T‑234/15. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Systema Teknolotzis AE – Efarmogon Ilektronikis kai Pliroforikis

kontra

Európai Bizottság

„Hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (2007–2013) – A PlayMancer, Mobiserv és PowerUp projektekre vonatkozó támogatási megállapodások – EUMSZ 299. cikk – Végrehajtható okiratot képező határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Megtámadható aktus – Elfogadhatóság – Arányosság – Gondossági kötelezettség – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2017. július 4.

1. Megsemmisítés iránti kereset – Korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat elleni kereset – Elfogadhatatlanság – A megerősítő határozat fogalma

   (EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 272. cikk)

2. Megsemmisítés iránti kereset – Valójában szerződéses jellegű jogvitára vonatkozó kereset – Az uniós bíróság hatáskörének hiánya – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 272. cikk)

3. Megsemmisítés iránti kereset – Végrehajtható határozat ellen irányuló kereset – Az EUMSZ 263. cikk alapján megtámadható határozat – Elfogadhatóság

   (EUMSZ 263. cikk, EUMSZ 288. cikk és EUMSZ 299. cikk)

1.  Az olyan aktus, amely az eredeti határozat megerősítésére szorítkozik, nem módosítja az érdekelt helyzetét, ennélfogva megsemmisítés iránti keresettel nem támadható meg. Egy korábbi, véglegessé vált határozat puszta megerősítésének minősülő aktus ellen indított kereset elfogadhatatlan. Az aktus akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi határozathoz képest, és azt nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat.

   Ami az Unió által finanszírozott projekt kedvezményezettje által az EUMSZ 299. cikk alapján végrehajtható bizottsági határozat ellen a jogosulatlanul kifizetett összegek behajtása érdekében benyújtott keresetet illeti, nem állítható, hogy a kereset azon okból elfogadhatatlan, hogy a szóban forgó határozat megerősítő határozatnak minősül a felperes számára a Bizottsággal kötött szerződés teljesítése során nyújtott fizetési könnyítések ezen intézmény által történő korábbi elutasításaihoz viszonyítva. Ugyanis ellentétben a végrehajtható határozatokkal, az ilyen elutasítások nem járnak a Bizottságra, mint közigazgatási hatóságra ruházott hatósági jogkörből eredő jogosultságok gyakorlásával, és nem vált ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek kívül esnek az ezen intézmény és a felperes közötti szerződéses viszonyon. Másrészről nem merülhet fel a megsemmisítés iránti kereset benyújtására előírt határidő megkerülése, mivel a szóban forgó elutasítások a Bizottság és a felperes közötti szerződéses jogviszonyokon alapulnak, és a szerződéses jogoknak és kötelezettségeknek az uniós bíróság előtt az EUMSZ 272. cikk szerint történő vitatása nem tartozik ugyanazon keresetindítási határidő alá.

   (lásd 84., 94., 95. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd 86., 87. pont)

3.  A felperes és az egy uniós intézmény közötti szerződés esetén az EUMSZ 263. cikk alapján csak akkor lehet az uniós bíróságoknál keresetet előterjeszteni, ha a megtámadott aktus olyan kötelező joghatások kiváltására irányul, amelyek kívül esnek a felek közötti szerződéses viszonyon, és amelyek a szerződő intézményre – mint közigazgatási hatóságra – ruházott közhatalmi jogkörök gyakorlásával járnak.

   Az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajtható határozat megtámadható aktusnak minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében, mivel e határozat az EUM‑Szerződés ezzel ellentétes rendelkezésének hiányában az EUMSZ 288. cikkben említettek közé tartozik. A végrehajtható határozatok megalapozottsága kizárólag a megsemmisítés elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtt, az EUMSZ 263. cikk alapján vitatható. Különösen így van ez, amennyiben a valamely intézmény által kötött szerződésből eredő követelés beszedése érdekében elfogadott végrehajtható határozatról van szó. Ugyanis, még hogy ha az ilyen típusú szerződés kifejezetten lehetővé is teszi ilyen határozatok elfogadását, azok jogi természetét nem a szerződés vagy az irányadó nemzeti jog határozza meg, hanem az EUMSZ 299. cikk.

   (lásd 88., 90., 91. pont)