C‑73/16. sz. ügy

Peter Puškár

kontra

Finančné riaditeľstvo Slovenskej republiky
és
Kriminálny úrad finančnej správy

(a Najvyšší súd Slovenskej republiky [Szlovákia]
által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 7., 8. és 47. cikk – 95/46/EK irányelv – 1., 7. és 13. cikk – Személyes adatok kezelése – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – Személyes adatok nyilvántartásának felállítása – Tárgy – Adóbeszedés – Adócsalás elleni küzdelem – Bírósági jogorvoslat – Szabadságok és alapvető jogok védelme – A bírósági jogorvoslatnak az előzetes közigazgatási panasz követelményétől való függővé tétele – Az említett nyilvántartás bizonyítékként való elfogadhatósága – A személyes adatok kezelésének jogszerűségével kapcsolatos feltételek – Az adatkezelésért felelős közérdekből elvégzendő feladatának végrehajtása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2017. szeptember 27.

1. Jogszabályok közelítése–A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában–95/46 irányelv–Hatály–Eltérések–A közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal, továbbá a büntetőjog területén az állami tevékenységekkel kapcsolatos adatkezelés–Szigorú értelmezés

   (95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése–A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában–95/46 irányelv–Hatály–A személyesadat‑kezelés fogalma–Adóügyi célból történő adatkezelés–Bennfoglaltság

   (95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, a) és b) pont és 13. cikk, (1) bekezdés)

3. Alapvető jogok–A hatékony bírói jogvédelemhez való jog–Hatékony jogorvoslathoz való jog–Nemzeti szabályozás, amely a bírósági jogorvoslatnak a személyes adatok védelméhez való jogának megsértésére hivatkozó személy általi gyakorlását attól teszi függővé, hogy előzőleg kimerítették a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket–Megengedhetőség–Feltételek–A gyakorlásnak a hatékony jogorvoslathoz való jogot aránytalanul nem érintő konkrét módjai

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

4. Alapvető jogok–A hatékony bírói jogvédelemhez való jog–Hatékony jogorvoslathoz való jog–Személyes adatokat tartalmazó és a személyes adatok védelmének megsértésére vonatkozó bizonyítékként előterjesztett lista–Ezen lista azon okból való elutasítása ilyen jogsértés bizonyítékaként, hogy azt az érintett személy az ezen adatok kezeléséért felelősnek a jogszabály szerint megkövetelt hozzájárulása nélkül szerezte meg–Megengedhetetlenség–Kivételek–A nemzeti jogszabályok által előírt, és a hatékony jogorvoslathoz való jog alapvető tartalmát, valamint az arányosság elvét egyaránt tiszteletben tartó elutasítás

   (az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10–12. cikk)

5. Jogszabályok közelítése–A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában–95/46 irányelv–A személyesadat–kezelés jogszerűségének feltételei–Az adatfeldolgozás jogszerűvé tételére vonatkozó kritériumok–Közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy közhatalom gyakorlásához szükséges adatkezelés–Személyek listájának az érintettek hozzájárulása nélkül, az adóbeszedés és az adócsalás elleni küzdelem céljából való létrehozása–Megengedhetőség–Feltételek–A listát összeállító olyan hatóság, amelyet a nemzeti szabályozás közfeladat ellátásával bízott meg–Az arányosság elvének tiszteletben tartása–Elegendő bizonyíték rendelkezésre állása arról, hogy vélelmezni lehessen az érintett személyek listára való felvételének helyénvalóságát–Minden, az irányelv által a személyesadat‑kezelés jogszerűségére vonatkozóan megkövetelt feltétel tiszteletben tartása

   (95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, e) pont)

1.  Mivel a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kivétel alkalmazhatatlanná teszi a személyes adatoknak az ezen irányelvben előírt védelmi rendszerét, és így eltér az irányelv alapjául szolgáló célkitűzéstől – amely a természetes személyek alapvető jogai és szabadságai védelmének biztosítására irányul a személyes adatok kezelése tekintetében –, azt szigorúan kell értelmezni.

   E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelkezésben példaként említett tevékenységek minden esetben az állam vagy az állami hatóságok sajátos tevékenységei, és nem tartoznak a magánszemélyek tevékenységei közé (lásd: 2003. november 6‑iLindqvist ítélet, C‑101/01, EU:C:2003:596, 43. pont; 2008. december 16‑iSatakunnan Markkinapörssi és Satamedia ítélet, C‑73/07, EU:C:2008:727, 41. pont).

   A Bíróság azt is megállapította, hogy a 95/46 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében példálózó jelleggel említett tevékenységek az említett rendelkezésben előírt kivétel hatályát hivatottak meghatározni úgy, hogy e kivétel csak az ott így kifejezetten említett vagy ugyanezen kategóriába tartozónak tekinthető tevékenységekre alkalmazható (lásd: 2003. november 6‑iLindqvist ítélet, C‑101/01, EU:C:2003:596, 44. pont).

   (lásd 36–38. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd 34., 41–44. pont)

3.  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétesek az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a bírósági jogorvoslat valamely személy általi gyakorlását – amely személy azt állítja, hogy megsértették a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel biztosított, a személyes adatok védelméhez való jogát – attól teszik függővé, hogy előzőleg kimerítették a nemzeti közigazgatási hatóságok előtt rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, feltéve hogy az említett jogorvoslati lehetőségek gyakorlásának konkrét módjai nem érintik aránytalanul a Charta 47. cikkében említett, a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot. Többek között az szükséges, hogy a nemzeti közigazgatási hatóságok előtt rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek előzetes kimerítése ne eredményezze a bírósági jogorvoslat előterjesztésének lényeges késedelmét, vonja maga után az érintett jogok elévülésének felfüggesztését, és ne járjon számottevő költségekkel.

   (lásd 76. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy valamely nemzeti bíróság elutasítja a személyes adatoknak a 95/46 irányelvvel biztosított védelmének megsértésére vonatkozó bizonyítékként a vitatotthoz hasonló olyan nyilvántartást, amelyet az érintett személy mutatott be, és amely az utóbbira vonatkozó személyes adatokat tartalmaz, amennyiben e személy ezt a nyilvántartást az ezen adatok kezeléséért felelős jogszerűen megkövetelt hozzájárulása nélkül szerezte meg, kivéve ha az ilyen elutasítást nemzeti jogszabályok írják elő, és az tiszteletben tartja a hatékony jogorvoslathoz való jog lényeges tartalmát, valamint az arányosság elvét.

   Így a kérdést előterjesztő bíróságnak ahhoz, hogy a vitatott nyilvántartás bizonyítékként való elutasításának arányosságát értékelje, meg kell vizsgálnia azt, hogy nemzeti jogszabályai az e nyilvántartásban szereplő adatok tekintetében korlátozzák‑e, vagy sem, a 95/46 irányelv 10–12. cikkében kifejtett, a tájékoztatáshoz való jogot és a hozzáférési jogot, valamint azt, hogy az ilyen korlátozás adott esetben indokolt‑e. Továbbá, még akkor is, ha ez az eset áll fenn, és támpontok is állnak is fenn arra nézve, hogy jogos érdek fűződik a szóban forgó nyilvántartás esetleges bizalmas kezeléséhez, a nemzeti bíróságoknak esetről esetre meg kell vizsgálniuk, hogy e támpontok nagyobb súllyal esnek‑e latba mint az egyén jogainak védelméhez fűződő érdek, és hogy az ezen bíróság előtt folyamatban lévő eljárás keretében léteznek‑e az ezen bizalmas kezelés biztosítására szolgáló más eszközök, különösen az ezen nyilvántartásban szereplő más természetes személyek személyes adatait illetően.

   (lásd 97., 98. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

5.  A 95/46 irányelv 7. cikkének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a személyes adatok tagállami hatóságok általi, az adóbeszedés és az adócsalás elleni küzdelem céljából való olyan kezelése, mint amelyre személyek alapügyben szóban forgóhoz hasonló nyilvántartásának felállításával az érintett személyek hozzájárulása nélkül sor került, feltéve egyrészt, hogy ezeket a hatóságokat a nemzeti jogszabályok az e rendelkezés értelmében vett közérdekből elvégzendő feladatokkal ruházták fel, hogy e nyilvántartás felállítása és az érintett személyek nevének e nyilvántartásba való feltétele a követett célok megvalósítására ténylegesen alkalmas és annak érdekében ténylegesen szükséges, és hogy elegendő valószínűsítő körülmény létezik annak vélelmezésére, hogy az érintett személyek jogosan szerepelnek az említett nyilvántartásban, másrészt pedig hogy a személyes adatok ezen kezelésének jogszerűségével kapcsolatos, a 95/46 irányelvben előírt valamennyi feltétel teljesül.

   (lásd 117. pont és a rendelkező rész 3. pontja)