C‑303/16. sz. ügy

Solar Electric Martinique

kontra

Ministre des Finances et desComptes publics

(a Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Hatodik héairányelv – 2006/112/EK irányelv – Építési munkák – Tengerentúli francia megyék – A nemzeti jog által alkalmazhatóvá tett rendelkezések – Ingatlanokkal kapcsolatos értékesítési és szerelési ügyletek – Egységes ügyletnek minősítés – Hatáskör hiánya”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. október 19.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Kizárólag belső jellegű helyzetek – Az uniós jog átültetésére irányuló, de annak hatályán túlmenően is alkalmazandó nemzeti rendelkezések – Az uniós jog rendelkezéseinek egységes alkalmazása érdekében kért értelmezés – Az uniós jog által előírt megoldásokkal össze nem egyeztethető átültetés – Az említett rendelkezésekre való közvetlen és feltétlen hivatkozás hiánya – A Bíróság hatáskörének hiánya

(EUMSZ 267. cikk; 77/388 és 2006/112 tanácsi irányelvek)

Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a Conseil d’État (Franciaország) által a 2016. május 20‑i határozatával előterjesztett kérdés megválaszolására.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság rendszerint azt mondta ki, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan az uniós jog hatálya alá, de e jog rendelkezéseit a nemzeti jog a tartalmukra való hivatkozással alkalmazandóvá teszi (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑jei Cicala ítélet, C‑482/10, EU:C:2011:868, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. október 18‑iNolan ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 45. pont).

Ugyanis, ha valamely nemzeti szabályozás az érintett uniós jogi aktus hatálya alá nem tartozó helyzetekre adott megoldásaiban összhangban van az említett aktussal adott megoldásokkal, létezik bizonyos uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az ezen aktusból átvett rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben: 2011. július 7‑iAgafiței és társai ítélet, C‑310/10, EU:C:2011:467, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. október 18‑iNolan ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 46. pont).

Ennek megfelelően igazolt az, hogy a Bíróság uniós jogi rendelkezéseket értelmezzen olyan helyzetekben, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, ha e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre, az ilyen helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon történő kezelésének biztosítása érdekében.(lásd ebben az értelemben: 2011. december 21‑iCicala ítélet, C‑482/10, EU:C:2012:868, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Következésképpen az érintett uniós aktusok hatályán kívül eső helyzetek megoldását illetően az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás nem felel meg a hatodik irányelvben, illetve a héairányelvben szereplő megoldásoknak, mivel e szabályozás olyan mentességet biztosít, amelyet ezen irányelvek nem írnak elő. Nem állapítható tehát meg, hogy az említett irányelvek rendelkezéseit a nemzeti jog közvetlenül és feltétlen módon alkalmazhatóvá tette az ugyanezen irányelvek hatálya alá nem tartozó helyzetekre.

(lásd 25–27., 36., 37. pont és a rendelkező rész)