C‑99/16. sz. ügy

Jean‑Philippe Lahorgue

kontra

Ordre des avocats du barreau de Lyon és társai

(a tribunal de grande instance de Lyon [Franciaország] által benyújtott

előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – 77/249/EGK irányelv – 4. cikk – Az ügyvédi hivatás gyakorlása – Az ügyvédi virtuális magánhálózathoz (RPVA) való csatlakozást lehetővé tevő fiók – »RPVA«‑fiók – A fiók biztosításának egy másik tagállam kamarájába bejegyzett ügyvéddel szembeni megtagadása – Hátrányosan megkülönböztető intézkedés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2017. május 18.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–A kérdések átfogalmazásának szükségessége

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága–Ügyvédek–77/249 irányelv–Az ügyvédi virtuális magánhálózathoz való csatlakozást lehetővé tevő fiók biztosításának az illetékes hatóságok általi, egy másik tagállam kamarájába megfelelően bejegyzett ügyvéddel szembeni megtagadása–A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása–Közérdekre alapított igazolás–A jogi szolgáltatások címzettjeinek védelme és a megfelelő igazságszolgáltatás–A nemzeti bíróság általi vizsgálat–Figyelembe veendő elemek

   (EUMSZ 56. cikk, és EUMSZ 57. cikk, (3) bekezdés; 77/249 tanácsi irányelv, 4. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 21. pont)

2.  Az ügyvédi virtuális magánhálózathoz való csatlakozást lehetővé tevő fiók biztosításának az illetékes hatóságok általi, egy másik tagállam kamarájába megfelelően bejegyzett ügyvédtől pusztán azzal az indokkal való megtagadása, hogy ezen ügyvéd nincsen bejegyezve az első tagállam kamarájába, ahol a hivatását a szolgáltatásnyújtás szabadságát élvező szolgáltatóként végezni szeretné olyan esetekben, amikor az egy másik ügyvéddel együttműködve történő eljárásra vonatkozó kötelezettséget a törvény nem írja elő, az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22‑i 77/249/EGK tanácsi irányelvnek az EUMSZ 56. cikkel és az EUMSZ 57. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikke értelmében vett szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az ilyen megtagadás – tekintettel azon összefüggésre, amelybe illeszkedik – valóban megfelel‑e a fogyasztók védelmére és a megfelelő igazságszolgáltatásra irányuló célkitűzéseknek, amelyek e megtagadást igazolhatják, és hogy az ezzel járó korlátozások nem bizonyulnak‑e aránytalanoknak e célkitűzésekhez képest.

   (lásd: 42. pont és a rendelkező rész)