C‑295/16. sz. ügy

Europamur Alimentación SA

kontra

Dirección General de Comercio y Protección del Consumidor de la Comunidad Autónoma de la Región de Murcia

(a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no 4 de Murcia [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 2005/29/EK irányelv – Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai – Ezen irányelv hatálya – Nagykereskedő általi értékesítés kiskereskedők számára – A Bíróság hatásköre – A veszteséges értékesítések általános tilalmát előíró nemzeti szabályozás – Az említett irányelvben nem szereplő kritériumokon alapuló kivételek”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. október 19.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–Korlátok–Valamely irányelv nemzeti jogba átültetett rendelkezéseinek az uniós jog hatálya alá nem tartozó helyzetekre való alkalmazhatósága miatt kért értelmezés–Ezen értelmezésre vonatkozó hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk, 2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. és 3. cikk)

2. Jogszabályok közelítése–Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai–2005/29 irányelv–Olyan nemzeti szabályozás, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, és az ezen irányelvben nem szereplő kritériumokon alapuló indokok alapján teszi lehetővé az e tilalomtól való eltérést–Megengedhetetlenség

   (2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 5–9. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 28–33. pont)

2.  A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely általános jelleggel tiltja az áruk veszteséges áron való értékesítésre kínálását, illetve veszteséges áron való értékesítését, és amely rendelkezés az e tilalomtól való eltérést az ezen irányelvben nem szereplő kritériumokon alapuló indokok alapján teszi lehetővé.

   E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó szabályok teljes szintű harmonizációjára irányul, a tagállamok tehát – amint azt az említett irányelv 4. cikke kifejezetten kimondja – nem fogadhatnak el az irányelvben foglaltaknál korlátozóbb intézkedéseket, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem (lásd ebben az értelemben: 2010. január 14‑iPlus Warenhandelsgesellschaft ítélet, C‑304/08, EU:C:2010:12, 41. pont; 2011. június 30‑iWamo végzés, C‑288/10, EU:C:2011:443, 33. pont).

   (vö. 39., 43. pont és a rendelkező rész)