C‑96/16. és C‑94/17. sz. egyesített ügyek

Banco Santander SA

kontra

Mahamadou Demba
és
Mercedes Godoy Bonet

és

Rafael Ramón Escobedo Cortés

kontra

Banco de Sabadell SA

(a Juzgado de Primera Instancia no 38 de Barcelona és a Tribunal Supremo [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – Tisztességtelen feltételek – Hatály – Követelés engedményezése – Fogyasztói kölcsönszerződés – E szerződés késedelmikamat‑mértéket rögzítő feltételének tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelési szempontok – E jelleg következményei”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. augusztus 7.

1. Fogyasztóvédelem–A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek–93/13 irányelv–Hatály–Valamely vállalkozás üzleti gyakorlata a fogyasztóval szemben fennálló követelés engedményezése vagy vásárlása terén–Ezen üzleti gyakorlat szerződési feltétel útján való szabályozásának hiánya–Az irányelv alkalmazhatatlansága–Kötelező törvényi és rendeleti rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek tekintetében előírt kizártság–A nemzeti rendelkezések terjedelmét vagy hatályát módosító szerződési feltételek hiánya–Az irányelv alkalmazhatatlansága

   (93/13 tanácsi irányelv)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–Elfogadhatóság–Korlátok–Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–Korlátok–A nemzeti jog értelmezése–Kizártság

   (EUMSZ 267. cikk)

4. Fogyasztóvédelem–A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek–93/13 irányelv–Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása–Terjedelem–Valamely szerződés meg nem tárgyalt feltétele, amely a késedelmi kamatok mértékét rögzíti–Nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely ezen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megdönthetetlen vélelmét állítja fel a kártérítés összegének aránytalansága miatt–Megengedhetőség

   (93/13 tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) és (8) bekezdés)

5. Fogyasztóvédelem–A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek–93/13 irányelv–Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása–Terjedelem–Valamely tisztességtelen szerződési feltétel nemzeti bíróság általi módosítása–Megengedhetetlenség

   (93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)

6. Fogyasztóvédelem–A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek–93/13 irányelv–Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása–Terjedelem–Valamely szerződés meg nem tárgyalt feltétele, amely a késedelmi kamatok mértékét rögzíti–Nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely a késedelmi kamatok teljes törlését írja elő az ügyleti kamat további felszámítása mellett–Megengedhetőség

   (93/13 tanácsi irányelv)

1.  A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet egyrészt úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó egy olyan üzleti gyakorlatra, amely abból áll, hogy valamely fogyasztóval szemben fennálló követelést engedményeznek vagy vásárolnak, anélkül hogy a fogyasztói kölcsönszerződés az ilyen engedményezés lehetőségét előírná, vagy hogy utóbbit ezen engedményezésről előzetesen tájékoztatnák, illetve ahhoz hozzájárulását adná, és anélkül, hogy biztosítanák számára a lehetőséget, hogy a tartozását visszavásárolja, és ezzel megszüntesse a tartozását, megfizetve az engedményes részére azt az ellenértéket, amelyet utóbbi fizetett ki az említett engedményezés címén, a vonatkozó kamatokkal, költségekkel és eljárási költségekkel együtt. Másrészt ezen irányelv egyáltalán nem alkalmazandó az olyan nemzeti rendelkezésekre, mint amelyek a Código Civil (polgári törvénykönyv) 1535. cikkében, valamint a 2000. január 7‑i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil (a polgári perrendtartásról szóló 1/2000. sz. törvény) 17. és 540. cikkében találhatók, amelyek ilyen visszavásárlási lehetőséget tartalmaznak, és a folyamatban lévő eljárásokban az engedményesnek az engedményező helyébe lépését szabályozzák.

   (lásd: 47. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 50–53. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 57. pont)

4.  A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, mint a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) alapeljárásban szereplő ítélkezési gyakorlata, amely szerint tisztességtelen a fogyasztói kölcsönszerződés azon meg nem tárgyalt feltétele, amely az alkalmazandó késedelmikamat‑mértéket rögzíti, mégpedig abból az okból, hogy a fizetési késedelemben lévő fogyasztót aránytalanul magas összegű kártérítéssel sújtja, mivel e mérték több mint két százalékponttal meghaladja az ügyleti kamat szerződésben kikötött mértékét.

   E tekintetben, amint a főtanácsnok lényegében az indítványa 60. pontjában is kifejtette, nem lehet kizárni, hogy valamely tagállam olyan legfelsőbb bíróságai, mint amilyen a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság), a nemzeti jog értelmezésének egységesítésére irányuló szerepkörükben és a jogbiztonság érdekében kidolgozhatnak a 93/13 irányelv tiszteletben tartása mellett bizonyos kritériumokat, amelyek mentén az alsóbb fokú bíróságoknak vizsgálniuk kell a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét. Márpedig, bár a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) alapeljárásban szereplő ítélkezési gyakorlata bizonyosan nem tűnik úgy, hogy azon szigorúbb rendelkezések közé tartozna, amelyeket a tagállamok elfogadhatnak annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak ezen irányelv 8. cikke alapján, különösen mivel – amint a spanyol kormány a Bíróság előtti tárgyaláson is kifejtette – ezen ítélkezési gyakorlatnak – úgy tűnik – nincs jogi kötőereje, és nem minősül jogforrásnak sem a spanyol jogrendben, az ilyen ítélkezési kritérium kidolgozása, mint amelyet a jelen esetben a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) kimunkált, az említett irányelv fogyasztóvédelmi célkitűzésébe illeszkedik. Ugyanis a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből, valamint annak általános rendszeréből következik, hogy ezen irányelv egyrészt arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei között biztosítsa az átfogó szerződéses egyensúlyt, másrészt pedig hogy el lehessen kerülni azt, hogy jelentős egyenlőtlenség alakuljon ki e jogok és e kötelezettségek között a fogyasztó kárára.

   (lásd: 68., 69., 71. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 73., 74. pont)

6.  A 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, mint a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) alapeljárásban szereplő ítélkezési gyakorlata, amely szerint a fogyasztói kölcsönszerződés késedelmikamat‑mértéket rögzítő, meg nem tárgyalt feltétele tisztességtelen jellegéből eredő jogkövetkezmény az, hogy teljes egészében törlik e késedelmi kamatokat, de az e szerződésben kikötött ügyleti kamatokat továbbra is felszámítják.

   Így konkrétan nem következik az említett irányelvből, hogy valamely kölcsönszerződés késedelmikamat‑mértéket rögzítő feltételének mellőzése vagy megsemmisítése, abból kifolyólag, hogy tisztességtelen jellegű, szükségképpen magával vonná egyúttal e szerződés ügyletikamat‑mértéket kikötő feltételének mellőzését vagy megsemmisítését is, annál is inkább, mert e különböző feltételeket világosan el kell határolni egymástól. Ez utóbbi vonatkozásban ugyanis hangsúlyozni kell, hogy amint a C‑94/17. sz. ügyben szereplő előzetes döntéshozatalra utaló határozatból is kitűnik, a késedelmi kamatok célja az, hogy szankcionálják azt, ha az adós nem teljesíti a kölcsön szerződésben kikötött esedékesség szerinti visszafizetésére vonatkozó kötelezettségét, hogy visszatartsák az adóst a kötelezettségei késedelmes teljesítésétől, és adott esetben ellentételezzék a hitelezőt a fizetési késedelem okán bekövetkező veszteségért. Ellenben az ügyleti kamatok funkciója valamely pénzösszeg hitelező általi rendelkezésre bocsátásának ezen összeg visszafizetéséig terjedő díjazása. Amint a főtanácsnok az indítványa 90. pontjában kifejtette, e megfontolások irányadók függetlenül attól, hogy milyen módon vannak megfogalmazva a késedelmikamat‑mértéket és az ügyletikamat‑mértéket meghatározó szerződési feltételek. Így konkrétan e megfontolások nemcsak akkor érvényesek, ha a késedelmikamat‑mérték az ügyletikamat‑mértéktől függetlenül, külön feltételben van meghatározva, hanem akkor is, ha a késedelmikamat‑mértéket az ügyletikamat‑mérték bizonyos százalékponttal való növelése formájában fejezik ki. Ez utóbbi esetben, mivel a tisztességtelen feltétel e növekményben rejlik, a 93/13 irányelv csak azt követeli meg, hogy az említett növekményt semmisítsék meg.

   (lásd: 76., 77., 79. pont és a rendelkező rész 3. pontja)