C–158/16. sz. ügy

Margarita Isabel Vega González

kontra

Consejería de Hacienda y Sector Público del Gobierno del Principado de Asturias

(a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n. 1 de Oviedo [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 1999/70/EK irányelv – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 4. szakasz – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – A »munkafeltételek« fogalma – Különös szolgálati közigazgatási jogállásba való helyezés – Nemzeti szabályozás, amely a különös szolgálat miatti szabadságot közigazgatási tisztségekre kiírt választások esetén kizárólag a határozatlan időre kinevezett köztisztviselők számára biztosítja, a határozott időre kinevezett köztisztviselők számára nem”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2017. december 20.

1. Szociálpolitika–Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás–1999/70 irányelv–Munkafeltételek–Fogalom–Parlamenti tisztségviselőnek választott munkavállaló különös szolgálat miatti szabadsághoz való joga–E munkavállaló munkaviszonyának a foglalkoztatása fenntartásának és előmenetelhez való jogának a parlamenti mandátum megszűnéséig való biztosításával történő felfüggesztése–Bennfoglaltság

   (1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)

2. Szociálpolitika–Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás–1999/70 irányelv–A határozott időre alkalmazott munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalma–Nemzeti szabályozás, amely abszolút módon kizárja, hogy egy határozott időre kinevezett munkavállaló számára politikai mandátumának gyakorlása céljából olyan szabadságot biztosítsanak, amely lehetővé teszi, hogy a munkaviszonyt felfüggesszék az említett mandátum megszűnésekor történő visszatéréséig–Megengedhetetlenség–Igazolás–Hiány

   (1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz)

1.  Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy a „munkafeltételek” e rendelkezésben említett fogalma magában foglalja azt a jogot, hogy az olyan munkavállalónak, akit parlamenti tisztségviselőnek választottak, a nemzeti szabályozás által előírt különös szolgálat miatti szabadságot biztosítsanak, amelynek értelmében munkaviszonyát felfüggesztik, miáltal e munkavállaló foglalkoztatásának fenntartása és előmenetelhez való joga biztosított e parlamenti mandátum megszűnéséig.

   Ami a „munkafeltételek” keretmegállapodás 4. szakasza értelmében vett fogalmát illeti, a Bíróság már kimondta, hogy annak meghatározásánál, hogy valamely intézkedés e fogalom körébe tartozik‑e, a döntő feltétel pontosan a foglalkoztatás, azaz a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszony (2013. december 12‑iCarratù ítélet, C‑361/12, EU:C:2013:830, 35. pont; 2014. március 13‑iNierodzik ítélet, C‑38/13, EU:C:2014:152, 25. pont; 2016. szeptember 14‑ide Diego Porras ítélet, C‑596/14, EU:C:2016:683, 26. pont; 2017. február 9‑iRodrigo Sanz végzés, C‑443/16, EU:C:2017:109, 32. pont).

   Amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 22. pontjában, a „munkafeltételek” kifejezés alatt az adott munkaviszonyt meghatározó jogokat, jogosultságokat és kötelezettségeket kell érteni, ideértve azokat a feltételeket, amelyek mellett az adott személyt foglalkoztatják, valamint az e munkaviszony megszűnésére vonatkozó feltételeket.

   Mindenesetre hozzá kell tenni, hogy a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjának olyan értelmezése, amely az e rendelkezés értelmében vett „munkafeltételek” fogalma alól kizárná a különös szolgálat miatti szabadsághoz való jogot, azt eredményezné, hogy – ellentétben az említett rendelkezés céljaival – szűkülne a határozott időre alkalmazott munkavállalók hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmének hatálya (lásd ebben az értelemben: 2014. március 13‑iNierodzik ítélet, C‑38/13, EU:C:2014:152, 27. és 29. pont; 2016. szeptember 14‑ide Diego Porras ítélet, C‑596/14, EU:C:2016:683, 30. pont; 2016. szeptember 21‑iÁlvarez Santirso végzés, C‑631/15, EU:C:2016:725, 39. pont).

   (lásd: 30., 34., 38., 39. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszát akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely abszolút módon kizárja, hogy egy határozott időre kinevezett munkavállaló számára politikai mandátumának gyakorlása céljából olyan szabadságot biztosítsanak, amelynek értelmében a munkaviszonyt felfüggesztenék e munkavállaló említett mandátumának megszűnésekor történő visszatéréséig, noha ezt a jogot a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók számára elismerik.

   A jelen ügyben, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság nem zárja ki, hogy az időszakos kinevezés sürgős és szükséges jellege, csakúgy, mint a munkavégzés végének előreláthatósága, főszabály szerint tekinthető olyan pontosan meghatározott és konkrét tényezőnek, amely igazolhatja az eltérő bánásmódot a különös szolgálat miatti szabadság biztosítása vonatkozásában, ugyanezen bíróság kifejti mindazonáltal, hogy ezen érvek nem lehetnek érvényesek olyan helyzetben, mint amely az alapjogvita létrejöttéhez vezetett, amikor az álláshelyet ugyanazon időszakos munkavállaló tölti be több mint négy éve.

   Mindenesetre a különös szolgálat miatti szabadság határozott időre alkalmazott munkavállalók számára való biztosításának abszolút elutasítása a priori nem tűnik elengedhetetlenül szükségesnek a 3/1985 sz. törvény által követett célkitűzéshez, amely nem más, mint a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók, pontosabban politikai mandátumot nyert köztisztviselők foglalkoztatásának és előmenetelhez való jogának a fenntartása, amennyiben maga a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy teljességgel elképzelhető, hogy az ilyen mandátumot nyert, határozott időre alkalmazott munkavállalók számára ilyen, különös szolgálat miatti szabadságot biztosítsanak, ami a munkaviszonyukat az említett mandátum megszűnéséig felfüggeszti, és a mandátum megszűnésekor biztosított az álláshelyükre való visszatérésük, feltéve, hogy az említett álláshelyet időközben nem szüntették meg, vagy azt nem töltötte be határozatlan időre kinevezett köztisztviselő.

   (lásd: 49–51. pont és a rendelkező rész 2. pontja)