C–331/16. és C–366/16. sz. egyesített ügyek

K.

kontra

Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie

és

H. F.

kontra

Belgische Staat

(a Rechtbank Den Haag, zittingsplaats Middelburg és a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38/EK irányelv – A 27. cikk (2) bekezdésének második albekezdése – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – Közrendi vagy közbiztonsági okokból való kiutasítás – A társadalom valamely alapvető érdekére valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelentő magatartás – Olyan személy, akinek menedékjog iránti kérelmét a Genfi Egyezmény 1. cikkének F. pontja vagy a 2011/95/EU irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alá tartozó okokból utasították el – A 28. cikk (1) bekezdése – A 28. cikk (3) bekezdésének a) pontja – Kiutasítás elleni védelem – A fogadóállamban való tartózkodás a megelőző tíz évben – Kényszerítő közbiztonsági okok – Fogalom”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. május 2.

1. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – Közrend – Fogalom

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. és 28. cikk)

2. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – Közbiztonság – Fogalom

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. és 28. cikk)

3. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – Közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedések – Olyan személy szabad mozgásának és tartózkodásának nemzeti korlátozása, akivel szemben a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény 1. cikkének F. pontja vagy a 2011/95 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján a menekültként való elismerés kizárásáról szóló határozatot hoztak – Megengedhetőség

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés)

4. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása – A társadalom valamely alapvető érdekére nézve valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelentő magatartás – Olyan személy, akivel szemben a múltban a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény 1. cikkének F. pontja vagy a 2011/95 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján a menekültként való elismerés kizárásáról szóló határozatot hoztak – Nem döntő körülmény – Az érintett egyén személyes magatartása értékelésének elvégzésére vonatkozó kötelezettség

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 27. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)

5. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazáshoz és a tartózkodáshoz való jog közrendi vagy közbiztonsági okokból történő korlátozása – Kiutasítás elleni védelem – A kiutasítási határozat meghozatala előtt figyelembe veendő körülmények

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 28. cikk, (1) bekezdés)

6. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazáshoz és a tartózkodáshoz való jog közrendi vagy közbiztonsági okokból történő korlátozása – Kiutasítás elleni védelem – Feltétel – A kiutasítási határozatot megelőző tíz évben való tartózkodás – Alkalmazási feltétel – Huzamos tartózkodási joggal rendelkező érdekelt

   (2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 28. cikk, (3) bekezdés, a) pont)

1.  Így a „közrend” 2004/38 irányelv 27. és 28. cikkében szereplő fogalmát a Bíróság ítélkezési gyakorlata úgy értelmezte, hogy e fogalom alkalmazása minden esetben azt feltételezi, hogy – a társadalmi rend megzavarásán túl, amelyet valamennyi jogsértés megvalósít – a közrend olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyeztetése álljon fenn, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét (2015. június 24‑iH. T. ítélet, C‑373/13, EU:C:2015:413, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

   (lásd: 41. pont)

2.  A „közbiztonság” fogalma vonatkozásában a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ez a fogalom egyaránt magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát (2010. november 23‑iTsakouridis ítélet, C‑145/09, EU:C:2010:708, 43. pont). A belső biztonságra hatással lehet például az érintett tagállam népessége nyugalmának és fizikai biztonságának közvetlen veszélyeztetése (lásd ebben az értelemben: 2012. május 22‑iI ítélet, C‑348/09, EU:C:2012:300, 28. pont). Ami a külső biztonságot illeti, arra hatással lehet e tagállam külkapcsolatainak vagy a nemzetek békés egymás mellett élése komoly megzavarásának a kockázata (lásd ebben az értelemben: 2010. november 23‑iTsakouridis ítélet, C‑145/09, EU:C:2010:708, 44. pont).

   (lásd: 42. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 47. pont)

4.  Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az, hogy egy olyan, európai uniós polgárral vagy európai uniós polgár olyan, harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjával szemben, aki tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be valamely tagállam területén, a múltban a menekült jogállást el nem ismerő határozatot hoztak a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28‑án Genfben aláírt és a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. január 31‑én létrejött New York‑i jegyzőkönyvvel kiegészített egyezmény 1. cikkének F. pontja vagy a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján, nem teszi lehetővé e tagállam illetékes hatóságai számára annak automatikus megállapítását, hogy e személynek az e területen való puszta jelenléte – az ismétlődés kockázatának fennállásától függetlenül – valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt jelent a társadalom valamely alapvető érdekére, amely igazolhatja közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedéseknek a meghozatalát.

   Az ilyen veszély fennállása megállapításának az érintett egyén személyes magatartásának a fogadó tagállam illetékes hatóságai általi értékelésén kell alapulnia, figyelembe véve a menekült jogállást el nem ismerő határozat megállapításait, valamint azon tényezőket, amelyeken e határozat alapul, különösen az ezen egyénnek felrótt bűncselekmények vagy cselekmények jellegét és súlyát, az ezekben való egyéni közreműködésének mértékét, a büntetőjogi felelősség alóli mentesülési okok esetleges fennállását, valamint azt, hogy büntetőítéletet hoztak‑e vele szemben, vagy sem. Ezen átfogó értékelésnek tekintetbe kell vennie azt is, hogy mennyi idő telt el a bűncselekmények vagy cselekmények feltételezett elkövetése óta, valamint az egyén későbbi magatartását különösen abból a szempontból, hogy e magatartás tükröz‑e az EUSZ 2. és EUSZ 3. cikkben említett alapvető értékek sérelmére irányuló, továbbra is fennálló szándékot, miáltal zavarhatja a lakosság nyugalmát és fizikai biztonságát. Önmagában az, hogy ezen egyén múltbéli magatartása származási országának olyan sajátos történelmi és társadalmi összefüggésében valósult meg, amely a fogadó tagállamban valószínűleg nem alakul ki, nem akadálya ilyen veszély megállapításának.

   Az arányosság elvének megfelelően a fogadó tagállam illetékes hatóságainak egyébként mérlegelniük kell egyrészt az adott társadalom alapvető érdekeinek védelmét, másrészt az érintett személy mint uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának gyakorlásához, valamint magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogának gyakorlásához fűződő érdekeit.

   (lásd: 65–67. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

5.  A 2004/38 irányelv 28. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben a tervezett intézkedések az érintett egyénnek a fogadó tagállam területéről való kiutasításáról rendelkeznek, a fogadó tagállamnak figyelembe kell vennie e személy magatartásának jellegét és súlyát, az e tagállamban való tartózkodás időtartamát, és adott esetben jogszerű jellegét, a neki felrótt magatartás óta eltelt időt, az ezen időszak folyamán tanúsított magatartását, a társadalomra való közvetlen veszélyességének fokát, valamint az említett tagállammal fennálló társadalmi, kulturális és családi kapcsolatok szilárdságát.

   (lásd: 76. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

6.  A 2004/38 irányelv 28. cikke (3) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható olyan európai uniós polgár tekintetében, aki a fogadó tagállamban nem rendelkezik az ezen irányelv 16. cikke és 28. cikkének (2) bekezdése szerinti huzamos tartózkodási joggal.

   (lásd: 77. pont és a rendelkező rész 2. pontja)