvizsgálata ki van zárva, különben az említett rendelet 27. cikkének (1) bekezdését megfosztanák hatékony érvényesülése lényegétől.

   (vö. 27., 29., 30., 33–35. pont, és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 604/2013 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgárt, akinek a beutazását eltűrték az első tagállam hatóságai – szembesülve az e tagállamban főszabály szerint megkövetelt beutazási feltételeket nem teljesítő kivételesen nagyszámú harmadik országbeli állampolgár a célból való érkezésével, hogy e tagállamon átutazva nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtson be egy másik tagállamban –, úgy kell tekinteni, hogy az említett első tagállam határát e rendelkezés értelmében véve „szabálytalanul lépte át”.

   Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a „Dublin III” rendelet 3. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke alapján a nemzetközi védelmet kérelmező felelős tagállamnak való átadása nem hajtható végre, ha ez az átadás annak a tényleges kockázatát vonja maga után, hogy az érintett ezen 4. cikk értelmében vett embertelen vagy megalázó bánásmódnak lesz kitéve (lásd ebben az értelemben: 2017. február 16‑iC. K. és társai ítélet, C‑578/16 PPU, EU:C:2017:127, 65. pont). Az átadás nem hajtható végre tehát, ha a nemzetközi védelemben részesülni kívánó kivételesen nagyszámú harmadik országbeli állampolgár érkezése nyomán a felelős tagállamban ilyen kockázat áll fenn.

   (vö. 41., 42. pont, és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 604/2013 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat előterjesztése nincs hatással az említett 13. cikk (1) bekezdésében előírt határidő számítására.

   Az említett rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ilyen jogorvoslat előterjesztése azt vonja maga után, hogy az e rendelkezésekben foglalt határidő csupán az e jogorvoslatot elbíráló jogerős határozattól kezdődik, ideértve azt is, amikor az eljáró bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul a Bírósághoz, amennyiben az említett jogorvoslat ugyanezen rendelet 27. cikkének (3) bekezdése értelmében halasztó hatállyal bír.

   Ami először is a „Dublin III” rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében foglalt határidőt illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az e rendelet III. fejezetében megállapított feltételek szerinti felelős tagállam meghatározása során azt a helyzetet kell alapul venni, amely a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelmének valamely tagállamhoz történő első benyújtásakor fennállt. Következésképpen az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy abból az következik, hogy azon tagállam, amelynek külső határát szabálytalanul lépte át a harmadik ország állampolgára, e rendelkezés alapján többé nem minősül felelősnek, ha e határ szabálytalan átlépését követő tizenkét hónapos határidő már lejárt azon időpontban, amikor a kérelmező a nemzetközi védelem iránti kérelmét először benyújtotta valamely tagállamhoz.

   Ilyen körülmények között, az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat előterjesztése, amely szükségszerűen annak közlését, és így a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását követi, jellegénél fogva nem lehet semmilyen hatással a „Dublin III” rendelet 13. cikke (1) bekezdésében foglalt határidő számítására.

   Ami másodsorban a „Dublin III” rendelet 29. cikke (2) bekezdésében foglalt határidőt illeti, egyrészt e cikk különböző bekezdései közötti kapcsolatból, másrészt e határidő kezdőpontja vonatkozásában e rendelkezésben foglalt bármely pontosítás hiányából az következik, hogy e rendelkezés csupán e rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az átadás végrehajtására vonatkozó határidő lejártának következményeit határozza meg (lásd analógia útján: 2009. január 29‑iPetrosian ítélet, C‑19/08, EU:C:2009:41, 50. pont). Márpedig a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdése figyelembe veszi a jogorvoslat esetleges előterjesztésének következményeit azzal, hogy előírja, az átadás végrehajtására rendelkezésre álló hat hónapos határidő az e rendelet 27. cikke (3) bekezdésének megfelelő halasztó hatály esetén a fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos jogerős határozattól kezdődik. Következésképpen az olyan jogorvoslat előterjesztése, mint amely az alapügy tárgyát képezi, halasztó hatállyal bír, ami azzal jár, hogy az átadás végrehajtására rendelkezésre álló határidő csupán főszabály szerint hat hónappal az e jogorvoslatot elbíráló jogerős határozat meghozatalát követően jár le.

   Így a „Dublin III” rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett határidő az e rendelkezésben foglalt feltétel alkalmazási előfeltételét képezi, és tiszteletben tartására ügyelni kell a felelős tagállam meghatározására irányuló eljárás során, amelynek végén adott esetben átadásra vonatkozó határozatot fogadnak el. Ellenben e rendelet 29. cikkének (2) bekezdése az átadásra vonatkozó határozat végrehajtására vonatkozik, és csak akkor alkalmazható, amikor az átadás elve teljesül, vagyis leghamarabb akkor, amikor a megkeresett tagállam elfogadta az átvétel vagy visszavétel iránti megkeresést.

   (vö. 49., 50., 52–54., 56–60. pont, és a rendelkező rész 3. pontja)